Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-10-22 / 43. szám
172. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. Egyházkerületünk közgyűlése. A vagyoni ügyek kapcsán örömmel veszi tudomásul, hogy a székházépítéssel kapcsolatos tartozásból 10.000 P törlesztetett. A tatai és veszprémi egyházmegyéknek a 218/ 1931. sz. kerületi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában benyújtott javaslata s püspöki jelentésnek az e tárggyal kapcsolatos fejtegetései alapján közgyűlés kimondja, hogy: 1. Ä kerületi és főiskolai adó elsősorban és közvetlenül az egyházmegyéket terheli. 2. Az egyes egyházközségek adósegélye természet szerint is, a 21 1926. sz. intézőbizottsági határozat szerint is azoké az egyházközségeké s más egyházközségek járulékainak fedezésére általában nem fordíthatók. Éppen azért utasítja a főiskolai pénztárt, hogy 3. az egyházmegyék részéről december 1-ig be nem fizetett kerületi és főiskolai adó törlesztésére elsősorban az adósegélyes egyházközségek II. félévi adósegélyét, de csak ezek tartozásának mértékéig vonja le és tartsa vissza. 4. Másodsorban lefogható és visszatartható a kerületi közgyűlés által minden egyházmegyének közvetlenül megszavazott közigazgatási, Baldácsy-alapi és missziói segély. Ha az egyházmegyék tartozásait még ezek sem fedeznék és a főiskolai pénztár helyzete elkerülhetetlenül szükségessé tenné, 5. püspök úr egyenes utasítására lefogható és visszatartható ily nem várt esetben az egyházmegyei gyülekezetek adósegélyéből a még hiányzó összeg is, úgy azonban, hogy az illető esperesek kivánatára, az úgy visszatartott összegnek megfelelő kamatnélküli s a következő év első negyedében visszatérítendő előleg bocsáttassék a kerületi pénztárból az egyházmegye rendelkezésére, hogy abból az adósegélyes egyházközségek kielégíttethessenek. A nem adósegélyes egyházközségeket felhívja, hogy a kerületi és főiskolai járulékokat tekintsék elsősorban lerovandó köztartozásnak, sőt becsületbeli elköteleztetésnek, — az esperes urakat pedig arra, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközt használjanak fel, még a végrehajtás igénybevételével is, hogy a nagy őseink által a legviharosabb időben megfundált, az elnyomatás sötét századaiban is megtartott főiskolánk s nagy áldozattal alapított nőnevelő-intézetünk anyagi létfeltételei e mostani nehéz esztendőkben is biztosíttassanak s ne legyünk az a satnya nemzedék, mely ezt a nagy és drága örökséget pusztulni, veszni hagyja. A Baldácsy-alap osztalékának pótlására lelkészözvegyek és árvák segélyezésére közgyűlés 1000 P-t szavazott meg. Az Irtás-majori építkezések ügye megnyugvással vétetett tudomásul. A püspöki jelentés tárgyalásának befejezése után közgyűlés mély hálával és nagy szeretettel emlékezett meg Püspök úr sokoldalú és áldásos munkásságáról, valamint teljes elismeréssel adózott Fazekas Mihály püspöki titkárnak a püspöki iroda pontos vezetéséért. A közgyűlés legtöbb tagjára nézve meglepetés volt Püspök úrnak a Főgondnok úrhoz intézett és a közgyűlés előtt is felolvasott levele, melyben bejelenti, hogy mintegy 4000 P költséggel az egyházkerület számára levéltári helyiséget építtet. A közgyűlés viharos lelkesedéssel fogadta a nagylelkű adomány bejelentését s egyúttal ismételten felhívta az egyházmegyéket, hogy értékesebb levéltári anyagukat küldjék