Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-10-15 / 42. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 42. szám. Pápa, 1933 október 15, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ...................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -----------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ A német birodalmi evangéliumi egyházak egyesítése. Alig néhány héttel a birodalmi választások után, amelyek Hitlert többséghez juttatták, erőteljes hangok emelkedtek az egyház egyesítése érdekében s ezeknek a hangoknak engedve, az evangélikus egyházi bizottság és az evangélikus egyházak szövetsége elrendelte, hogy javaslatot kell kidolgozni, amely az evangélikus egyház egyesítésére irányul. A nálunk is ismert Kapler, az evangélikus egyház-szövetség elnöke engedve az egyház-szövetség felhívásának, maga mellé vette dr. Maiiahrens hannoveri tartományi püspököt és dr. Hesset, református tanulmányi igazgatót, akikhez később még prof. Heckel tanár csatlakozott s ezek kidolgozták az új német alkotmánytervezetet, mely egyesítendő volt a 28 tartományi egyházat egy egységes birodalmi egyházzá. Dr. Kapler és a két hivatalos megbízott, akikhez az előbb említett Heckelen kívül a német birodalmi kancellár, Hitler a maga képviseletében Müller tábori lelkészt küldte, május 26-án közzétették az alkotmánytervezet alapvonalait az egységes német evangéliumi egyház új szervezetére vonatkozólag. Egyidejűleg az evangélikus tartományi egyházak Berlinben gyülésező vezetői elé javaslatot terjesztettek az alkotmánytervezet alapján a birodalmi püspök megválasztására nézve is és pedig Bodelschwingh Frigyes betheli lelkész személyében, akit a tartományi egyházak képviselői túlnyomó többséggel tényleg püspökké választottak. Ez a lépés s különösen a püspök személyének javaslatba hozatala elhamarkodottnak bizonyult. A német keresztyének kiszemelt jelöltje az említett Müller tábori lelkész volt, Hitlernek tanácsadója, akinek ez a különleges pozíciója rendkívül befolyást biztosított, akit most Bodelschwingh-gel szemben a német keresztyének birodalmi püspökké kívántak választani s épen azért Bodelschwingh választását megsemmisíteni kívánták. Ez tényleg meg is történt, dacára, hogy Bodelschwingh személye általános rokonszenvnek örvendett, dacára, hogy mint megválasztott püspök hivatalos körlevelet is bocsátott ki, a porosz kultuszminiszter azon a címen, hogy az alkotmány maga még jóváhagyva nincs s így választani nem lett volna szabad, a választást megsemmisítette s erősen belenyúlva az egyház alkotmányába, a porosz szuperintendenseknek legnagyobb részét állásából elmozdította s az ügyek vezetésére birodalmi kommisszáriust nevezett ki. A porosz miniszternek ez az eljárása viszont német egyházi körökben keltett rendkívül resensust, úgy, hogy az agg Hindenburg indíttatva érezte magát a hozzá beérkezett távirati és Írásbeli és élőszóval előterjesztett panaszok hatása alatt Hitlerhez egy levéllel FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK fordulni és kérni, hogy az előállott zavarokat és a panaszok okát alkalmas módon megszüntetni igyekezzék. A birodalmi elnök közbelépése tényleg segített a nehéz helyzeten, de segített Bodelschwingh Frigyesnek nemes elhatározása is, aki ezek után az előzmények után birodalmi püspöki állásáról egy nemes hangon tartott körlevél kiadása mellett lemondott s újra visszavonult betheli munkakörébe, melynek áldásait az egész német birodalom már atyja életében is élvezte s melynek áldásait ő a maga munkásságával csak fokozta. Érdekes, hogy a német katholikusok is örömmel látták volna a birodalmi püspöki székben Bodelschwinghet, mert amint az egyik egyházi lap megjegyezte, a betheli intézmények vezetőjében a keresztyén szeretetmunka férfiát hívta el az evangélikus egyház, azt a férfiút, aki a szegények és betegek szolgája és segítője volt s ezzel kifejezést adott annak az akaratnak, hogy a megújult és újonnan szervezett egyház valódi keresztyén alapra helyezkedik, a szeretet alapjára a Krisztusban való hit által. Bodelschwingh visszavonulása után a szervezés munkájának személyi kérdések nem állottak útjában s a porosz belügyminiszter a tárgyalásokat Hindenburg levele értelmében nyomban megindította, amely tárgyalások újra Müller tábori lelkész bevonásával folytattalak s két hét leforgása alatt befejeztetve, az új német birodalmi egyházalkotmány közzétételével értek véget. Az új egyházalkotmány tulajdonkép július 11-én készült el, de csak július 14-én tétetett a hivatalos lapban közzé. Az új német egyházalkotmány hét fejezetből áll. Bevezető sorai így hangzanak: »Abban az órában, amikor Isten a mi német népünket nagy történelmi forduló pontra juttatta, a német evangélikus egyházak a német evangélikus egyházszövetség által megindított egyesítési törekvést megvalósítva, egy egységes német evangéliumi egyházzá egyesülnek. Ez az egyház egyesíti a reformációból keletkező, egyenjogulag egymás mellett álló hitvallásokat egy ünnepélyes szövetséggé s ezzel bizonyítja, hogy »egy a test, egy a lélek... egy az Űr, egy a hit, egy a keresztség, égy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik«. (Ef. IV. 4—6. v.) Az új alkotmány szerint a birodalmi egyház igazgatása következőkép történik: (IV. fejezet 5. §) 1. az egyház élén áll a lutheránus birodalmi püspök; 2. a püspök mellett áll egy három lelkészjellegü egyénből és egy jogászból álló tanács (Geistliches Ministerium); 3. a német evangéliumi nemzeti zsinat, amely az egyház vezetésénél és a törvényhozásnál munkál közre; 4. a tanácsadó kamarák, amelyek az evangélikus népben élő erőket az egyház szolgálatába állítani vannak hivatva. (Folyt, köv.) Dr. Antal Géza.
