Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-09-17 / 38. szám
152. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. gőt kaptak, csak 5000 pengő volt segélyezésképen beilleszthető s a segítő-egyesületeknek eddig juttatott 2200 P helyett csak 1600 P-t tudott juttatni a költségvetés. Ez a körülmény arra indít, hogy kéréssel forduljak egyházunk tehetősebb tagjaihoz s kérjem, hogy ha átmenetileg is, jöjjenek lelkészkedő papságunk és tanítóink segítségére s tegyék lehetővé számukra a gyermekneveltetés terhének elhordozását. Jelentékeny számú növendékről van szó, akik lelkészi és tanítói házból jönnek, hogy iskoláik végzése után mint nemzetünknek intelligens tagjai legyenek ennek a nemzetnek kulturális téren vezetői s épen ezért, nagyon fontos, hogy az a réteg, amelyből kikerülnek, felelő támogatásban részesüljön. A csurgói gimnáziumban taníttató pap, tanár, tanító szülők száma 66, a pápai gimnáziumnál pap, tanár, tanító szülő 106, a nőnevelő-intézetnél taníttató lelkész és tanító szülők száma 44, a tlieol. akadémián taníttató szülők közül lelkész és tanító 15. Ha talán e számok között egyesek kétszeresen fordulnak is elő, mindenesetre oly jelentékeny a lelkész és tanító szülők száma, hogy ezek helyzete nem lehet közömbös a fenntartó testületekre sem. Én bizalommal kérem református egyházunk azon tagjait, akiknek a mai nehéz időkben is módjukban áll másokon segíteni, hogy első sorban nyújtsanak segítő kezet azoknak, akik mint egyházunk belhivatalnokai, legjobban érzik a mai idők súlyos válságát.« A vagyoni ügyekről szóló fejezetben az egyházmegyék részéről beérkezett kívánsággal, az adócsökkentési segélyt és a központi kormányzat költségeit illetőleg következőkép foglalkozik a püspöki jelentés: »Az állam az egyházak adócsökkentési segélyét a folyó 1933/34. költségvetési évben is az előző évi összegben állapította meg s ugyancsak az előző évben bevett módon, havonként utalványozza úgy, hogy egyházaink csak félévenként utólag jutnak az adócsökkentési segélyhez. Az adócsökkentési segély kifizetésénél a kerületi pénztár egyházkerületünk határozata értelmében azt az eljárást követte a múlt évben is, hogy az egyes egyházmegyékre eső adócsökkentési segélyből visszatartotta az illető egyházmegye kerületi és főiskolai járulékait. Két egyházmegye ezt az eljárást az adócsökkentési segélyes egyházak szempontjából sérelmesnek tekinti. Nem tagadható, hogy az adócsökkentési segélyben nem részesülő nagyobb egyházak késedelmeskedése folytán bizonyos fokig a kisebb s adócsökkentési segélyben részesülő egyházak szenvednek,, de ezen az illető egyházmegyék belkörüleg segíthetnek, különösen most, amikor az adócsökkentési segély félévenként utólag folyósíttatik, ha a nagyobb, adósegélyben nem részesülő egyházak kötelező járulékainak kellő időben való behajtásáról saját hatáskörükben intézkednek. A kerületi és főiskolai járulékokat az egyházkerület egyházmegyénként állapította meg; azzal, hogy az egyes egyházmegyék ezt milyen arányban vetették ki az egyes egyházközségekre, a kerület egyáltalán nem foglalkozott, ez az egyházmegyék belkörű joga lévén s így természetesen az egyházmegyéknek kell felelniük a kivetett járulékokért s azért, hogy ezt a járulékot a nagyobb egyházak is kellő időben beszolgáltassák s az egyházkerület ne legyen kénytelen az adócsökkentési segélyből vonni le ezeknek a nagyobb egyházaknak kötelező járulékait. Megjegyzem, hogy tudomásom szerint a többi egyházkerületek is — talán az egy tiszáninnenit kivéve — hasonló módon járnak el az adócsökkentési