be a kerületi levéltárba, ahol azok szakszerű kezelés mellett fognak őriztetni. (Folyt, köv.) Teveli emlékballagásunk. Százötven hosszú év futott le az idő homokóráján azóta, hogy a pápai kollégium visszatért a harmincegy esztendős szomorú számkivetésből, ahová a Mária Terézia korabeli ellenreformáció nyomása alatt szorult ki ősi iskolánk. Isten megsegítette szorongatott kollégiumunkat; adott nagyhitű, fáradhatatlan református ősöket, akik a halálra ítélt iskola számára kijárták az Adásztevelen meghuzódhatás kegyelmét; adott töretlenlelkű pedagógust, az áldott emlékű Nagy Mihályt, aki harmincegy évig híven vezetgette Tevelen a 60—70 kisdiákot a számukra engedélyezett »grammatikai« fokon, (sőt azon felül is) s megérte még reménysége diadalát is, haza vezethette Pápára diákjait. Megünnepelte e nevezetes dátumot egyházunk is; megünnepelte Tóth Sándor kartársunk indítványa nyomán a kollégium tanári kara és ifjúsága is az elmúlt vasárnap délutánján »emlékballagás«-sal. Az ifjúság a kollégium udvarán gyülekezett s negyed kettőkor indult el a kollégium zászlója alatt piros bársony, tollas süveggel. A festői menet nyomában az egyház, valamint a testvér nőnevelő-intézet képviselői, városi polgárok és polgárnők ki gyalog, ki kocsin vagy autón kisérték á menetet aranyosan ragyogó őszi napfényben Tevelre. Az ifjak ajkán hamarosan felzendültek a szebbnél szebb nóták. A falu már várt bennünket; ebbe küldte harangja szavát, a számkivetésbeli templom harangja szavát: nem mindennapi élmény volt. Ä községháza előtt már leventék sorfala közé ért a menet: a község üdvözletét Böröczky Dezső jegyző tolmácsolta, dr. Tóth Endre válaszolt. A templom előtt Szakái Ernő lelkész a presbitérium élén palástosan várta a kollégiumot, a hívők serege ünneplőben. Megható üdvözlő beszéd és meghatóbb válasz következett dr. Tóth Endre főisk. igazgató részéről. Majd bementünk a száműzött iskola egykori udvarára, visszagondoltunk akkori kis diákjainkra és hős tanárelődünkre, Nagy Mihályra. Innen vonultunk be a templomba. Melyik énekkel is kezdhettük volna? »Perelj Uram perlőimmel«. A teveliek énekkara híréhez méltóan énekelte az »Erős várunk«-at. Nagy Gábor kollégiumi vallástanár bensőséges megnyitó imát mondott; a nap emlékezetét dr. Tóth Endre újította fel nagy történeti tudással. Böröczky Béla papnövendék alkalmi költeményt szavalt szépen; a teveli kar újból énekelt. Szakái Ernő lelkész záróimát és áldást mondott. Az emlékezés komoly órája után a templom előtti hősi emlék mellett kört formált az ifjúság, s a kollégiumnak a számkivetésben hajlékot nyújtó Tévéitől a »Légyen te kőfalaidban« eléneklésével búcsúzott; a hősök emlékének pedig a Hymnus eléneklésével adózott. A diáksereg sorba állt, s újból felcsendült és harsogott a dal hazáig.* T. D. * A főiskolai tanári kar azt is elhatározta, hogy a teveli templom falába tavasszal márvány emléktáblát állít Az emléktábla céljait szolgálja Tóth Sándor kartársunk linómetszete után készült csinos emlék-levelezőlapunk is. — Debrecenben lelkészi továbbképző tanfolyam volt szept. 25—30. napjain, melyen előadásokat a Tisza István tud. egyetem hittudományi fakultásának tanárai tartottak. Á tanfolyamon 43-an vettek részt, mint hallgatók, akik a Debreceni Prot. Lapban közölt beszámoló szerint nagy áldásokat és indíttatásokat nyertek a tanfolyamon.
