Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-11-19 / 47. szám
188. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. tárult egész Európa kultúrája, egy olyan latin-magyar és magyar-latin szótár megszerkesztése, amilyen a Molnáré, több volt, mint egy hiányzó iskolai segédeszköz pótlása, hídépítés volt Nyugat felé. Érdekes, hogy Molnár gondolt arra, hogy ezen a hídon túl oldalról is megindulhat a közlekedés s ezért magyarlatin szótárának az elején megmagyarázza idegenek számára is érthetően, hogy kell az egyes betűket kiejteni. Érdeklődtek is többen a külföldiek közül a magyar nyelv iránt, sőt Móric hesszeni tartomány-gróf tudott is valamennyire magyarul. Az ő fiának ajánlotta Molnár latinul írt magyar nyelvtanát. De bármilyen értékes szolgálatokat tett is Molnár a magyar kultúrának, több volt, mint kultúrhős : hívő ember volt. Ez a hit magyarázza meg azt a kitartást, mellyel hordozta az élet terheit. Igaz, voltak fejedelmi pártfogói. A német Landgrafokon kívül Bethlen Gábor is megemlékezett róla időnkint. Sok-sok egyszerű lelkipásztor is segítette, ki mivel tudta, és Molnár hálás szívvel emlékezik meg a legszerényebb adományról is. De azért mégis máról holnapra élt. Volt ösztöndíjas diák, könyvárús, házitanító s gyakran nem tudta, miből él másnap. Pedig 1611-től kezdve családját is el kellett tartania. Egyik helyen említi, hogy készül Kálvin Institutioja magyar fordításának és egy másik könyvnek a kiadására : „Melly könyveknek idejében kibocsátásában való szándékomat két dolog késleli kiváltképen : Első az könyvárosoknak hadaktul való félelmek és azoknak nyomtatásban munkálkodó legényekből való szükségek. Másodszor az én szűkölködő állapatom. . . . Mert az szükség miatt való szomorúság nem kicsiny homályosítására vagyon az illy munkára kívánandó elmei vidámságnak.“ (I. m. 81.) Egy másik helyen így ír vándorlásairól : „Szegény fejemnek Istentől mind ez helyekre vezérlését, szent felségének mindenütt reám gondviselését valamikor meggondolom, ottan ezt kell a sokat sanyargatott prophetával kiáltanom : Tudom uram Isten, hogy az embernek uta nincsen az ő tulajdon hatalmában, sem az utonjárónak, hogy az ő maga lépését igazgassa ... Ez én annyi fáratságos budosásimnak meggondolásában előszer ezzel vigasztalom magamat, mivelhogy látom azt, hogy : Számkivetésben járt ez földön Christus urunk is, Járjuk el ez járást, hát mi is ő tagjai.“ (I. m. 75.) Az általa kiadott bibliafordításról ezt írja : „Annakokáért én is (t. i. mint Károlyi G.) ez második kibocsátáshoz . . . nem kezdettem bizonyára mosdatlan kézzel, hanem ki segedelmében kiváltképen bízván fogtam ez dologhoz, tudja az Isten és az én lelkem esméreti.“ (I. m. 48.) Ilyen lélek vezette a zsoltárfordítás közben is: „Miúlta tanulságnak kévánságából idegen országban élek és látás, hallásnak okáért néha veszedelmekbe is forgok, gyakran kérem azt az Úr Istentől, hogy az ő kegyelmes akaratjából, avagy vigyen föl idein, ez bünszaporító világból az ő mennyei académiájában, és bölcseséggel bővelkedő paradicsomában, avagy ez földen életemet az Christusért szent leikével úgy vezérelje, hogy senkinek ne legyek botránkozására, hanem az híveknek seregiben élhessek egyebeknek hasznokra és az ő felséges nevének dicséritire. Innét vagyon, hogy ez hires akadémiákban fő tanítók közt forogván, nem kapok ez világon gazdagító tudományokon, hanem ollyakat kévánok, mellyekkel legtöbbeknek használhassak az mi nyomorgó hazánkban . . . Mostan azért ez soltár könyvet, mellyel én sok időtől fogva az én énségimben, gyűlölőim ellen vigasztaltam magamat, immár pedig teneked vigasztalásodra és eggyegyü tagjaidnak hasznokra magyarol fordítottam, kérlek tekénts engedelmes szemmel, szerelmes anyám keresztyén anyaszentegyház.“ (I. m. 44.) Ez a szív mélyéről jövő áhitat magyarázza meg azt a csodát, hogy a magyar fordításnak nagyobb irodalmi értéke van, mint a francia eredetinek, melyet Molnár többnyire német közvetítéssel tolmácsolt. Legalább is Németh László (Molnár Albert zsoltárai és ritmikájuk. Prot. Szemle XXXVII. 2.) így ítél róluk:, „Bizonyos, hogy a zsoltárok tizedannyit sem jelentenek a francia irodalomnak, mint a magyarnak. Ketten írták: Marót Kelemen és Béza Tivadar. Marót nem volt annyira protestáns, mint egy zsoltárírótól megkívánható. Béza nem volt annyira költő, hogy nevét zsoltárai a francia irodalomba bevihették volna . . . Különben is micsoda irodalomellenes gondolat a biblia nagy hullámveréseit a XVI. század pipisgető francia strófáiba aprózni . . . Molnár Albert visszaadott valamit Dávid királynak, amit Marót és Béza elvettek tőle ... A Marót zsoltárait udvaronc írta,- a Molnárét próféta fordította“. Ez a csoda csak nekünk tűnik fel, nekünk, akiknek kora oly szegény csodákban. Abban a korban szült a hit sok, ennél nagyobb csodát. „Nem csuda-é az, — kérdi Molnár — hogy itt az mi országunkban ennekelőtte húsz esztendővel elkezdvén egész Érdélig mind el akarták az evangéliumot nyommasztani, annak igaz patronusit a magyar nemzetségben elakarták törleni; de sokaknak reménsége fölött ottan hamar felszabadittatott az evangeliomnak folyása. És mit mondjak többet: nem elég csuda-é, hogy itt ez helyen is igaz evangeliomi vallásu keresztyén fejedelem (Bethlen Gábor) birodalma alatt lakunk? Szinte csak ez is csuda, hogy az ki most ezt magyaról irom az Isten anyaszentegyházának dicsőségéről, ennekelőtte három esztendővel messze földen felfiggesztetvén kinoztattam, pörsöltettem az ellenségtül. Háláadó szivei mondom azért, hogy „nagy az ur, a mi Istenünk és megfoghatatlan az ő országlásának módja.“ (I. m. 86.) Vájjon mi az oka, hogy ma nem történnek ilyen csodák ? Szabadi Béla. Jegyzet: Az f-fel jelölt idézetek Dézsi munkájában latinul olvashatók. Ezeket hevenyészett magyar fordításban közlöm. A magyar idézetek helyesírásán nem változtattam. Egyházkerületünk statisztikája. A fiókegyházukban, illetve szórványközségekben legtöbb református él együtt a) 100 leiken felül: Szórvány fiók) Hová tartozik? Ref. lélek Felsőgalla Tatabánya................................1827 Bánhida „ ..... 804 Dorog Esztergom..................................331 Tokod „ ..... 236 Bábolna Bana..............................................222 Környe Komlód........................................202 Magyaróvár Győr..............................................150 Gönyü Bőnyrétalap . . . . . 112 B.-Szombathely Ászár.............................................106 Bácsa Győr .............................................102 Alsógalla Tatabánya..................................101
