Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-09-24 / 39. szám
1933. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 157. oldal. érdeklődéssel, szomjasan hallgatják végig. A napokban említette előttem a bibliakör vezetője, hogy úgy érzi, most már a szorgosabb munkaidő elmúltával komolyabban kell őket foglalkoztatnunk. Hogy ezt miként valósítjuk meg — a szolgálatnak nagyon is sokféle útja kínálkozik — még nem tudjuk, erre nézve még nem állapodtunk meg, de hisszük, hogy Isten, ki eddig az útat megmutatta, rávezet bennünket a továbbiakra is, mert egészen biztosan hiszem, hogy a szeretetvendégségek rendezése mellett, amilyet addig rendkívüli érdeklődés mellett kettőt tartottunk, Istennek egyéb céljai is vannak még velünk. Női bibliakörünk hatása az is, hogy a belmiszsziói bizottságból kinőtt s 1931-ben alakult férfiszövetség egyidei tétlenség után szintén munkához látott. Mint mondották a férfiak: »Ha már a nők dolgoznak, összejöveteleket tartanak maguknak, mi sem maradunk el tőlük«. így a férfiszövetség is megkezdte külön bibliaköri összejöveteleit a nőkkel egyidejűleg, még pedig a legnagyobb munkaidőben, aratás tövén, egyelőre a tágas lelkészi irodában, hogy a nagyobb munkaidő elmúltával az iskolában köznap esténként rendszeresebb összejöveteleket tarthasson. Legutóbb felvetettük egy ifjúsági egyesület s vele kapcsolatban egy nagyobb vidékre kiterjedő, esetleg Középsomogyot felölelő ifjúsági konferencia tervét. Ügy az ifjak, mint a gyülekezet többi része lelkesedéssel tette magáévá a tervet. Lehet, hogy ebből a sok biztató kezdésből az élet próbái után csak kevés lesz valósággá, hisszük mégis, hogy az élvetett mag egy részéből lesz aratás. A kezdete ennek az aratásnak, — tekintet nélkül arra, hogy gazdagabb, vagy szegényebb lesz-e, mégis hisszük, hogy aratás lesz — az aratás Urának megsegítő kegyelme mellett az, hogy egy kis csapat egyszerű nő alázatos, vágyódó szívvel az Úr Jézus lábainál leborul s az Ő igéjével új világ felé indul. Bízunk Istenben, hogy velünk lesz ezután is. A komáromi református egyházmegye közgyűlése. A komáromi református egyházmegye szeptember 12-én, kedden tartotta évi rendes közgyűlését a Kollégium nagytermében. A közgyűlést megelőzően reggel 8 órakor a Jókai-utcai református templomban Lelkes Ferenc bátorkeszi ref. lelkész imádkozott. Az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjai nagy számban gyűltek egybe, akiknek soraiban voltak Balogh Elemér dunáninneni püspök, konventi elnök, Soós Károly esperes és Nagy Nándor egyházmegyei gondnok, a közgyűlés elnökei, továbbá Gyalókay László örökös tiszteletbeli esperes és tanácsbiró, Csekes Béla egyházmegyei lelkészi főjegyző, Fülöp Zsigmond egyházmegyei világi főjegyző-tanácsbiró, Vágó Ede lelkészi aljegyző tanácsbiró, Kenessey Kálmán dr. világi aljegyző közgyűlési előadók, Beke Kálmán, Boross Kálmán, Csiba Imre, Fekets Sándor, Galambos Zoltán, Kúr Géza, Mokos Kálmán, Sándor Benő, Zsemlye Lajos lelkésztanácsbirák, Acsay Lajos, Bartha János, Leölkös Lajos, Soós Imre dr., Szijj Ferenc dr., Banai Tóth Pál, Zsindely Ferenc világi tanácsbirák. A közgyűlést Soós Károly esperes költői szárnyalású imával vezette be, majd a határozatképesség megállapítása és egyéb törvényes formaságok elintézése után Nagy Sándor egyházmegyei gondnok, világi elnök tartotta megnyitóját. A