Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-08-06 / 32. szám

1933.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

129, oldal.

Istentisztelet után kezdődött .a közgyűlés. Szűcs József esperes és dr. Cseresnyés József világi tanácsbíró foglalják el az elnöki széket. Esperes úr buzgó imádságban kéri Isten segedelmét tanácskozásunkhoz, majd átesvén az alakulás formaságain, következett a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyve' az általános tisztújításról Kovács Lajos főjegyző előadásában. Közgyűlés a szavazás eredményét megerősítette, s ennek eredményeképpen a következő tíz évre esperes lett újból Szűcs József alsóőrsi lelkész. Egyházmegyei gondnok Csajághy Károly, a veszprémi kir. törvényszék elnöke. Lelkészi tanácsbírák lettek: Somogyi Zoltán, Kovács Lajos, Barthalos Móric, Farkas Endre és Szilassy Sándor. Világi tanácsbírák pedig: Dr. Cseresnyés József egészségügyi főtanácsos, dr. Horváth Lajos alispán, dr. Kenessey Pongrác főispán, Bertalan Károly polgári iskolai igazgató és dr. Sebestyén László orvos. Lelkészi főjegyzővé Kovács Lajos, világi főjegyzővé dr. Puskás István ügyvéd lettek megválasztva. Lelkészi aljegyzővé Vámos Géza, világi aljegyzővé ifj. Jákóy Pál körjegyző. Az elnökség ezután felkérte Vámos Géza és dr. Horváth Lajos közgyűlési tagokat, hogy az új megválasztott egyházmegyei gondnokot, Csajághy Károly Öméltóságát hívják meg a közgyűlésbe. Á közgyűlés tagjai felállva, lelkes éljenzéssel fogadták a belépő gondnokot, aki miután esperes úr tudomására hozta, hogy a közgyűlés választását megerősítette, mély megilletődéssel letette gondnoki esküjét. Ezek után az elnökség eddig való világi tagja, dr. Cseresnyés József szeretettel üdvözölve új gondnokunkat, felkérte őt az elnöki szék elfoglalására. Most azután esperes úr üdvözölte Csajághy Öméltóságát az egyházmegye nevében szívből fakadó, meleg beszéddel, örömmel, szives szeretettel üdvözlöm Méltóságodat egyházmegyénk nevében — mondotta —, mint a jog és igazság hivatott emberét, aki a bírói pályán eddig is igen jó nevet vívott ki magának; mint a tárgyilagos igazság emberét, aki hűséges és lelkiismeretes munkásság emberét, aki tudja, hogy egyházi téren is kötelesség a munka és azt el is végezte mindig jó lélekkel; a méltányosság, a lelkiismeret és szeretet emberét, aki a legkisebb baját is szívesen meghallgatja és segít is másoknak a baján. Mint derék magyar embert és derék református egyháztagot, aki nem szégyenli a Krisztus evangéliumát, aki hitvallásos iratainkat teljesen ismeri, aki házanépével is tiszteli az Urat, megjelenik példaként és lelki indításból is az istentiszteleteken és az Úr asztalánál, az Úr Jézus Krisztus előtt. Isten segítse Méltóságodat egyházmegyénk hajóját győzelmesen vezetni, tanácsot adni, felvilágosítani, nekünk segítőkezet nyújtani. Ilyen bens ős éggel csak az köszöntheti elnöktársát, aki annak kebelére szokta fejét lehajtani, aki így szólott: »Én vagyok az út, az igazság és az élet«.

Az üdvözlő szavak után feszült figyelem között tartotta meg Csajághy Károly gondnoki székfoglaló beszédét. Hitvallásszámba menő beszéd volt ez, mely buzdított, épített. Az idők szavát teljesen megértve, sürgette az intenzív lelkipásztori munkát. Mert ma már rigm elégséges, ha egy lelkipásztor »kiváló adminisztrátor«, hanem szükséges, hogy a lelkipásztor a minden gyülekezetben található hivő magra támaszkodva, minél nagyobb buzgóságot fejtsen ki a miszsziói munka terén. Hasonló munkára hívta fel tanítóinkat, presbitereinket és minden református hívünket. »A lélek egyházává átformálódás legyen előttünk a cél. Ezé legyen a szivünk verése, az áldozatunk, a

verejtékünk, azé a lélek egyházáé, mely türőbbé, jobbá, szentebbé, erősebbé és gyöngédebbé teszi az embereket. Mely nem fantáziái, nem tanít gyűlöletre, nem uszít gőgre és megvetésre, hanem ajándékozó kezében hordja és hinti szét termő magvakul az egy Atyának gyermekei számára eltétetett megértést, testvériséget és békességet« ■— befelé és kifelé egyaránt.

