Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-21 / 3. szám
10 oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1934. Arany János biblikussága * Fél század idő-óceánján szálljon vissza hódolatteljes és kegyeletes megemlékezésünk ahhoz a gyászkeretes dátumhoz, amely földi bujdosása végét jelöli annak az Arany Jánosnak, aki — dicsekvés nélkül szólva — közülünk való volt és mindenkié lett. Akkor pattant el a mélyen érző szív költői lantjának ezüstös húrja, nem azért, hogy örökre elhallgasson, hanem, hogy a fehérruhába öltözöttek között, tovább zengje a megváltottak örök himnuszát. Hogy csak földi sátorháza bomlott el, annak igazolására hadd zengjenek az ő szavai: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul. Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye Amint időben, térben távozik, Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.“ Mintha csak magáról írta volna! Ha tudjuk,- hogy „ártatlan szívek tavaszkertjei“ öntözőt, a „jó öreg urak“ szívet fiatalító elismerőt szereztek és szereznek benne, akkor ő az, aki milliókra költötte dús élte kincsét, ő az, akinek ma is, félszázad elmúltával is nőttön nő tiszta fénye; Mintha épen a lelkészi kar lenne az a megjelölt „utód“, mely a kötelességek munkásruhájába öltözve gondozza a hit és imádság azon virágait, melyeket ő a költészet bársonyos puhaságával és melegségével plántált, mintegy „lelkiekhez lelkieket szabván“. Azok közül a drágakövek közül, melyek szellemi lényét ékesítik, most egyet vegyünk ki: biblikusságát. Onnan nőtt ez ki, ahonnan Arany, a szalontai egyszerű hajlékból. Mustármagja: azok a házi áhítatok, melyeknek anyagát a Szentírás és a zsóltáros könyv képezte. Költészetén úgy húzódik végig, mint márványon az erezet. Mikor biblikussága tárgya is egyúttal: az örök érvényű Ige egy versben elmondott prédikáció. Egyébként régiesen nemes patinája költészetének. Szinmagyarságának velejáró támasztéka, nyelvezetének poétikai szépsége, argumentumainak csattanója, kételyeiből kivezető út, küzdelmeiben mentőöv, mulandóságérzetében kies révpart. Ez általános lelki alapon művészien rajzolódnak ki a kálvinista biblikusság kontúrjai. Ott van mindjárt puritán egyszerűsége. Nem tud és nem akar lábonjáró csoda, Übermensch lenni. Tisztában van az emberiséget átfogó egyetemes gyarlósággal, tökéletlenséggel, s így magát is kicsinynek ismeri, szigorú bírája lévén önmagának. Nem tör előre, nem vár elismerést, s ha kap is, mint méltatlan fogadja. Nem fitogtat vallásos szólamokat, nem feltűnési vágyból penget vallásos témákat.' Amit e téren alkot, oly természetességgel jön leikéből, mint a legegyszerűbb forrásból a tiszta víz. Olvasása olyan hatást ébreszt, mintha egyszerű embert Szikszaiból látnánk imádkozni. Megvan a kálvinista józansága. A latolgató, hideg észnek a költészet által eltűrt minden eszközét felhasználja. A tisztánlátás, az igazság bátor kimondásának embere. E téren a Példabeszédekre emlékeztet, s megilletné „az irodalom bölcse“ jelző. Mint jó keresztyén : alázatos. Természeti embere egy kohó, melyből, mint tűzben megpróbált arany válhatott ki az alázatosság nagy keresztyéni erénye. Életének változatos mozgalmai, szüleinek, hazájának sorsa, leányának, s költő barátjának elvesztése, mind eszközök voltak az Isten kezében arra, * Irta és a pápai ref. egyházmegye 1933. évi lelkészértekezletén felolvasta Császár Károly padragi lelkész. hogy a mély érzésű költő meghajoljon az örök Biró sújtó vesszeje alatt és a mélységekből kiáltson fel hozzá. Alázatosságának folyamányaképen szerény, szemérmetes, mert lelkiismeretes is. Nincs dicsekedése semmivel, legkevésbbé önmagával. „Ha én arról megtudnék győződni — Írja —, hogy amit írok, az mind jó, szép és felséges, nálam termékenyebb iró nem lenne a föld kerekségen“. Imé a lelkiismeretesség netovábbja. Irigység nem ejti tőrbe, hiúság szele nem ér el hozzá. Nem pajzán, de komoly és méltóságteljes, mint a tenger, hasznát csak az tudja értékelni, akiknek léleksajkáját új és szebb világ felé sodorja. Meglepően altruista. Ha szenved, vigyáz, hogy ne szenvedtessen, inkább a saját sebeivel gyógyítson. Ha tépelődik, e lelkiállapotának úgy ad kifejezést, hogy másokat építsen inkább. Mint ember mintha mindig damaszkuszi úton járna, honnan a költészeten keresztül menekül ki Istenhez a hivő élet mezejére. (Folyt, köv.) (F* .. ^ I» KONYVISMERTETES A ^ A Dunántúli Ág. Hitv. Evang. Egyházkerület Belmissziói munkaprogramul ja az 1933—34. évre. X. évfolyam. Kiadja r a Dunántúli Luther-Szövetség. Győr, 1933. 276 lap. Ára négy pengő. Kapható: Evang. püspöki hivatal, Győr. Ez a tizedik belmissziói munkaprogrammja a dunántúli evangélikusoknak. Jubiláris kiadvány. Tiz esztendeje folyik immár ezzel az eszközzel is sikeresen a testvéregyház evangélizációja. Évek óta nem szűnünk meg dicsérni lapunkban a minden alkalommal meg. lepetést és egyre többet nyújtó tömzsi alakú, nagy- i szerűen kezelhető zsebkiadás formájú munkaprogrammot, melyben most 1933. év októberétől 1934. év októberéig kiváló munkatársak, de elsősorban a szerkesztő Kapi Béla püspök tollából és leikéből halmozódnak gazdag kévébe az ifjúság és felnőtt egyháztagok egyházi gondozása, a szociális és egyházvédelmi munka című fejezetekbe osztott tanulmányok. A belmissziói munkanaptár pontosan megszabja az előirt és elhalaszthatatlan kötelességeket, melyek közül a reformáció hetének és a nagyhétnek programmját egy héten át minden este megtartani hivatalos kötelesség a lelkipásztor számára, nem is szólva arról, hogy milyen lelki épülés és hitben való gyarapodás a presbitérium és az egész gyülekezet részére. Ennek a kötetnek most Luther Márton születésének negyedfélszázados ünnepén külön értéket ad Az ige hőséről szóló nyolc előadás, melyben a vallástankönyvek és lexikonok jól ismert, száraz adatain kívül új színek és adatok gyönyörködtetik Istent a reformáció áldásaiért magasztaló lelkünket. Vájjon a mi Kálvint és Institutio-ját ünneplő 1936-os esztendőnkre lesz-e ilyen, a lelkészeken túlmenő érdeklődési körbe is eljutó kiadványunk ? A yorki és canterbury érsek mostanában kérték a magyarországi ref. egyházat arra,' hogy küldje el évrőlévre az évkönyvét. Nehéz helyzet és probléma elé. állítja az ilyen kérés ma még a magyar prot. egyházakat. Legfeljebb névtárukat és újabban ezeket a belmissziói munkaprogrammukat, vagy útmutatójukat küldhetnék el. Mértföldnyi lépések azonban már ezek a hivatalos kiadványok is, majdnem lelkipásztori vademecumok, evangéliumi keresztyén breviáriumok. Az evangélikus egyházé mintha jobban megközelítené a célt, kézzel
