Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-12-17 / 51. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 51. szám Pápa, 1933 december 17. DDNARTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE----------------------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ....................—-----------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK resztjén ifjúsági egyesületek világszövetségének tit-Egy nevezetes évforduló margójára. A történelmi jelentőségi évfordulók mint kiterjesztett karok feltartóztatják a mérföldes léptekkel haladó, a törtetésben és az ereje felett való teherhordozásban kimerült embert. Így nem csak azok, akiknek a múlt erőforrást és a holnap, a jövő parancsoló kötelességet jelent, hanem még »az egyiinkigyünk, holnap úgyis meghalunk« álláspontjára helyezkedő emberek is kénytelenek megallami, szemlélődni, orientálódni. Ha egy pillanatra visszafelé fordulunk és végig nézünk azon az úton, melyen idáig jöttünk, meglátjuk azokat a puszta,, virány nélküli helyeket, melyeken, nem volt oázis, ma pedig virág nyílik és gyümölcs terem. Olyan jól esik a szép, dicsőséges múlt napsütéses ragyogásában sütkérezni. Az 1933. év a missziói munkálkodások jubileumi esztendeje. Nem szólva a világtörténelmi jelentőségű eseményekről, a magyar evangéliumi mozgalmak történetében jelentős dátumok sorakoznak egymás mellé. A legfontosabbnak tekinthetjük a magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület megalapításának 50 éves évfordulóját. Advent első hetében, dec. 8-ám a pesti Vigadó nagy termében nagy jubileumi ünnepély keretében emlékeztek meg a magyar jövőért dolgozók azokról az áldásokról, melyeket Isten a KIE-ben és a KIÉ által [adott a magyar protestantizmusnak és a magyar nemzetnek az elmúlt 50 év alatt. Ez a féíszázados jubileum mélységes hálára kötelez Isten iránt, Hogy támasztott férfiakat, akik munkába álltak a magyar református ifjúság között istenországának terjesztése érdekében. Világosan látjuk, hogy minden olyan alkalom, amikor mi magunk, vagy egyházunk, missziói munkánk, vagy nemzeti életünk áll a mérlegen, legalább akkora kísértést jelent számunkra, mint amennyi áldást. Ilyenkor ugyanis rendszerint meg szoktunk feledkezni arról, hogy a múlt kötelez és elfeledjük azt, hogy az a néhány évtized, vagy pár évszázad, melyre visszatekintünk, nem az által a dicsőítés és méltatás által lesz dicsőségessé, mellyel a ma élő nemzedék zászlót hajt a múlt munkásai előtt, hanem abban a munkában lesz dicsőségesebbé, mellyel a végzett munka folytatásaként a jövendőt készítjük elő. Tehát a KIÉ 50 éves jubileuma alkalmából az elkövetkező újabb 50 esztendőre kell gondolnunk s ennek a jövőbe nézésnek öntudatosságát tettekkel és tényekkel kell megbizonyítani* Ezért nem akarunk történeti visszapillantást tenni* tár igen szeretnénk, mert a magyar KIE félszázados munkája megragadó bizonyságát szolgáltatja annak, hogy Isten kegyelme és az abból fakadó keresztyén szolgálat nem nagy intézmények létesítéséi és hatalmas tömegeken próbálja ki alkotó erejét, hanem kis kezdetből kiindulva végez nagy dolgokat. Amikor 50 esztendővel ezelőtt 1883-ban Fér maiid Károly a kekara Budapesten előadást tartott a KlE-ről és előadásának hatása alatt id. Szilassy Aladár buzdítására dr. Szabó Aladár egyházunk legelső és legáldotta bb missziói munkása megalapította a KlE-t, alig voltak legynéhányain és ma már Magyarországon is hatalmas szervezetté fejlődött ki a KiE. Valóban »hasonlatos az Istennek országa a mustármaghoz, amelyet vevén az ember, elvetve az ő mezejében; amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél és fává lesz annyira, hogy reá szállnak az égi madarak és fészket raknak ágain«. Történeti visszapillantás helyett arra kívánunk rámutatni e biztató jelenség megemlítése után, hogy ma már adva van a mód és lehetőség egyfelől arra, hogy kifejezetten református jellegű munka induljon és folyjon a mi ifjairik között, másfelől arra, hogy a már meglevő és bibiiás ifjúsági munkát végző református ifjúsági egyesületeink összefogjanak és megvessék alapját az erőteljes református ifjúsági mozgalomnak. Mert mig a magyar protestáns egyházak történetében az utolsó előtti korszaknak egyik jellemző vonása volt a felekezetközi egyesületek létesülése és az egyesületi keresztyénség előretörése, addig a legújabb korszaknak az a jellemző vonása, hogy a felekezetközi egyesületek keresik az egyházban való elhelyezkedésüket, mondjuk így: egyháziasodnak. A hazai egyházi és felekezetközi viszonyokra tekintettel az 1927. év februárjában megtartott gyűlés a KIE-munkámak a misszió érdekében három ágra való osztását határozta el. A főcsoportot alkotja a Nemzeti Szövetség', melynek ott kizárólagos létjogosultsága van, ahol az egyháztól elidegenedett és az egyház által el nem érhető rétegekhez kell elvinni az evangéliumot, magától értetődően fiatalemberekhez fiatalemberek útján. Ehhez a főcsoporthoz tartozik a KIE református és evangélikus’ ,á,ga, jelenleg már 75 bibliás alapon dolgozó református keresztyén ifjúsági egyesület tömörült a Református Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Szövetségébe, de van még legalább ennyi, vagy talán több hasonló komoly munkát végző református ifjúsági egyesület is, amely még nem csatlakozott. itt a történelmi pillanat, hogy ezek is csatlakozzanak a Református Ifjúsági Egyesületek Szövetségéhez, vagyis hogy magunk között ugyanazon célt szolgáló munkánkban valósuljon meg a mindnyájan egyek legyenek felséges elve. Ez a leghatározottabban kifejeződik az egyetemes konvent 292/1930. sz. határozatában: »A keresztyén ifjúsági egyesület református, ágának munkáját a szükebb bizottságban létesített s a missziói bizottságban is letárgyalt és elfogaadott megállapodás alapján átveszi s azt református egyhá-, zunk ifjúsági munkájának nyilvánítja. A munka mozgalom jellegét, önkormányzatát a maga részéről is feuntartandónak véli, természetesen az egyházi törvény,
