Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-16 / 37. szám
152. olda DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. gyeimének, megállapíthatjuk, hogy a sok megpróbáltatás dacára is nem halt ki teljesen a hitélet a mi hiveink szivéből és különös örömmel állapíthatjuk meg, hogy azok, akik a lelkeket a hit útján megtartani és vezetni hivatottak, példás belmissziói tevékenységgel törekszenek céljük elérésére. Ez a buzgó, hitépítő munka mindnyájunk elismerését érdemli ki, mert ennek az eredménye, hogy ilyen válságos 'időkben és lehetetlen gazdasági viszonyok között is renoválják templomainkat és vannak egyházközségek, melyek módot találtak arra, hogy új templomot építsenek. Ilyen volt Keszthely, a legutóbbi évben pedig Nagykanizsa, ahol a híveknek nagy áldozatkészsége és a vezetők buzgó fáradozása lehetővé tette, hogy házat emeljenek Istennek. Engedjék meg most, hogy röviden reámutassak azokra a rajtunk kivid álló világeseményekre, amelyek mindnyájunkat a legközelebbről érdekelnek. • Mint fentebb mondottam, 20 évvel ezelőtt megindult az a nagy kataklizma, amely még ma sem állt meg, ma is zúg, rombol és pusztít. Ezt az 1000 éves áldott országot szétszaggatták, szétroncsolták, mert féltek annak erejétől és mikor ezt a vivisectiot végrehajtották, bíztak abban, hogy ez oly alapos munka volt, amely az agónia kezdetét okozza s így céljük, a mi megsemmisítésünk, valósággá válhat. A mi élniakarásunk és szünetnélküli külföldi propagandánknak az eredménye már-már mutatkozni kezdett s a mi fekete magyar egünkön kezdett feljönni a szivárvány, mert hisz az egész művelt Európa, még az ellenséges 'államok intelligens emberei is kezdtek tudatára ébredni a trianoni békeparancs embertelen és igazságtalan voltának s már-már remélhettük, hogy vérontás nélkül, békés revízió útján kapjuk vissza azokat az elszakított területeket, amelyeken a lakosság többsége magyar. És amikor ez a reménység mindig komolyabbá és komolyabbá kezdett válni, ez a reménység fokozott mértékben növelte a mi rettegő ellenségeink izgalmát, akik pyrrhusi győzelmük eredményét féltve, mindig erősebben és erősebben agitáltak a mi békés, revíziós törekvéseink ellen, s ekkor bombaként csapott le reánk az a hír, hogy a nagy francia nemzet hivatalos képviselője, aki egyben elismert történész és a francia akadémia tagja, jónak látta az egész világ félrevezetésének célzatával meghamisítani a világtörténelmet s Bukarestben azt a kijelentést tette, hogy a trianoni békeszerződés Romániának ősi birtokait juttatta vissza s hogy, aki Romániától bármit visszavenni akar, az Franciaországgal fogja magát szembetalálni. Úgylátszik, ez a tudós történész elfeledkezik 'arról a történelmi tényről, hogy Románia önálló államként csak mintegy 80 év óta szerepel és hogy Erdély mindig magyar volt, s oda csak a XIII. században kezdtek betelepedni román pásztorok, akik lassanként elfoglalták a keleti bárbárok ellen folytatott hősi küzdelmekben elpusztult magyarság helyét. Ezt az érthetetlen tudatlanságot ez a nagy államférfiú tetézte azzal a még érthetetlenebb tapintatlansággal, hogy ezt a kijelentését kincses Kolozsvár kapujában megismételte és nem tekintette azt, hogy ez a város, melyhez a magyar történelem legdicsőbb emlékei fűzik a magyar népet, Mátyás király városa volt s hogy ebben a városban nagy erdélyi fejedelmeink évszázados hősi harcot folytattak a kelet ellen a nyugati civilizáció védelmében. Amidőn ilyen elvakult támadások csaknem