Dunántúli Protestáns Lap, 1934 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1934-07-08 / 27. szám
Negyvenötödik évfolyam. 27. szám Pápa, 1934 július 8. A DUNÁNTÚL! REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •------------------------------------MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .................................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Tervszerű gyülekezeti éneklés. Kivonat B. Major János őrei lelkipásztornak a somogyszobi leikészi konferencián tartott előadásából. Az Istentiszteleti Rendtartás intézkedéseinek figyelembevételével a gyülekezeti énekek megválasztására nézve négy főgondolatot állapíthatunk meg: 1. Legyen aaz ének a ref. énekeskönyvből való. 2. Legyen istentiszteleti rendeltetésének megfelelő, mint invocatio, illetve mint főének, prédikáció előtti vagy záró ének. 3. Legyen megfelelő az istentiszteleti alkalomnak. 4. Legyen megfelelő az istentisztelet vezető gondolatának, vagyis illeszkedjék az istentisztelet belső egységéhez. Kétségtelenül ez utóbbi szempont a legfontosabb, amelyből lényegében a többi követelmény is következik. Ez elvi megfontolásokon kívül gyakorlati szempontok is szükségessé teszik az énekek helyes megválasztásával való foglalkozást. így lélektani megfigyelés mutatja, hogjy a legszebb ének is, ha azt minden változatosság nélkül szinte az unalomig halljuk, elveszti varázsát. Sok gyülekezetben éveken át pl. ugyanazon énekkel kezdődik a vasárnapi istentisztelet. Ha ennek a szokásnak magában véve semmi egyéb hátrán}^a nem volna is, mindenesetre együtt jár vele az a lelki kár, hogy a gyülekezet nélkülözi aj változatos és sokoldalú éneklésből meríthető áldást. Egy másik ok, amely szükségessé teszi az énekek kellő tanulmányozását, abban a körülményben található, hogy kellő tájékozottság nélkül az alkalmas éne- i kék kijelölése nem sikerül s a hibásan megválasztott énekek felvétele az istentisztelet lelki egységének a rovására megy. Szembeötlő pl., mennyire stílustalan a husvét örömünnepét ezzel az énekkel kezdeni: Szomorúan sóhajt szivünk, ami valóságban megtörtént, holott a husvét hangulatát igazán ez az ének fejezi ki: Nincs már szivem félelmére! Ügy a változatos, mint az alkalomszerű éneklésre való törekvés rávezet arra a harmadik szempontra, hogy minél gazdagabb énekanyag felett rendelkezzünk, amelyből bizonyos célra alkalmas énekeket választhatunk. Szükségünk van tehát állandó megfigyelésre és anyaggyűjtésre. Változatos énekgyüjteményre csak úgy tehetünk szert, ha célunknak megfelelően tartalmi szempontok szerint csoportosítjuk az énekeket, túlmenően azon a beosztáson, amelyet az énekeskönyvben készen találunk. így pl. vannak kezdő és záró énekek kijelölve az énekeskönyvben, de ha mi kizárólag az ott kijelölt énekeket választjuk ilyen rendeltetéssel, akkor feladatunk igen könnyű lesz ugyan, mert a választásban nem lesz semmi problematikus, de viszont éneklésünk nélkülözi a szükséges változatosságot, elevenséget és érdekességet. Az énekeskönyvben ily rendeltetéssel kijelölt énekek csak példái, típusai az ily tárgyú énekeknek, és a megadott csoportosítás semmiképen nem jelent megkötöttséget oly értelemben, mintha más énekeket nem választhatnánk kezdő, illetve záró ének gyanánt. A helyes énekválasztás feltétele ilyen gyűjtemény összeállítása mellett egy napló, amely hosszabb időn keresztül megadja a felvett énekek áttekintésének lehetőségét. A következőkben az egyes énekcsoportokra saját gyakorlatomban gyűjtött példákat mutatok be, természetesen minden igény nélkül a tökéletességre és teljességre. 1. A fennálló vagy kezdő énekek lényeges kelléke, mint latin nevük: invocatio is mutatja, Isten segítségül hívása. Könyörgés ez a gyülekezet részéről magáért az istentiszteletért, hogy az lehessen méltó kifejezője Isten dicsőségének és szolgáljon a híveknek épülésére. Tartalma könyörgés Isten segítségéért, Istenhez való vágyakozás, reménykedés, iránta való odaadás kifejezése, tehát alkalmas minden olyan ének, amelyben ezt a gondolatkört megtaláljuk. Az énekeskönyvben az 1—29. dicséretek vannak kijelölve kezdőénekek gyanánt- Ezt a csoportot kibővíthetjük pl. a következőkkel. (Helykímélés végett itt csak az énekszámokat közlöm, az érdeklődő olvasó nem fogja sajnálni a fáradságot utána nézni az énekeskönyvben az ajánlott verseknek, mert csak a szöveg átgondolása alapján lehet megítélni, hogy az énekvers valóban alkalmas-e a kívánt célra.) A zsoltárok közül: V : 2, VI: 5, XXVI: 6, XXVIII: 2, XXXIV: 1, XLII: 1, LXI : 3, LXXV : 1, LXXX : 1, LXXXÍ: 1, XC : 1, XCII : 1, XCV : 1, XCVi : 1, XCVI : 4, CIV : 7, CXXXII: 2. A dicséretek közül: 91 : 1, 131 : 1, 139 : 1, 153 : 1, 153 : 4, stb. Bűnbánati istentiszteletekre alkalmasak a 18— 20. dicséreteken kívül: Vf:l, XXXII :1, XXXIV :8, XXXVí II :1, CXXXÍX: 8. Újévi kezdő énekül a 21. dicséreten kívül alkalmas a LXXXI :3. Virágvasárnapi kezdő énekül alkalmas a XXIV :4, XCVI: 4, CXVIILó, 8. és 9., vagy a virágvasárnapi énekek valamely verse, amely a kijelölt főénekben nem fordul elő. Nagypénteki kezdő énekül a 22. dicséreten kívül alkalmasak a nagyhéti énekek megfelelő versei. Húsvéti kezdő énekül a 23. és 24. dicséreten kívül választható a húsvéti énekek bármely alkalmas verse. Szükség esetén, ha pl. az alkalmas verseket a gyülekezet már elénekelte^ a katechismusi énekek közül 124:4. Áldozócsütörtökre a 25. dicséreten kívül a katechizmusi énekek közül 125:1. Pünkösdre a 26. és 27. dicséreteken kívül választhatók a pünkösdi énekek megfelelő versei, esetleg: 127:1. Adventi vasárnapokra a 28. dicséreten kívül 74:4, 77:4. Karácsonyra a 29. d. mellett 81:2, 82:11, 82:9.
