Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-03-26 / 13. szám
50. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. / 0/0-0« alul marad: Magyarujfalu, Tótszentgyörgy. Azonos a lélekszám: Merenyén, Legnagyobb fogyás van: 1920 1930 Fogyás °/o Magyarlukafa t. e. . . 63 39 24 38'09 Edde 1. e...................... 177 134 43 24'28 Gyöngyösmellék a. e. . 253 199 54 21*34 15 ~20o/o közt van a fogyás: Böhönye, Kaposújlak, Kiskorpád, Poklosi, Basal, Rinyakovácsi, Somogyjád, Szabás = 8 helyen. 10 - 750/0 közt: Szenta, Alsósegesd, Bolhás, Erdőcsokonya, Gige, Görgeteg, Rinyaszentkirály, Hetes, Kálmáncsa, Kisasszond, Kisbajom, Komlósd, Lábocl, Rinyahosszufalu, Magyaregres, Nemeskisfalud, Őrei, Kistamási, Somogyhatvan, Rinyáujlak, Nemeske, Vásárosbéc, Szörény, Patca = 24 helyen. 5—100/0 közt: 24 helyen. 1—5o/o közt: 19 helyen. /o/o-o« 1 alul marad: 1 helyen (Galambok). Az egy lelkész alá tartozó anya-, társ-, leány-, fiókegyházakat és szórványokat együtt véve: szaporodás mutatkozik 17 egyházban azonos a lélekszám 1 „ fogyás mutatkozik 48 „ Legnagyobb a szaporodás: 100/0-on felül: Keszthely. 50.41 o/0, Szigetvár 28.590/0, Kaposvár 19.1 o/0. 5—10o/0: Kutas, Nagykanizsa, Beleg, Somogyszob. 50/0-0« alul: Homokszentgyörgy, Nagydobsza, Galambok, Magyaratád, Hedrehely, Somogyviszló, Szórna jóm, Nemesdéd, Magyarujfalu, Tótszentgyörgy. Azonos 1 a lélekszám: Merenyén. Legnagyobb a fogyás: 10o/o-nál nagyobb: Gyöngyösmellék 21'34°/0 Kisbajom . . ll‘81°/< Rinyakovácsi . 17 84,, Görgeteg . . 11‘8 „ Szabás . . . 16 85 „ Őrei . . . 11‘7 „ Kisasszond . 14 38 „ Magyaregres . 11 '36,, Vásárosbéc . 13-49 „ Kaposmérő .11 „ Erdőcsokonya . 133 „ Somogyhatvan. 10 88,, Gige . . . 13 22 „ Magyarlad . . 10 66 „ Komlósd . . 1347 „ Alsósegesd. . 10 62 „ Hetes . . . 12-65 „ Bolhás . . . 101 „ 5—100/0 közt: Böhönye, Ötvöskónyi, Hóból, Kisdobsza, Pata, Istvándi, Lábod, Kadarkút^ Zádor, Nagykorpád, Szenna, Somogyvisonta, Pettend, Darágy, Bürüs, Zselickisfalud, Inke, Somogyaszaló, Kálmáncsa, Nemeskisfalud, Csurgó, Mezőcsokonya, Hencse. 50/0-0« Ialul: Alsók, Kastélyosdombó, Somogyudvarhely, Kaposszlentbienedek, Csököly, Nagybajom, Somogyjád. Az egész belsősomogyi egyházmegye ref. népessége az 1920-i népszámlálás szerint: 44.674 az 1930-i „ „ 43.261 tiz év alatti fogyás: 1.413 = 3'16% — Nélkülözhetetlen ifjúsági vezetők számára az »Ébresztő« ifjúsági vezetők lapja, mely minden héten ifjúsági összejövetelekre részletes programmot, ünnepélyekre párbeszédeket, jeleneteket közöl. Fél évi előfizetési díja 2 P. Megrendelhető a KIÉ Szövetségénél Budapest, Horánkszky-ú. 26. Úgy áll most is előttem, mint ahogyan a pápai színpadon láttam forró március tizenötödiki ünnepek estéin, mikor saját szerzeményű ódáit csodálatosan zengő szép hangján elszavalta. Még most is itt vibrál a lelkemben egy-egy akkord a költeményekből, miknek hallatára »újjászületve dobbant meg a szív, s a keblek árja zúgva tört elő«. Óh szép idők! Óh lelkes ifjúság! Óh jaj, hogy ez már »csak régi, bús emlékezet«. Mire e sorok megjelennek: Csomasz Dezső már ott nyugszik a mezőtúri temetőben, friss hantok alatt. A szív, melyből mint tavaszi illatok törtek elő a hangulatos, lelkes, forró költemények; a szív, mely márciusi dalával lázba tudta hozni és újjá tudta szülni a közönséget: megszűnt dobogni. »Tavasz kinyik zsendül a vadvirág. Erdő zúgása messzy hangzik el. Fönn a légben, a végtelen felé: Dalos madárka vígan énekel.« Fájdalom, a dalos madárka — nekünk most — búsan énekel... A pápai kollégium, a drága alma mater, gyászolja benne a szeretett és szerető gyermeket. Szeretett ’gyermeke volt neki Csomasz Dezső. Talán azt is mondhatnánk, hogy kiválasztott és kiváltságos gyermeke. Szép, fényes tehetsége, lelkes törekvése, szárnyaló lelkének ragyogóan szép emelkedése, a főiskola szellemének, genius loci-jának önmagában való kitermelése és kivirágoztatása: az alma mater kedveltjévé, kiválasztott gyermekévé, szemefényévé és büszkeségévé tették őt. Ahogy én fölidézem emlékezetemben a Csomasz Dezső-korabeli pápai főiskola és főiskolai ifjúsági képzőtársulat képét, ez az impresszióm: Az a korszak a Csomasz Dezső korszaka volt. Az az iskola, amely a kollégium kebelében akkor meghonosult: Csomasz Dezső iskolája volt. Ö volt a megalapítója annak a dunántúli szónoki iskolának, az u. n. nemes pátosz iskolájának, amelyről újabban sokat hallunk,, amelynek elsője Csomasz Dezső, végső kivirágzása pedig (saját bevallása szerint is) — Szabó Imre! Mikor Kis Gábor halála után pápai segédlelkész lett élmény-számba mentek a prédikációi. Boldogult magyar tanárunk: dr. Kapossy Lucián nem győzött bennünket figyelmeztetni, hogy csak jól odafigyeljünk ám, mert ott szép magyar beszédet lehet hallani és tőrülmetszett, zamatos, irodalmi nyelvet magunkba szívni! De szerető gyermeke is volt Csomasz Dezső a pápai kollégiumnak. Annyira hű, annyira tipikus pápai diák, hogy el se tudta volna tagadni pápai diákvoltát. Húsz éve elkerült Dunántúlról az Alföldre, de a szíve a mienk volt, a szíve idevágyott, a szíve itt volt itthon, a mi földünkön. Milyen boldog volt, ha itthon időzhetett a mi körünkben! Hiszen itt született, itt nevelődött, itt tanult meg szeretni^ itt kezdte lelke szárnyait bontogatni, itt kezdte Isten anyaszentegyházát szolgálni... Szívének, lelkének egész forróságával csüngött az alma materen és azt sokszor és mindenképen megmutatta. A mi dunántúli egyházkerületünk is megilletődve gondolhat Csomasz Dezsőre. Mert itt kezdte és mintegy 12 évig itt folytatta szolgálatát a mi kerületünkben : a kádártai és móri gyülekezetben. És különösen a móri gyülekezetben csodálatos tevékenységet fejtett ki, melyről nagy eredmények, maradandó alkotások beszélnek. Sok tusakodás és sok küzdelem árán, kiváló
