Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-07-09 / 28. szám
112. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1933. Bodelschwing távozása. Alig néhány hete választották meg az Ev. Egyházszövetség meghatalmazottal a bethel! szeretetintézmények vezetőjét, Bodelschwingh Frigyest birodalmi püspökké (amiről egyik megelőző számunkban hírt is adtunk), már is arról olvasunk, hogy a birodalmi püspök távozott hivatalából. A »Gleichschaltung« elve alapján mindent »egybekapcsoló«, még pedig a hitlerizmus szerint egybekapcsoló birodalmi kormány szükségesnek látta a német protestáns egyházaknak a hitben és szolgálatban való egyesítését, s e célból egy birodalmi püspöknek a német protestáns egyházak élére állítását. A választás meg is történt, de nem a »Német Keresztyének« (Deutsche Christen) várakozásának megfelelően. Ezek ugyanis, mint beszervezett nemzeti szociálisták, Hitler bizalmasát, Müller tábori lelkészt szerették volna birodalmi püspökké emelni. Mikor az egyházak meghatalmazottai nagy többségben Bodelschwingh mellé álltak, a Német Keresztyének az államhatalmat, az agitációt és a tömegeket vették igénybe a hivatalát elfoglalt Boldelscwingh ellen. (Felemlíthetjük, hogy B. kijelentette, hogy mint birodalmi püspök fizetést nem fogad el, csak útiköltségei fedezésére kér önkéntes adományokat.) így azután Bodelschwingh hiába jelentkezett kihallgatásra a kancellárnál és a birodalmi elnöknél: zárt ajtókra talált. Az agitáció kiadta a jelszót, hogy Bodelschwingh a reakció embere. Majd a közelnapok valamelyikén Berlinben egyszerre tizenkilenc helyen tartottak népgyűlést, ahol kimondták, hogy Bodelschwingh nem o>a nép embere«v Részvéttel néztük a nemes Bodelcshwnngh eme kálváriajárását. Visszalépését már naponta várhattuk. De ő kitartott őrhelyén, amig lehetett. Június 24-én a porosz kultuszminiszter, Rust a következő rendeletet adta ki: »Az állam, a nép és az egyház helyzete megkívánja az egyházi kavarodás megszüntetését. Ezért a porosz kultuszminisztérium egyházi ügyeinek vezetőjét, Jaegert, Poroszország minden tartományi egyházának területére teljhatalmú biztossá nevezem ki, hogy a szükséges intézkedéseket foganatosítsa«. Erre Bodelschwingh a Német Evangélikus Egyházi Bizottság gyűlésén a következő nyilatkozatot tette közzé: »Poroszország összes tartományi evangélikus egyházai területére állambiztos neveztetvén ki; lehetetlenné vált számomra, hogy a rámbizott feladatot teljesítsem. Ez arra kényszerít, hogy az Ev, Egyházszövetségtől kapott megbízást visszaadjam«. Az új állambiztos első intézkedésére azonnali hatállyal szabadságolta az Ev. Főegyháztanács alelnökét, Hundt-ot és Schhan főszuperintendenst. Továbbá feloszlatta Poroszország evangélikus tartományi egyházainak összes választott egyházi képviseleteit. Ugyancsak június 26-án egy másik rendeletben az Ó-porosz Unió Ev. Főegyháztanácsának kommiszáros elnökévé dr. Werner Frigyes ügyvédet, városi tanácsost nevezte ki. A távozó Bodelschwingh búcsúszózatot bocsátott ki híveihez, melyet itt közlünk: »A hitben és szolgálatban egyesített evangélikus egyház reménye mozgásban tartja az egész német keresztyénséget. A cél felé megtettük az első lépéseket. Ezekkel járt volna a birodalmi püspöki hivatal felállítása is. Az Egyházszövetség meghatalmazottai engem hívtak el e szolgálatra, melyet csak Isten iránti engedelmességből fogadtam el. * Poroszország összes evangélikus egyházai területére ma állambiztos neveztetett ki, ami lehetetlenné teszi, hogy a rámbizott feladatot teljesítsem. Ezért kénytelen voltam a ma itt egybegyült Egyházi Bizottság színe előtt a meghatalmazottaitól kapott megbízást visszaadni. De ezzel nem szűnt meg az a megbízás, amelyet Isten kezéből nyertem. Szolgálom tovább azt a legbensőbb kötelezettséget, amelyet a közelmúlt hetek reám róttak. Ebben az értelemben továbbra is szívesen »püspök és diakónus« maradok, azaz a német evangélikus egyház »felügyelője és szolgája«. Egyházunk hajója a kor zajló hullámain hányódik; és azt, ami a hajóban korhadt, a vihar szét fogja verni. Nem félünk a vihartól, amely Isten akaratából széttör régi formákat, hogy valami újat hozzon létre. Kívánjuk az új és élő egyházat, amelyben a vallás -dolgait vallásosan kezelik és amelyben a hitvallás és az igehirdetés szabad marad minden politikai hatalmi eszköztől. Az evangélium belsőleg szabad egyházáért tovább folyik a harc. Ez a harc egyúttal népünk leikéért és jövőjéért folyik. Ebben a harcban egy nagy .szövetséges, sereget látok magam körül. Az elmúlt hetekben számtalan ember állt mögém munkájával és imádságával. A leghálásabb hűséggel nyújtom feléjük kezemet. Kérem őket, hogy ne csüggedjenek, hanem a hitben és a hit megváltásában annál szilárdabbak legyenek. Azokat á gyülekezeteket és egyleteket, amelyek üdvözléseikkel erősítettek, felhívom, hogy egyházunk jövőjéért vívandó harcunkban meg ne fáradjanak. E harcunkban pedig a felszínről szálljunk a mélyre. Ezt kérem különösen lelkésztársaimtól. Minél kevesebbet ócsároljuk egymást és minél többet imádkozzunk egymásért, annál inkább tudunk gyülekezeteinknek és egyházunknak vezetői lenni az új utakon is. Felhívok mindenkit, hogy gyűljenek csoportokba, akik közös munkára és közös imára készek. Reménységünket nem emberekbe, hanem az élő Istenbe vetjük; egyházunk alapja így rendíthetetlen. Mert az Úr Krisztus köztünk van az ő leikével és igéjével. Ez megnyugtat minket és készekké tesz szenvedni is, ha kell. Amit én az utóbbi hetekben szenvedtem és átküzdöttem, bizonyára nem volt hiába. Ami pedig emberi tévedés és emberi hiba volt, azt odaállítjuk Isten megbocsátó kegyelme elé. Bízom a mindenható Úristenben, hogy átsegíti szeretett hazánkat ezen a viharon. Ebben a hitben hívok fel mindenkit, hogy együtt szálljunk síkra ev. egyházunk fennmaradásáért, mint amely az Ő áldásának eszköze népünk és a világ számára. Ha pedig sötét utakon kell járnunk, akkor is előttünk jár a világító bizonyság: „Gott wird sich so verhalten dass du dich wundern wirst-“ Eisenach, 1933 június 24-én. Mint a fennebbi adatokból kitűnik, az újjáalakuló német birodalom a »harmadik birodalom«, a prot. egyház életében is felidézte a küzdelmeket, s mint látszik, erősen bele akar nyúlni az egyházak autonóm életébe. Bodelschwingh búcsúszózatából látjuk, hogy az egyház vezérei érzik a fenyegettetést, sejtik a harcot, de nem ijednek meg tőle. Luther népe küzdeni akar az evangélium és a lelkiismeret szabadságáért. Az »Aufwärts« adatai alapján. T. D.
