Dunántúli Protestáns Lap, 1933 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1933-07-02 / 27. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1933 július 2. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................-------------------------- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —*• * FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPAj FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Az ökumenikus mozgalom, mint theologiai probléma. A másik pólus, amely felől az ökumenikus mozgalmat, mint theologiai problémát munkába kell vennünk,' a mindnyájunknál közös hit az »Una Sancta«ban. Theologiai feladat annak megállapítása, mit jelent ez a fogalom ma nekünk. A közönséges Anyaszentegyház, ahogy az Apostoli Hitvallás nevezi, ugyan a hit egyháza, a Szentlélek alkotta közösség, de mint a hit ténye, sehol sem valósul meg teljes és végső realitásában. De ez nem jelenti azt, hogy ezért csak a láthatatlan egyházról volna szabad beszélnünk. A »Communio sanctorum«, a szentek egyessége, ahogy Luther ezt az egyházat nevezte, mindenütt láthatóvá válik, ahol az Igét prédikálják és a sákramentumokat kiszolgáltatják. Az Igét és nem szavakat. Isten igéjét és nem a dogmát vagy. a hitvallási theologiát. De ki állapítja meg, hol eleven tény Istennek' Igéje? A dialektikai theologia megmutatta nekünk, hogy ez még a bibliai Igéről sem áll minden további nélkül, hogy állna akkor az ebből gondolati elvonással, értelmezéssel és emberi fogalmazással készített egyházi hitvallásról. Isten Igéje ott van, ahol az ember az élő Istennel való exisztenciális találkozásban, a Szentírásban magának istennek hivó szavát hallja, azt parancsszónak érzi és kész annak engedelmeskedni. De ez az Ige megérinthet bennünket egy konkrét történeti szituációból kifolyólag is, amelyben az ember a parancsoló istennel ugyanolyan módon találkozik, mint egy bibliai Igével, amely elevenné válik számára. A múltba tekintve nem tehetjük-e fel, hogy egy ilyen Ige hangzott a keresztyén egyház felé, midőn a rabszolgák szenvedését a keresztyének bűne gyanánt érezték meg, s egyúttal követelménynek, hogy a Krisztus általi testvérnek emberi és testvéri jogát adják meg? Feltehetjük tehát, hogy Isten akarata, mely mint végső és eleven titok, még a Szentirásban is el van rejtve és előbb meg kell elevenednie, szólhat mihozzánk a konkrét történeti helyzetből, egy történeti fontosságú pillanat Kairos-ából kifolyólag is. Egy bizonyos: nem a theologia kiváltsága, hogy ezt a pillanatot meghatározza vagy leírja. De számolnia kell ezzel a lehetőséggel, úgy hogy a hivó szót halló lelkiismeret döntésére kell bíznia, hogy az olyan pillanatban Istennek hivó szavát lássa; még akkor is, hogy ha a theologia tudatában marad annak, hogy Isten akarata a történet folyamatában mindig csak megközelítőleg és serkentőleg lesz nyilvánvalóvá és hogy sem a lelkiismeret, sem a theologia nem veszi egyszersmindenkorra birtokába. Űgylátszik, hogy a mai általános egyházi helyzet bennünket az ökumenikus mozgalommal ilyen pillanat elé állít. A Gonosz minden ereje összetömöililt FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK a mai világban. Mintha egyetlen gonosz akarat volna ma hatékony a világban. Másfelől pedig világossá vált előttünk, hogy a világ fáradozásai hiábavalók voltak és képtelenek arra, hogy emberi erővel békét és együttműködést teremtsenek. A világ még a maga világi törekvéseit sem képes a maga világi módszereivel megvalósítani. A legszembeszökőbben kitűnik ez a Népszövetség, a Leszerelési Konferencia és a Munkanélküliség elleni Konferencia fáradozásaiból. Annál nyomatékosabb figyelmeztetés ez az egyházak számára, hogy a közös evangélium alapján ennek a gyámoltalan és már-már kétségbeeső világnak szolgálatot tegyenek. ■ De abban a szétforgácsoltságban, amelyben vagyunk, erre képtelenek. S mit sem érhetnek el theologiai formuláikkal vagy szociális etikai tételeikkel. Bizonyos csak az, hogy a bajok közt fuldokló világon nem segíthetnek egy hitvallásilag szűkkörű igazságnak vagy egy theologiailag fogalmazott ismeretnek odanyujtásával. Kétségtelen, hogy ennek a közös bizonyságnak ma más mélységből kell erednie, mint a theologiai dolgozószobából, vagy a zsinatok és egyházi gyűlések dogmatikai viszálykodásából. Csak abból a mélységből eredhet, amalyben bűneinket megbánjuk és hitünk horgonyát az élő Istenbe vetjük, aki a világ egyetlen megszabadítója. Erről az Istenről van szó az ökumenikus mozgalomban. Az Ő hívásáról, az Ő ítéletéről, az Ő akaratáról. Erről az Istenről és arról, akit Ö küldött, a Jézus Krisztusról van szó az ökumenikus mozgalomban; nem pedig a mozgalom megszervezéséről, elméleti fejtegetéséről és gyakorlati lehetőségeiről. Hogy ebben a helyzetben határozottan megmondja, hogy a mozgalomban nemcsak az egyházaknak ezzel az Istennel való exisztenciális találkozása megy végbe, hanem hogy a mozgalom, mint theologiai feladat is reánk van róva: ez egy szóval az ökumenikus mozgalom tulajdonképpeni theologiai problémája. (Vége.) Ünnepi beszéd. A hedrehelyi református férfiak szövetségének 1933. évi junius hó 4-iki ünnepélyén elmondta .- Tóth Ferenc kisgazda. Bizonyosan tudtok róla Testvéreim, hogy hedrehelyi református egyházunk fiatalemberei közül egy egyesület szervezkedett: a református férfiak szövetsége. Ennek a szövetségnek tagjai fogadalmat tettek arra, hogy őseink hitbuzgó, istenfélő életét követve élő példái óhajtanak lenni családtagjaikkal együtt a jó református egyháztagnak, testvéri egyetértéssel egymást támogatva óhajtanak élni és cselekedni anyaszentegyházunk javán Istenek dicsőségére. A hedrehelyi református férfiak szövetsége a belmissziói bizottságból úgyszólván magától nőtte ki magát. Létrejövetele körül nem a mi 'emberi akarásunk
