Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-22 / 21. szám
82. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. s nem is egy-egy alkalmi szolgálat végzői, de kik aktiv munkatársai voltak lelkésznek. Ad 4. Vallásos estély és bibliai óra közt különbség teendő. Átlagos résztvevők kérdeztetnek, külön a biblia-órán, külön a vallásos estén. Különbség teendő házi istenitisztelet, s házi áhítat között is. Előbbit lelkész vezeti, magánháznál összejött gyülekezet között, utóbbi a család szűkkörű, magánáhítata. Ad 6. Csak az egyház által végzett szeretetmunkák értendők. Egy év mérlege. Ebben a nehéz gazdasági harcban, melyben élethalál harcát vívja a magyar gazdatársadalom, talán nem lesz érdektelen, ha egy jómódúnak mondott vidéki gyülekezet lelki életéről adok számot. Nagiyigmándnak a történetében igen szomorú az 1930 és 1931-ik esztendő. Az elsőben egy rettenetes vihar száguldott végig aratás után és a learatott gabona igen nagy részét kicsépelte. A második az egész országon ismeretes rossz termő év, mely Komárom megyének néhány virágzó községét — köztük Nagyigmándot is — az országos méreteknél is súlyosabban érintette. A szó valódi értelmében nem adta vissza a földnek több mint fele a vetőmagot. Olyan gazdák, akik más években 70—100 q gabonát adtak el, mosta tavasszal venni voltak kénytelenek. Igen nagy a nyomorúság a zsellérek soraiban, mert az aratás semmit sem hozott. Nézzük most már, hogy milyen lelki hatásokat váltott ki ez a két szomorú esztendő. Régi igazság, hogy ahol a baj legnagyobb, ott közel van az Isten. Az elmúlt év nehéz napjaiban a közel levő isten segítő erejét akartuk felmutatni minél jobban. Bevezettük az esti istentiszteleteket. Amikor 1931 pünkösd hetében az elsőre hívtak a harangok, egy kegyes öreg asszony azt mondotta: »Eljövök, hogy ne legyed egyedül a tiszteletes úr és rektor úr«. A kedves hívünk ez egyszer — Istennek legyen érette ezerszeres hála — csalódott, mert az első alkalommal összejöttünk mintegy százan. A szám egész bűnbánati héten növekedett egész 350—400-ig. Vártuk az úrvacsora-osztásnál az eredményt. Ott is kellemes volt a meglepetés, mert a régi szám megsokszorozódott. Közben a gyülekezetben nagy munka folyt. Másfélszázéves lelkészlakását építtette újra a gyülekezet. Nemes vetélkedés indult meg az egyszerű és módosabb hívek között. Minden fuvart és kézimunkát a gyülekezet tagjai teljesítettek. Egyetlen egy sem maradt el a hívek közül, aki valamivel hozzá ne járult volna. A nyári újkenyéri vacsorához ismét esti istenitisztelettel készítettük elő a híveket. A pünkösdi eset itt is megismétlődött. Ilyen előzmények után kezdődött az őszi és téli munka. Szeptembertől fogva rendszeresítettük a szerda esti könyörgéseket, melyen állandóan 150—250 volt a megjelentek száma. Pénteken este bibliaköri munka volt az iskolában a lelkész vezetésével egészen pünkösdig, melyen az iskola mindig megtelt érdeklődő és az írás után vágyó, komoly egyháztagokkal. A gyermekek között vasárnapi iskolai munka folyt Zsemlye Gyula rektor vezetésével. A reformáció emlékének és a vele kapcsolatos úrvacsoraosztásnak egyheti esti istenitisztelet volt az előkészítése. A tél közeledtével napirendre került a szegény gyermekek meleg ebéddel való ellátása. Közös megbeszélés után úgy intéztük el, hogy a reászorulókat egyes családokhoz fogjuk elosztani, ami igen jól bevált. Természetesen az egyház vezetői voltak az elsők a gyermekek odafogadásánál. A karácsonyi ünnepekhez úgy készültünk, hogy adventben szaporítottuk az esti istenitiszteleteket. Utolsó héten minden nap tartottunk. Tele volt a templom minden este. Különösen a szegények jöttek olyan számban, mint soha, mert ruhájuk kopott voltát az esti világításban nem szégyenelték, mint nekem többször mondották. A szegény gyermekeket csizmával, cipővel és felső ruhával láttuk el 450 P értékben. Az elaggottakat rendszeresen segélyezzük éspedig részint a háznál levő ebédeltetéssel, részint tüzelővel és pénzbeli adománnyal. A téli estéken vallásos estélyekkel és a Kultúrházban való előadások tartásával műveltük a nép lelkét. A böjti időszakban az adventi előkészítés szerint folyt munkánk. Az urvacsorázók száma minden ünnepen a réginek 3—4-szerese volt. A gyülekezet észrevette, hogy Isten közelségében a kevesebb kenyéren is boldogabb lehet az ember, mint a jólét bőségében. Ilyen előkészületek után alakítottuk meg husvét után a nőegyletet, melynek 150 tagja van. Pünkösd másnap este a nagyközönség elé léptünk szeretetvendégség rendezésével, melyhez a süteményt a gyülekezeti tagok adták össze olyan bőséggel, ami a kenyér ínségét elfeledtette velünk. Maradt az iskolás gyermekeinknek és gyülekezeti szegényeinknek is. Nagy a reményünk, hogy a jövő télen a tervbe vett kézimunka-órán sokan lesznek jelen. Elküldöttük a külmisszió-egyesületnek első adományunkat, 5 P-t Molnár Mária részére. Ezt az adományunkat feltétlenül növelni kívánjuk. A régi, jónevű énekkar minden nagy ünnepen és vallásos estélyen szerepel. A szegény iskolás gyermekek felruházására Kelemen Jolán tanítónő tanít gyermekdarabokat' évenként, melyek erkölcsileg és anyagilag szép eredményeket hoznak. Lelkésznek ezekben a nagy munkákban hűséges munkatársai: felesége, aki felolvasásaival, a nőegvleti munka irányításával, s a szegény-gondozásban segít. A tanítók, akik minden alkalommal aktíve is rjésztvesznek az estélyeken, továbbá Szánthó Géza községi jegyző és neje, akik fáradhatlanul ott vannak minden munkánál, mely egyházunk felvirágoztatásáért történik. Meglátszik rajt, hogy papi családban nőtt fel és lett hűséges világi pappá. Nem azért Írjuk e sorokat, hogy vele kérkedjünk, de a szomorú jelenben szeretnénk utat mutatni, hogy miként lehet Krisztussal megoldani olyan kérdéseket, amiket nélküle akar megoldani a világ. Hisszük, hogy átvezet bennünket minden nyomorúságon és lesz még szebb jövőnk, ha Öt állítjuk minden munkánk középpontjába. Amilyen fájó szívvel hagyta el régi munkahelyét 1931 ápr. 12-én e sorok írója, olyan nagy örömmel égeti élete gyertyáját ez új állomáson, mert jól tudja, hogy a legnagyobb öröm e földön: egész lélekkel szolgálni Istennek. Tapsonyi Sándor ref. lelkész. (r*— — ^ t* KÖNYVISMERTETÉS A .... ■ ■ Dr. Leo Weisz: Johann Stumpfs Geschichte des Abendmahlstreites. Különlenyomat a Zwingliana 1930. 2-ik számából. 193 — 221 1. Quellen und Studien zur Geschichte der helvetischen Kirche. Erster Band: Johann Stumpf: Chronica
