Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-06-04 / 23. szám

1933.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

93. oldal.

gyorsabb végrehajtója. A diakonissza az, akin keresztül az -egyház legkönnyebben megközelítheti azokat, akik tőle távol tartják magukat. A diakonissza az, akit nem munkára kell biztatni, hanem a munkától visszatartani, mert maradék nélkül osztja el önmagát a másokért való szolgálatban.

A másik része a konferenciának arról szólt, hogy mi a véleménye a diakonisszának a gyülekezetről, melyben munkálkodik? Általános megállapítás, hogy a gyülekezetekben nagyobb az érdeklődés az egyházi élet iránt, ahol diakonissza munkálkodik. Nagyobb az adakozási készség. Szívesebben kapcsolódnak bele a nők a gyülekezeti munkába s a bibliakörök is látogatottabhak. Megállapítást nyert az is, hogy azok a gyülekezetek, melyek át akarják menteni magukat a mai hitetlenségen keresztül a jobb jövőnek, nem nélkülözhetik a diakonissza munkáját, mert a lelkész ma egyedül nem tud eleget tenni azoknak a feltételeknek, melyek az egyházi élettel szoros kapcsolatban vannak. Pl. szegénygondozás, családlátogatás, ifjúsági-, vasárnapi iskolai, bibliaköri munka stb.

Harmadik része volt a konferenciának a diakonissza munka jövendő feladata.

Ravasz püspök úr nagy szükségét látja az oktató diakonissza munka kifejlesztésének. Ma 8—9000 között mozog az állásnélküli tanítónők és tanárnők száma s a kenyérharcban az állások elnyerésénél sokszor olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyek épen nem kívánatosak egyházi szempontból. Nagy szükségét látja annak, hogy a diakonissza tanerők által erőteljesebb evangéliumi szellem hatoljon be a református leánynevelésbe.

Elhangzott még a konferencián az a kívánság, hogy bárcsak a diakónus munka is megindulna Magyarországon, melyre szintén nagy szükség van egyházi szempontból.

Végül szó volt a »Filadelfia Barátai Szövetségének« a megalakításáról, hogy minél szélesebb körben ismertté váljék a »Filadelfia Diakonissza Szövetség« munkája s hogy a diakonissza képzést jó volna most rnátr egyházilag intézményesen kifejleszteni s ebben az ügyben a konventnél javaslatot tenni.

Jellemző, hogy mily kevéssé ismeretes a diakonissza munka még református egyházi köreinkben is, abból, hogy mikor Muraközy Gyula a Kálvintéren május 20-án a Filadelfia Diakonissza Egyesület történetéről is szólott prédikációjában (a rádió közvetítette), a templomból ki jövet sokan fordulták a nők közül azzal a kérdéssel a templomból kijövő diakonisszákhoz, hogy'Gu '^G diakonissza?

Minden pályaválasztásnál i ntos, hogy arra elhivatást érezzen az illető magába \ de diakonissza csak az lehet, akit erre az Úr leik hív el. A diakonisszának megvan az a királyi kívánsága, hogy nem ő választ, hanem az Úr által választatik. Ennélfogva nem is lehet ez a szolgálat más, mint nagy benső önátadás.

Dr. Pongrácz Józsefné.

— »Az az ember te vagy!« címen jelent meg dr. Incze Gábor budapesti vallástanárnak 64 lapra terjedő prédikációs kötete, melyből mutatóban mai pünkösdi cikkünket vettük. A Pápai Református Theologiának ajánlott mű ismertetésére visszatérünk. Megrendelhető az Egyházkerületi Iratterjesztésben. Áfa 2 P.

Felhívjuk a Nagy tiszteletü Lelkész Urak figyelmét, hogy a szentháromságvasárnapi perselypénz a Gusztáv Adolf Egyesület javára az egyházmegyei közalapi pénzkezelő úrhoz küldendő be.

@@®®®®®@®®®®®®®@®®@®@®®®®®c?;®®@gi®@®@©®@@

1 VEGYESEK 1

® ® C<e@®®®®@®®®®®®®©®®®©@®®®®®®@®®®©®®®®@®@;@

Lupunk t. olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott pünkösdi ünnepeket kívánunk.

— „Személyi hír. Dr. Antal. Géza püspök úr Zürichből, ahol egyházunkra nézve fontos tárgyalásokon vett részt, június elsején Pápára érkezett.

— A Barla Szabó lelkész-család május hó 7-én ünnepélyes istentisztelet keretében tartotta meg a somogyi Nagydobsza egyházközségben eltöltött lelkészi szolgálatának 100 éves fordulóját. 1833 március 12-én köszöntött be a gyülekezetbe Barla Szabó István előbb orci-i lelkész, aki 26 évig működött Nagydobszán. Utána hasonlónevű fiát, csurgói gimnáziumi tanárt választotta lelkészül a gyülekezet, aki 1859-től 1882-ig töltötte be a lelkészi hivatalt. Majd 1883-ban ez utóbbinak testvérét, Jánost iktatta lelkészei sorába az egyházközség, aki 85 éves korban, szellemi erejének frisseségében ét közbecsüléstől körülvéve a gyülekezetben. Az istentiszteleten résztvett a szomszédos gyülekezetek népe, a családnak az ország különböző pontjain lakó tagjai, akik közül sok jeles közéleti nevet tudhatnánk elsorolni. Imádságot mondott az istentiszteleten Szabó Géza lelkész, prédikált Barla Szabó Jenő kisújszállási nyug. vallástanár, az agg Barla Szabó János lelkész pedig megáldotta a gyülekezetét. Isten gazdag áldása legyen az ároni család további munkásságán is.

— Balatonkenesei csendes napok. A múlt évi sikerült kezdeményezés után május 8—10. napjain dr. Ravasz László püspök és Bernát István, a Magyar Kálvin Szövetség elnökeinek vezetésével 15 tagból álló kis társaság ismét összegyűlt Balatonkenesén a székesfővárosi alkalmazottak üdülőházában, hol elmélyedve az Úr igéjének hallgatásában, egyúttal a legaktuálisabb egyházpolitikai kérdéseket vitatták meg. Résztvettek e csendes napokon még Benedek Sándor, dr. Halász Lajos, Szabó Imre esperes, dr. Ritoók Zsigmond, Magyar Kázmér, dr Benedek Zsolt, Calder János, dr. Jalsoviczky Károly, dr. Tasnádfv Na,gy András, Forgács Gyula, vitéz dr. Juhász Jenő, vitéz dr. Csia Sándor és dr. Pores István. A megjelentek kívánságára a Kálvin Szövetség folytatni fogja e nagyfontosságú összejöveteleit, mikor is a magyar református élet kiválóságait kis csoportokként ilyen elmélyülésre és tanácskozásra sorra egybegyűjti.

— Pünkösd külmissziói nap. A magyar református egyház illetékes hatóságai a punkösd ünnep második napját külmissziói nappá nyilvánították s az ország számos gyülekezete már eddig is rendszeresen foglalkozott a kiilmisszió kérdésével. Felhívjuk e lap hasábjairól is a gyülekezetek figyelmét erre.

— Kisköri konferencia. A várpalotai kiskör tavaszi konferenciáját május 18-án tartotta Fehérvárcsurgón. A kiskör tagjai közül egyik lelkésztestvér hiányzott, ki betegsége miatt nem jöhetett el. Nemcsak magunk voltunk. Voltak vendégeink is: a szomszé-