Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-01 / 18. szám

1932.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

71. oldal.

határozásairól és erre vonatkozóan a memorandumban foglaltakat teljes egészükben tudomásul veszi. „Rendületlenül bízik abban, hogy a nehéz idők súlyosabb következmények nélkül múlnak el.“ Szükségesnek tartja azonban, hogy az egész egyetemes egyház iskolaügyi helyzetrajza részletesen megállapíttassék s ennek összeállítására felhívást intéz a püspökökhöz.

Összes részleteiben a konvent ülése elé került annak a tárgyalásnak az anyaga, amelyet Antal Géza dr. püspök a lelkész-tanítóság ügyében folytatott a kultuszkormánnyal. A legújabban az a terv alakult ki, hogy a theologiai tanulmányaikat teljesen elvégzett theologusok, a segédlelkészi vizsga után, a kötelező két segédlelkészi év egyikén szereznék meg a tanítói oklevelet. A lelkésztanító-jelöltek a külön óratervvel működő V. osztályban sajátítanák el a különbözeti vizsgálat anyagát is. A konvent köszönetét mondott a kultuszminiszternek megértéséért, s ugyancsak köszönetét nyilvánította Antal Géza dr. püspök iránt, aki hosszú időn keresztül az egyház érdekeit ebben a kérdésben teljes nyomatékkai képviselte.

A csütörtöki ülésen Sz. Kun Béla dr. debreceni tanár a kecskeméti református egyetemes jogakadémia ügyeiről referált. Puky Endre dr. nagyon melegen szólt a budapesti református gimnázium rendkívüli sikereiről, amelyeket ez az iskola a gyorsirástanulásban elért. Javaslatára a Konvent felhívja az összes középiskolákat, hogy intenzívebben foglalkozzanak a gyorirás-oktatással.

Borsos Károly a debreceni tanárképző-intézetre és a középiskolákra vonatkozó javaslatokat olvasta fel. A 19 református fiúközépiskolákba felvett tanulók száma 7169 volt, közel 500-zal több a megelőző évinél. Kifejti a tanügyi bizottság javaslata, hogy a szellemi proletariátus túltengése ellen egyetlen elfogadható orvosság az igazságos, a tanulók erkölcsi értékén alapuló iskolai szelekció. Több iskola igen súlyos anyagi bajokkal küzd, a tanári fizetéskiegészítő államsegély elmaradása vagy leszállítása miatt. Ot leány középiskolája van a református egyháznak, összesen 1633 tanulóval. Érdekesen számolt be a jelentés a cserkészcsapatok munkájáról. Az összes középiskolákba 24.019 református tanuló járt az elmúlt iskolaévben, ennek azonban csak egyharmada járt református iskolába.

A konvent a kultuszminiszter átiratából arról értesült, hogy a belügyminiszter ott is törli a hitfelekezeti népiskolák segélyezésére felvett összegeket a politikai községek költségvetéséből, ahol erre a célra sikerült bizonyos, rendszerint a nyugdíjjárulékoknál nem nagyobb összeget felvétetni. Megállapítja a konvent, hogy az iskolai költségvetések a legszigorúbb takarékosság figyelembevételével készültek és megengedhetetlennek tartja, hogy az egyházi költségvetéseket és számadásokat minden esetben bemutassák a politikai községeknek.

Egy másik határozatában konstatálta a konvent, hogy sok iskolafenntartó egyház összes terheinek ma már 90 százalékát az iskolafenntartási költségek teszik és hogy súlyos érvek felsorakoztatásával sem lehetett a kormánytól általános jellegű kedvezőbb intézkedést kieszközölni

Felkérte a konvent az elnökséget, hogy az eddig is rendkívüli módon sújtott terményjárandóságos tanítóknak a fizetéscsökkentés alól való mentesítése érdekében a kultuszminiszternél közvetlenül járjon el.