világi elnök beszédében rámutatott arra, hogy mindezideig sok panasz hangzott el az állam ellen, amely a református egyházzal, de különösen a lelkészekkel szemben szűkmarkuan viselkedik és nem szolgáltatja ki azokat a jo- gokat, amelyek az egyházat megilletnék. A lelkészi karnak még a létminimumot sem biztosítja. Szükséges volt, hogy a panaszoknak hangot adjunk, azonban be kell vallanunk, hogy az állam által nyújtandó támogatásban való bízásban messze mentünk, az állami segítség megalapozása túlzott volt, mert egyedüli biztos fundamentum az élő egyházban van. Egyik egyházi vezetőférfiú nemrégiben tartott beszédében azt mondotta, hogy minden bajnak az az oka, hogy a zsinati törvények máig sincsenek jóváhagyva. Bár nem szabad lekicsinyelni ezt a körülményt, mégis meg kell állapítani, hogy a baj oka bennünk van. Mert vájjon gondoltunk-e arra, hogy jöhet idő, amikor az állam a segélyt nem tudja vagy nem akarja nyújtani? Csakis az erős hitű és áldozatkész egyháztagok képesek megmenteni és fenntartani az egyházat, épen ezért mindenképen fokozni kell az élő egyház életerejét. Nem látja, hogy ez teljes mértékben áthatotta volna az egyház különböző terén folytatott munkát, nem indult még meg teljes erővel a belmissziói munka, pedig csakis a közönyt megtörő belmissziós munka segíthet rajtunk. Sokat kritizáljuk egymást és ezzel nemhogy előbbre vinnők az ügyet, hanem megakadályozzuk a fejlődést. Szeretettel, megértéssel és egymás munkájának megbecsülésével kell munkálkodnunk az egyházért és minden munkánk középpontjában ott álljon a Krisztus. Szeretettel kéri azért a lelkészeket, tanítókat, presbitereket és elöljárókat, hogy a Krisztus nevében folytatott munkával dolgozzank az egyházért. Hálás elismeréssel és köszönettel adózik az egyházaknak a tanítóképző felállításának tervével szemben megnyilvánult áldozatkészségéért, amely azt bizonyítja, hogy a lelkek még készek a Jézus befogadására. Meleg szeretettel üdvözli a közgyűlés tagjait és az ülést megnyitja. A megnyitó után Ütő Irén bátorkeszi, Zeman Irén és Bajkai Ferenc padányi, Farkas Béla turiszakállasi és Kapitány Gyula csicsói tanítók a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letették. Majd Csekes főjegyző ismertette az egyházmegye esperesének jelentését, amely az egyházi élet minden kis mozzanatát felölelő, alapos beszámoló volt. A mély vallásos érzéstől áthatott általános bevezetés után foglalkozott a jelentés a lelkészek régi sérelmével, az 1919—20-ik évekre járó államsegélyeknek elvonásával, amelyet egyedül a református lelkészek nem kaptak meg. Nagy sérelme a lelkészi karnak a kongruatörvény is, amely a lelkészeket fizetés tekintetében a hivatalszolgák és útkaparók színvonalára szállította le. Javasolja a jelentés, hogy a mostoha elbánás megváltoztatására feliratot terjesszen a közgyűlés a konventhez. A zsinati törvények szentesítése még mindig késik. Szükségesnek tartja a jelentés, hogy az Egyetemes Konvent tájékoztassa a református közvéleményt ebben a fontos kérdésben, miért is írjon fel ilyen1 értelemben az egyházmegye a konventhez. Igen sérelmes az egyházra nézve az iskolák ügye. Az egyház nem ura saját iskolájának. Ehhez jön még a Dérer-féle iskolajavaslat^ amely meg akarja szüntetni a felekezeti iskolákat. A javaslat ellen az egyházmegye területén tiltakozó közgyűlések tartattak és 48