segéllyel. Egyházkerületünk már ismételten megmutatta, hogy előleg nyújtásával szívesen jön az illető egyházmegyék pénztárának segítségére s így az adócsökkentési segélyekre igényt tartó egyházak minden nehézség nélkül hozzájuthatnak adósegélyükhöz. Egyházkerületünknek ezen, az érdekekkel számoló eljárása, melyre a lefolyt években már ismételten volt példa, lehetővé teszi az adósegélyes egyházak jogos igényének kielégítését. Éppen azért bántó eljárás volt a tatai egyházmegye pénztárosától, hogy dacára a kerületi könyvelő azon ajánlatának, hogy a gazdasági tanács a szükséges összeget, mint előleget, az egyházmegyei pénztár rendelkezésére bocsátja, ezt a kisegítő eszközt nemcsak igénybe nem vette, de bárdolatlan hangon támadta meg a kerületi könyvelőt, aki pedig csak az egyházkerület határozatát hajtotta végre, s az adósegélyes egyházakat arra késztette, hogy maguk is panaszos felterjesztéssel forduljanak a püspöki hivatalhoz. Magam külföldön lévén, az ügyet a fentebb’ jelzett értelemben Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző úr próbálta elintézni, de eredménytelenül, mert a tatai egyházmegye pénztárnoka az ő javaslatára sem vette igénybe a kerületi pénztártól nyerhető előleget. Éppen ezért a tatai egyházmegyei gyűlésen is panasszal állottak elő azok a gyülekezetek, amelyek adósegélyüket nem kapták meg s csak mikor az egyházmegye nagyérdemű esperese a helyzetről tájékoztatott s én jeleztem előtte, hogy ugyanolyan módon, mint ahogyan az előző évben az intéző-bizottság határozatára az egyházmegye hozzájutott ehhez az előleghez, lehetne az ügyet rendezni s ő a gazdasági tanácsot ilyen értelemben megkereste, lett az ügy közmegnyugvásra elintézve, mert a gazdasági tanácselnök úr a szükséges előleget azonnal utalványozta. Őszinte sajnálatomra szolgál, hogy megértés keresés helyett a tatai egyházmegye pénztárosa azt az utat választotta, amelyen elégületlenséget lehet ugyan szítani, de amely sem az egyes egyházaknak, sem egyházkerületünknek javára nem szolgál. A pápai és őrségi egyházmegyék azzal a kéréssel fordulnak az egyházkerülethez, hogy a kerületi járulékok csökkentésére vonatkozólag valami intézkedést foganatosítani szíveskedjék. Bármily megértéssel vagyok is az egyházmegyék ez irányú óhaja iránt, magam úgy látom, hogy teljes lehetetlenség ennek az óhajnak eleget tenni, mert hiszen kerületi központi kiadásaink annyira csökkentve vannak már, hogy azokat tovább csökkenteni nem lehet, viszont a tanintézeteink fenntartására szükséges járulékokból, amint azt a költségvetés is mutatja, semmit elvenni nem lehet, mert különben intézeteink fennmaradását tennők kérdésessé. A központi kormányzatra — beleértve a püspöki titkár és kerületi könyvelő javadalmát — összesen 14.287 P szükséglet van előirányozva,* amelyből a közigazgatási államsegély fedez 12.591 P-t, úgy, hogy 1696 P az, amit az egyházkerület gyülekezeteinek kell fedezni, lélekszám szerint egy-egy lélekre esvén abból alig egy fillér. A tanintézetekre — csurgói gimnázium, pápai nőnevelő-intézet, pápai főiskola — ad kerületünk kerek 35.000 P-t, amiből esik egy lélekre 19 fillér. 20 fillér tehát az az összeg, amit egy * A kerületi tisztviselők ebből a következő tiszteletdíjakat kapják: 1. Püspök 768 P. 2. Egyházkerületi egyházi főjegyző 384 P. 3. Négy egyházkerületi aljegyző 256 P. 4. Két számvevő 128 P. 5. Levéltárnok 64 P. 6. Gazdasági tanácselnök 384 P. 7. Gazdasági tanácsjegyző 64 P. 8. Egyházkerületi főmérnök 320 P. 0. Tanügyi bizottsági előadó 64 P. 10. Gazdasági tanács ügyésze 160 P, összesen 2592 P. Szerkesztő.