Szentpéteri Kun Béla dr., majd Tóth Lajos dr. a jogi oktatás reformja dolgában szólalt fel. A közjogi problémák között, Kun professzor előadásában, a konvent tudomásul vette a magyar református egyház jelvényének, emblémájának elkészítését. A cimerpajzsot Haranghy Jenő festőművész tervezte.

Megállapította a konvent, hogy Budapesten és környékén az árvaszék törvényellenesen több esetben engedélyezte református gyermekek római katholikus vallásban való nevelését. Ez ellen a kultuszminiszterhez appellálnak, az ügynek kormányrendeletileg való tisztázásáért.

...................... ^

$ KÖNYVISMERTETÉS 4

IV..........-........ «*)

Küzdelmeink. Három ref. egyház története. Irta: Kur Géza ref. lelkész, Komárom, 1932. 8U 120 1. Ára 12 Ke.

Egyháztörténeti irodalmunkban, ha látszólag elég szépen képviselve találjuk is az egyházközség történeteket, még mindig messze vagyunk attól, hogy minden egyházközségünk története nyomtatásban is előttünk legyen, s e téren még sok teendő vár történészeinkre és lelkészeinkre. Épen azért mindig nagy örömmel fogadjuk, ha egy-egy újabb helytörténeti monográfia jelenik meg. Különösen is jól esik, ha, mint az előttünk levő könyvben is, egyszerre három egyház történetét is kapjuk Ezek a megszállott komáromi egyházmegyében levő Csicsó anyaegyház, Kolozsnéma leány egy ház és Füss elpusztult egyház, ma szórvány, s a hozzákapcsolódó szintén elpusztult Ásványfő. E három gyülekezet mai lelkipásztora: Kur Géza, főleg az egyházak anya- és jegyzőkönyvei alapján, de egyébként kéziratos anyagra és forrásművekre is támaszkodva irta meg a maga munkáját s mint maga mondja „nem a történetírás szigorú szabályai szerint“, hanem inkább a helyi érdeklődésre szánt adatok beleszövésével.

A munka sok gondról, utánajárásról tesz bizonyságot. Az anyag, amit felölel, nagyon értékes. Különösen is értékesek azok az adatok, amiket „helyi érdekességgel birók“-nak nevez: a dijlevelek, a harangozás szabályozása, leltárak, a nép által alkotott egyházi énekek, a székper, a fegyelmezés adatai stb. Ezek külön is nagy hálára köteleznek bennünket szerző iránt. Mert hisz kötelességünk egy egyházközség történeténél annak külső viszontagságait, üldöztetését stb. leírnunk, elmondhatjuk még a számtalanszor meg-megújuló építkezéseket is, de igazi érték mégis csak a gyülekezet belső életének megrajzolása. S amit talán legfőbb kifogásnak tarthatunk e munkában az épen az, hogy ezek az érdeklődésre nemcsak helyileg, hanem, legyen meggyőződve szerzőnk, hogy a historikusoknál is, legjobban számító adatok, nem tervszerűbben és kimerítőbben adatnak elő, hanem szórványosan és látszólag esetlegesen, beleszőve a nem szerencsés elgondolást! tárgyalási rendbe : a községek történetének a lelkipásztorok működési sorrendje szerint való leírásába. Sajnáljuk, hogy nem volt előtte valami ennél jobb terv (pl. nagyon ajánlhattuk volna a tiszántúli egyházkerületi 1917. évi novemberi jegyzőkönyvben közölt feldolgozási alaptervezetet). Meg vagyunk azonban győződve, hogy ennek dacára is munkáját nem kevés haszonnal könyveli el egyháztörténelmi irodalmunk s épüléssel fogja azt olvasni bárki is. Amit ad, az érdekes, tanulságos, s bizonyos részleteiben újszerű. Stílusa is, egy-két helytől eltekintve, élvezetes és szemléletes.

Ezek elmondása és a munka feletti elismerésünk kifejezése után had mutassunk rá egy-két történeti tévedésre, illetve had hívjuk fel figyelmét egy pár nála hiányzó adatra. (Folyt, köv.)