elcsüggesztik a mi bizakodásunkat, a mi reménységünket, kell hogy vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy mindjárt akadtak hatalmas pártfogóink, akik védelmünkre keltek. Olaszország nagy Duceja, Mussolini, nagy határozottsággal utasította vissza ezt a tévedést, de vigasztalhat bennünket az a tény is, hogy az a megértő és érdej keinkért már régebb idő óta küzdő 256 angol kép; viselő rögtön felfigyelt erre a rosszhiszemű kijelen- i tésre és nyilatkozataikban alaposan megcáfolták Barthou kijelentéseit, ezek között talán a íegmegkapóbb eset Sir Palmer angol képviselő fellépése, aki nagy, intelligens hallgatóság előtt Magyarországról és a trianoni béke vérlázító igazságtalanságáról tartott előadásában azt a megdöbbentő kérdést intézte angol hallgatóságához, hogy mit szólnának az angolok, ha Shakespeare és Milton otthonát idegen hatóságok útlevelével és vízumával látogathatnák meg s mit szólnának hozzá, ha Stradford városát átcsatolnák egy idegen nemzethez, .vagy mit szólnának a franciák, ha el akarnák tőle kapcsolni Corneille és Flaubert Ruoenját, vagy a francia művészet Barbizonját? Ez a kérdés megdöbbentette a hallgatóságot és megérttette az ott jelenlevőkkel, hogy mit jelent az, amikor Magyarországtól elvették Madách Imre szülővárosát, Romániához csatolták Pázmány Péter otthonát és kiszakították a magyar földből a magyar Barbizont, Nagybányát, vagy amikor a románoké lett a legmagyarabb költő, Arany János szülővárosa, az izzó lelkű magyar, Kazinczy Ferenc, Bolyai Farkas, vagy a magyarság őseredetét Ázsiában kutató Körösi Csorna Sándor otthona, vagy nagy erdélyi fejedelmeink, Báthory István, Bocskay István, Bethlen Gábor otthona. És vájjon elhiheti-e valaki, hogy Csehországban született a nagy mesemondó Jókai Mór, vagy a művészetéről Franciaországban is megcsodált Munkácsy Mihály és Fadruss János, elhiszi-e valaki, hogy cseh születésű volt II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, vagy a magyar Tripartitum szerzője, Verbőczy István. És elhihető-e, hogy szerb érdekekért küzdött a némettel és törökkel örökharcot vívó Zrínyi Miklós? Ha mindezeket látjuk, önkéntelenül kutatnunk ! kell, hogy mi az oka annak, hogy a győző nagy nem| zetek forronganak, mi az oka annak, hogy egv kirob! bánni készülő vulkánhoz hasonlít az egész Európa, hogy amikor a kubai, majd a spanyol forradalom váltogatja egymást s ez átterjed a szomszéd Ausztriára, hogy amikor Páris utcáin barikádharcok folynak, amikor Németországban aknamunkával akarták felforgatni az új rendet, s amikor a legutóbbi napokban a szomszéd Ausztriában is véres forradalmi jelenségek ütötték fel fejüket s ezek a jelenségek egy becsületes nagy államférfi vérét kívánták áldozatul, akkor itt a nagy háborgó óceán közepén van egy csendes, békés kis sziget: a 13 vármegyéből álló Magyarország, ahol a nagy vérveszteség és minden szenvedések dacára is nyugalom és jogrend van, hol a békesség után vágyó külföldiek is nyugodtan hajthatják fejüket álomra, akkor meg kell állapítani, hogy ennek az oka nemcsak az a nagysága a magyar nemzetnek, mely előtt Kossuth Lajos is maghajolt, hanam ebben nagy része van a kormányzásnak is, amely iparkodik lehetőleg enyhíteni, tűrhetővé tenni a nyomort. De legfőbb oka mindennek Istenbe vetett szilárd hitünk, amely kell, hogy egyedüli vigasztalónk legyen nagy elhagyottságunkban, mert hisz ha kezünkbe vesszük a Bibliát, megtaláljuk Isten bátorító vigasztalását. El kell olvasnunk És. 54:7, 14, 15.
