Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1933-07-16 / 29. szám

116. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. kívül hagyni semmi oly mozzanatot, ahol alkalom kí­nálkozik arra, hogy a gyermekekkel hitünk igazságait megértessük, hogy kint az életben megállhassák he­lyüket, hogy ne akadjon közülük egy sem, aki el­hagyja ezt a drága örökségünket: a Krisztus Jézustól nyert evangéliumi «igaz hitünket. Úgy kell tanítani és nevelni, hogy hű maradjon ahhoz az egyházhoz, amely világos látást, erőt, reménységet és vigaszta­lást ad az Isten igéje és a Szentlélek által. Úgy kel! nevelnünk őket, hogy ne szégyeneljék, sőt igaz öröm­mel tegyenek vallást mindenek előtt a mi hitünkről, ezt mondván: »Én e hitbe vetem minden reménysé­gemet«. »Én főboldogságomnak tartom, hogy az Úr Jézus igaz tudományát vallom.« (Folyt, köv.) Tanító gyűlés. A pápai református egyházmegye tanítóegyesü­lete 1933 június 12-én tartotta évi rendes közgyűlé­sét a pápai ref. elemi népiskolában Kovács Miklós ig.-tanító elnöklete alatt. A közgyűlésen jelén voltak a püspök úr képvise­letében: Fazekas Mihály püspöki titkár, Jakab Áron esperes, Kiss Zoltán t. ii. b. elnök, Horváth Lajos, Lampért Lajos, Neupor Béla és Barabás Árpád lelkész urak, Juhász Imre ny. tan. kép.-intézeti tanár úr és az egyesület tagjai teljes számban. A közgyűlést a 100. dicséret eléneklése és Kiss Zoltán t. ü. b. elnök lélekemelő imája után Kovács Miklós elnök megnyitotta. . Elnöki megnyitójában említést tett a tanítói sé­relmekről, amelyek. az elmúlt évben nem hogy szűn­tek volna, hanem még nehezebbé tették a tanítóság amúgy is nehéz helyzetét. Külön köszönetét fejezte ki az egyházi főhatóságoknak, akik mindenkor nagy megértéssel támogatták a tanítóságot azon munkájá­ban, hogy jogos kéréseik kedvező elintézést nyerjenek. Azon reményének kifejezésével nyitotta meg a gyűlést, hogy a csonka haza feltámadásával egy jobb sors fog felvirradni e haza legmagyarabb fiaira: a tanítókra is. Elnöki jelentésében felölelte mindazon ügyeket, melyek az egyesület életét az elmúlt évben érintették. Megemlékezett az egyházmegye tanítói karában tör­tént változásokról, többek között Árvay Gábor, Hor­váth Péter és Kis Lajos tanítóknak püspök úr által történt igazgató-tanítókká való kinevezéséről. Ugyan­csak az elnöki jelentéssel kapcsolatban búcsúzott el id. Parragh Dezső nagypiriti tanítótól, aki 1933 szep­tember 1-ével a nyugalom jól megérdemelt éveibe lép. Az elnöki jelentéssel kapcsolatban a közgyűlés a Dobó-siremlékre való hozzájárulásra nézve úgy hatá­rozott, hogy a már megajánlott 50 P-t a síremlék fel­állításának idején fogja az ORTE rendelkezésére bo­csátani. Ezek után Csákváry Ferenc kéttornyulaki tanító lapunkban is közölt értekezését olvasta fel »Hogyan lesz iskolánk református jellegű?« címmel. A nagy alapossággal elkészített és feszült figyelemmel hall­gatott felolvasás megtartása, majd Kiss Zoltán t. ü. b. elnök hozzászólása után a közgyűlés az előadónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A közgyűlés a tanítói gyámpénztár ügyeinek tár­gyalásával kapcsolatban egy bizottság által készített alapszabály-tervezetet fogadott el, melyet megerősí­tés végett a nagytiszteletü egyházmegyei közgyűlés elé terjesztenek fel. A pénztári jelentés után közgyűlés megejtette az új tisztikar megválasztását, amikor is egyhangú lel­kesedéssel a régi tisztikart bízta meg újra az egye­sület ügyeinek további vezetésével, azzal a változás­sal, hogy a betegsége miatt lemondott Lázár Lajos egyesületi jegyző helyett Csákváry Ferenc kéttornyú­­laki tanítót választotta jegyzővé. A lemondott jegy­zőnek a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki eddigi önzetlen és odaadó munkásságáért. A közgyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Csákváry Ferenc egy. jegyző. A veszprémi ref. egyházmegye lelkészegyesülete június hó 29-én tartotta Veszprém­ben évi rendes értekezletét Szűcs József esperes el­nöklete alatt az egyházmegye lelkészi karának, néhány tanítónak és világi érdeklődőnek jelenlétében. A 90. zsoltár 1. versének eléneklése s Bakos Dezső buzgó imádságának elhangzása-után Sziics Jó­zsef esperes mondott megnyitó beszédet, melyben rá­mutatott azokra az okokra, amelyek a hitélet terén ki­fejtett munkát akadályozzák és eredménytelenné te­szik, amelyek • között első helyen áll a korszellem, amely ma is az, mint ^ Jézus idejében, aki »az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be«. Ma se kell a Krisztus, ma se kell az Isten uralma. Hogy nem kell, nagymértékben hozzájárul a rossz példaadás azok ré­széről, akiknek jó példával kellene előljárniok. Ho­gyan legyen hivő, vallásos életű az egyszerű ember, mikor az se az, aki .»tekintély« számba megy előtte? Nem természetes-e a következtetés: »Az urak se teszik, miért tegyük mi?« Az orvoslás módjára rámutatott az az egyszerű ember, aki azt mondotta, hogy az urak rontották el a népet,, az uraknak k,ell megjaví­tani. A megnyitó beszéd után az ORLE kitűzött té­telei kerültek napirendre. 1. Lukács ev. és az Ap. csel. magyar fordításának kritikai ismertetéséről Bakos Lajos szólott, elismerés­sel adózván a bibliafordítók nagyjelentőségű munká­jának, egyben kifejezést adván azon — általános he­lyeslésre talált — nézetének, hogy e tétel előírás sze­rinti kidolgozására gyakorlati lelkésznek sem ideje, sem módja nincs. Szerénytelenség is volna kritikát gyakorolni a bibliafordítók érdemes munkája felett olyanoknak, akik nem rendelkeznek ebben a tudo­mányágban az övékéhez hasonló jártassággal és isme­rettel. Gyakorlati szempontból kifogásolja, hogy a bibliaterjesztő társulat a név feltüntetése nélkül hozza forgalomba Czeglédy Sándor Újtestamentumát, s meg­történik az, hogy pl. egyazon iskolában a növendékek kétféle bibliát használnak, ami zavarokra adhat okot. 2. Arany János biblikusságát Kovács Vince és Német János ismertette mindvégig érdekes és lebi­lincselő előadásban, mely mindkettőjük részéről gon­dos és alapos tanulmányozás eredménye. Szebbnél­­szebb példákkal illusztrálták Arany biblikusságát köl­tészetének [nyelvezetében, költői szépségeiben, tárgyai megválasztásában, érzelmi világában, istenhitében és vallásosságában. 3. Mit tehet a lelkipásztor az anyagi romlással párhuzamosan haladó lelki romlás megakadályozására kérdésével Szilassy Sándor, Hölgye Endre és Gáty Ferenc foglalkoztak. Vázolták népünk nehéz anyagi helyzetét, az okokat, amelyek ide juttatták, amelyek között a súlyos közterhek mellett nem utolsó helyen

Next

/
Thumbnails
Contents