Mikor a presbiteri egyházak világszövetsége megalakult és azon György Endre magyar kiküldött is felszólalt, felszólalásának olyan hatása volt, hogy az egész gyülekezet egyszerre fölpattanva, elragadtatásában elénekelte a 134. zsoltárt. Valami ilyenféle elragadtatás fogta el közgyűlésünk tagjait is és feledhetetlen jelenet lett volna, ha az ünnepélyesség könnycseppjei, melyek ott ragyogtak nemcsak új gondnokunk, hanem a közgyűlés tagjainak szemében is, összefolytak volna a 125. zsoltár eléneklésében. De hát a magyar ember más! Másképpen ad kifejezést együttérzésének, megbecsülésének, szeretetének. Hatalmas éljenzés fogadta a gondnoki megnyilatkozást és az esperes adott kifejezést az érzésnek, mely szivünket a beszéd hatására megdobogtatta.

A gondnok beiktatása után tették le az esküt az új tanácsbírák: Farkas Endre, Szilassy Sándor, dr. Kenessey Pongrác, Bertalan Károly és dr. Sebestyén László. Esperes úr üdvözölte őket és kérte az Úr áldását rájuk. Kiemelte beszédében, hogy ezelőtt kétszáz esztendővel élt egy Kenessey István nevű református főúr, kinek felesége Szondy Zsuzsánna volt. Legnagyobb pártfogója volt református egyházunknak, a kerület főgondnoka, nagy tekintélyét, anyagi és szellemi erejét hozta áldozatúl az ő egyházának szolgálatára. Ennek leszármazottja dr. Kenessey Pongrác főispán úr. Meg vagyunk győződve — mondotta az esperes —, hogy nemcsak külső arcvonásait örökölte nagynevű elődjének, hanem belső, lelki tulajdonságait is és éppen ezért, midőn egyházmegyénk kötelékébe lépve, elkötelezte magát egyházunk szolgálatára, kívánjuk, hogy a jó Isten áldja meg szent elhatározásában.

Dr. Segesdy Ferenc lelépő egyházmegyei gondnok érdemeit jegyzőkönyvében örökítette meg a közgyűlés s neki négy évtizedet meghaladó munkásságára való hálás és szerető emlékezéssel nyújtjuk át a mi igaz tiszteletünk, nagyrabecsülésünk nem hervadó virágokból font koszorúját és életének Istentől kimért idejére a csendes és boldog megelégedés kegyelmi ajándékát kérjük.

A zalai ágostai hitvallású evangélikus egyházmegye ez évben is elküldte képviselőjét közgyűlésünkre dr. Berzsenyi Jenő egyházmegyei felügyelő személyében, aki utalva arra a változásra, mely egyházmegyénkben történt, ékes szavakkal üdvözölte közgyűlésünket. Magatartásunk oiyan legyen, amilyent a Szentírás kíván, akkor mindig találhatunk olyan eszméket melyeket közösnek tarthatunk. Hazaszeretet, lelkiismereti szabadság, testvériség. A virágok megkapó hasonlatával igazolva a vallás szükséges voltát, Isten áldását kéri az egész egyházmegyére.

Csajághy egyházmegyei gondnok úr hálás szeretettel és meleg baráti kézszorítással viszonozza a testvéri üdvözlést. A mi szívünket is hasonló érzés dobogtatja. Minket testvérekké tesznek a közös szenvedéseink még jobban, mint az örömeink. Legyen ezután is konszonancia és harmónia közöttünk, mert így lesz örömtől ragyogóvá a mi drága anyánk, szegény hazánk bánatos arca.