Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-08-13 / 33. szám

Negyvennegyedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1933 augusztus 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI R EFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE------------------------------------------ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ----------------------------------­FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Thaly Dezső egyházmegyei gondnoki székfoglalója. Elmondotta Tatán, 1933 Julius 19 Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Köz­gyűlés! Amidőn elfoglalom az egyházmegyei gondnoki széket, köszönetét mondok először is a nagytiszteletü esperes úrnak hozzám intézett szives üdvözlő szavaiért, azután pedig az egyházmegye presbitériumának azért a megtisztelő bizalomért, amellyel engemet kitüntetni méltóztattak azzal, hogy az egyházmegye élére állí­tottak. Megvallom, sokat töprengtem azon, hogy elfogad­hatom-e ezen méltóságot, megtudok-e felelni a gond­noki tiszttel járó kötelességemnek, különösen egy olyan férfiú' után, mint elődöm volt, akinek érdemeit nem szükséges méltatnom az egyházmegye alkotó tag­jai előtt, hisz mindnyájan ismerik őt és két évtizedes gondnoki munkálkodását. Családi hagyományaink szerint őseim a vallás­­üldöztetések idején vándoroltak ki a pozsonymegyei Marienthalból Komárom városba, s onnét Csepre és Szt. Mihályra, s így már a családom iránti kötelesség is ösztökélt arra, hogy a gondnoki tisztséget elfogad­jam, bízva elnöktársamnak és kedves barátomnak jó­indulatú támogatásában és az Önök szíves elnézé­sében. Dr. Balogh Jenő főgondnok úr őnagyméltóságá­­nak a konventi elnöki szék elfoglalásakor mondott sza­vaival élve: »alázatos lélekkel és bűnbánatos törede­­lemmel hajtom fejem az iga alá és veszem magamra mindazokat a terheket, amelyeket kiváló elődöm le­mondása reám rótt, hogy teljes erővel végezhessem mindazokat a teendőket, amelyek reám várnak, amíg össze nem roskadok alattuk«. Aggodalmat keltő, nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei közgyűlés, hogy a nyomasztó gazdasági válság egyházunkat sem óvta meg; a forradalmak utáni vallásos fellobbanás nagyon is lelohadt, s mind­jobban tapasztalható a vallás iránti közönyösség, s a hitetlenség terjedése észlelhető, s bizony a templo­mokban gyakran láthatók üres padok, nem annyira a nők, mint inkább a férfiaknál, s bizony főleg azon osztálynál, amelyiknek jó példával kellene előljárni, az intelligenciánál, miért is szükségesnek vélem, hogy felidézzem gróf Tisza István volt egyházkerületi fő­gondnoknak az 1907. évben gondnoki székfoglaláskor mondott szavait: »fel kell rázni a világi elemet is, hogy anyagi és szellemi erejét gyümölcsöztesse, a lelki gondozást, a valláserkölcsi nevelés, a lelket adó, lel­ket kereső és lelket építő jótékonyság nagy munkájá­ban«. ’<• Szomorúan láthattuk a háború előtti úgynevezett libierális aera alatt a vallásos élet elhanyagolását, amelynek következménye lett szomorú bukásunk és országunk kétharmadrészének elvesztése. Véleményem szerint a valláserkölcsi nevelés az igazi vallásos iskolában nyerhető, miért is törekedjünk arra, hogy felekezeti iskoláinkat az utolsó erő megfe­szítésével is megtartsuk és a tehetőség szerint igye­kezzünk azokat kibővíteni és újakat állítani. Az ilyen igalzi vallásos iskolában nevelkedettektől várhatunk hithű kálvinistákat, akik nemcsak névszerint kálvi­nisták, hanem minden cselekedetükkel elárulják, hogy egyházunknak hű fiai. Nagyfontosságúnak tartom a valláserkölcsi élet emelésére a missziói munkálkodást, és kérem az egy­házmegye minden alkotó tagját, hogy igyekezzenek tehetségük szerint, de mély hitszeretettel munkálkodni egyházunk érdekében. Nagy eredményeket lehet el­érni példás és odaadó munkálkodás által, itt idézek főtiszteletü és méltóságds Püspök urunknak az őszi kerületi lelkészértekezleten mondott beszédéből: »a . hívekkel kellőképen és egyénenként foglalkozva, a köz­vetlen kapcsolat a hívőt a lelkészhez köti és nem fog elmaradni az áldás«. Nagyon jó hatással van a hitélet emelésére a kör­zeti napok tartása is, az ősz folyamán résztvettem ilyen körzeti napon és örömmel láttam, hogy a templom zsú­folásig megtelt hívőkkel. Ami pedig a jövő nemzedék hitéletének emelését illeti, a már előbb említett vallásos iskolákon kívül na­gyon jó hatással lesz arra a KIÉ is. Dobos Károly konventi ifjúsági missziói lelkész, az ő mélységes hit­­szeretetéből eredő, fáradhatlan buzgalmával megked­velted az ifjúsági összejöveteleket és mintegy észre­vétlenül csepegteti az ifjúságba a vallás szeretetét. A harminc évvel ezelőtt megkezdett külmissziói munkálkodásunk bizony igen lassan halad, a mostani nehéz valutáris viszonyok mellett pénzt ki nem küld­hetünk, s így a külmissziói munkásainkat a felvidék és a német nemzet támogatja. Mint hithű kálvinista, elítélem a vallási türelmet­lenséget és kérve kérem a keresztyén testvéreket, hogy ne üljenek fel azoknak, akik a felekezeti béke megza­varása által a keresztyén felekezetek gyengítésére tö­rekednek. Amidőn országunk kétharmad része idegen uralom alatt szenved, az összes keresztyéneknek egy­más mellett a helyük, hogy összefogva megvívhassuk a harcot nemzetünk ellenségeivel és a vallástagadók­kal. Krisztustól tanuljuk meg az alázatosságot, legyünk béketűrők, s igyekezzünk hivatásunkat betölteni és másokért alázatos életet élni.

Next

/
Thumbnails
Contents