Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-19 / 8. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal. van. Nincs ereje a jóra. Ezt a megkötöttséget azonban az ember nem érzi. Azt érzi, hogy a saját akarata szerint cselekszik. És ez igaz is, mert az akarata megromlott, értelme elhomályosult és így a megromlott természetből önkéntesein, de egyúttal szükségszerűen csak rossz jöhet elő, mint Kálvin is tanította. Az embernek tehát akaratszabadsága, vagyis jóra való választása nincs és nem is lehet, mig a bűnös állapotból isten ki nem emeli. De ezzel szemben mégis szabadon, illetve önkéntesen cselekedheti a bűnt. (Folyt, köv.) A református theologiai tanárok országos konferenciája. Theologiai tanáraink minden évben felváltva gyűlnek össze a ref. theologiai akadémiák székhelyein, hogy az egyetemes konvent megbízásából a lelkészképzés aktuális kérdéseit megtárgyalják és javaslatokat készítsenek az egyetemes tanügyi bizottság elé. Az idén Sárospatak volt soron s itt tanácskoztak február 2—4. napjain az egyes intézetek kiküldöttei. Budapestről Bilkei Pap István és dr. Kováts István, Debrecenből dr. Révész Imre hittud. dékán, dr. Kállay Kálmán lelkészképző-int. igazgató, Csikesz Sándor és dr. Varga Zsigmond egyetemi tanárok, Pápáról dr. Tóth Endre igazgató, dr. Pongrácz József és dr. Török István jelentek meg. Örömmel láttuk a gyűlésen dr. Tavaszy Sándort la kolozsvári ref. theologia és Sörös Bélát a losonci ref. theol. szeminárium képviseletében. Természetesen a sárospataki theol. tanárikar teljes számban részt vett a gazdag tartalmú konferencián. A konferencia két részből állott: tudományos és gyakorlati részből. A tudományos részben a dialektikai theologiával foglalkoztunk az egyes theologiai tudományok szempontjából. A történeti theologia dr. Varga Zsigmond, a valláslélektan és vallásbölcselet szempontjait dr. Vasady Béla, a rendszeres theologia szempontjait dr. Török István, a gyakorlati theologia szempontjait a betegsége miatt távollevő dr. Imre Lajos kolozsvári tanár tárta fel komoly tanulmányban ; ez utóbbi értekezését dr. Szabó Zoltán olvasta fel. Mindenik értekezést hozzászólások egészítették ki. A hozzászólók már előzőleg ki voltak jelölve és nagy mértékben hozzájárultak a kitűzött tétel megvilágításához. A történeti résznél hozzászólók voltak dr. Révész Imre, dr. Marton János és dr. Kállay Kálmán, a valláslélektani résznél Csikesz Sándor és dr. Szabó Zoltán, a rendszeres résznél dr. Tavaszy Sándor és dr. Vasady Béla, a gyakorlati résznél Bilkei Pap István, Csikesz Sándor, Szabó Zoltán és Sörös Béla. Mint összbenyomás, az az általános nézet alakult ki, hogy a dialektika theologia már eddig is nagy hatással volt az egyes theol. tudományokra és ez a hatás még fokozódni fog. Dr.^ Varga Zsigmond és Csikesz Sándor különösen, de kisebb mértékben dr. Vasady Béla és dr. Szabó Zoltán is rámutattak az új irányzat egyoldalúságára is. Az előadások és hozzászólások a Theologiai Szemlében nyomtatásban is megjelennek. A theologiai tanterv és vizsgarend reformja képezte a konferencia gyakorlati kérdését. Az e tárgyban készült javaslatok felkerülnek a tanügyi bizottsághoz és onnét az egyetemes konventhez. A konferencia elvileg az öt éves tanfolyam mellett foglalt állást és fontos határozatokat hozott a magyar Biblia minél alaposabb megismerése kérdésében, ez utóbbi kérdésben honorálva egyházkerületünk felterjesztését is. A jövő évre a konferenciát Debrecenbe hívták meg. A konferenciára meghívták dr. Barth Károly bonni egyetemi tanárt is, aki a sárospataki főiskola tiszteletbeli theologiai tanára, de ő a mai nehéz viszonyokból kifolyólag és elfoglaltságára való tekintettel is, kimentette elmaradását. A konferencia elnöke dr. Mátyás Ernő, előadója dr. Marton János volt. Az összes résztvevők hálával gondolnak vissza a kedves napokra és a vendégszerető fogadtatásra. Jelenvolt. Baksay Sándor egyházi munkái. Harmadik kötet. Kiadta dr. Hetessy Kálmán kecskeméti lelkész. Kecskemét, 1932. 8-r. ‘279 1. A kötet összesen 47 ünnepi beszédet tartalmaz. Van benne 8 újévi, 5 nagypénteki, 8 húsvéti, 7 áldozócsütörtöki, 10 pünkösdi, 2 reformációi, 1 adventi és 6 karácsonyi prédikáció 1869-től 1911-ig terjedő időből. Baksay igehirdetése ma is a legnagyobb mérték^ ben időszerű, mert mindig az örökkévaló evangéliumból merít. Ezenkívül minden beszédén meglátszik, hogy a magyar nyelvet mesterileg kezeli. Ismeri a gyülekezetét és ezért mindig lelkükhöz tud szólani. Valóságos üdülés olvasni ezeket a beszédeket. Mily friss, amikor pl. a takácsokat, vagy a cselédeket jellemzi (33, 35. 1.); mily megrázó retorika, ahogy a gyönyörre szomjazókat írja le (75—6. L). Vannak képei és hasonlatai, melyeket soha sem lehet elfelejteni, pl.: »Egész hegyek vannak gránitból, mind* amellett is a gránit sem oly gyakori, mint a koporsók száján levő kövek; vannak óriási tömegű és súlyú sziklák, de egyik sem oly nehéz, mint egy-egy azon kövek közül, melyek a koporsókra vannak gördítve«. A 207-ik lapon mintha a mai Erdélyről és a Felvidékről beszélne, pedig 1385-ben írta azt a prédikációt. Megkapó, ahogy a 221-ik lapon a gályarabok idejében pásztor nélkül maradt nyájról szól. Nagyszerűen belelát az egyes korok leikébe (205. lap). A 101-ik lapon a 84-ik lapon írtak ismétlése található, az 1875-ben írt prédikáció Il-ik része ugyanazt a felosztást követi, mint az 1882-ből való beszéd Ill-ik része. Szívesen ajánljuk a tanulmányozásra. Megrendelhető az Egyházkerületi Iratterjesztésben. 1 Ecsedy Aladár: A töviskoronás Király. Budap^Jt. Apostol János kiadása. 1931. Sylvester nyomda. 8-r. 182 1. Ara 3.90 P. Ecsedy tahitótfalui ref. lelkész e művében az Úr Jézus életének utolsó eseményeit dolgozza fel s gazdag illusztráció anyaggal, jól összeválogatott énekgyűjteménnyel elsőrangú vezérfonal az evangélium hirdetői számára. Mint Vargha Tamás írja a mű Előszavában: »Olyan ember szól e könyvben, akinek a számára valóság a Krifeztus keresztje: nemcsak tan, hanem mindenekfelett élmény. Nemcsak hallott, tanult és elmélkedett a Golgotáról, hanem ott járt és ott lerakta terheit, de felvette helyette a Krisztus igáját. Nyert békességet és szent erőt az Isten Báránya drága vérében. Ez az erő hajtja, indítja őt a kicsinyek közt való munkára is, felül minden hivatalos elkötelezteté-
