Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-03-20 / 12. szám

46. oldal

' DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1932.

Küzdelmes, kalandos út után rátalált. Ott volt Livingstone egy oroszlánnal vívó Dávid bátorságával a sötét kontinens szivében, teljesen egyedül az ő feketéivel.

Stanley négy hónapot töltött a megtalált Livingstone-nal és a végén azt a bizonyságot tette róla:

»Négy hónapig éltem vele ugyanabban a viskóban, vagy ugyanazon a hajón, vagy ugyanabban a sátorban és soha nem akadtam rá egyetlen hibájára. Elindultam Afrikába a vallás iránt éppen olyan előítélettel, mint a leghitetlenebb ember Londonban. De időt nyertem a gondolkozásra, mikor kimentem a profán világból messzire. Láttam ezt a magányos embert és azt kérdeztem magamtól: Miért maradt ez itt? Mi ihleti vájjon? Meglepődve eszméltem rá, miként teljesíti ez az idős férfi az igét: Hagyj el mindent és kövess engem. Nyilvánvaló lett előttem, hogy az ég tartotta fenn és vezette eddig. Hogy szeplőtlen életének enthusiasmusa Krisztusban gyökerezik. Tehát kell lenni egy Krisztusnak, egy ilyen segítőnek s megváltónak kétségtelenül. És így, látva az ő kegyességét, gyöngédségét, buzgalmát és komolyságát, megtértem általa, anélkül, hogy próbálkozott volna ezt elérni.«

Stanley látta az élő Krisztust Livingstoneban. És látván, hitt.

A húsvéti igazság legfőbb bizonyságai nem az írás és az üres sír, legfőbb tanúi nem az égi heroldok, hanem a földi emberek, akikben él a Krisztus. Mikor a világ meglátja Őt az emberek életében, kész hinni további argumentumok nélkül is. E nélkül üres ceremónia és ámítás minden ünneplés.

Tavaszt várunk. Egy rombadőlt világ felett életadó meleg szellők elvonulását várjuk, hogy megcsókolgassák ezt a hitetlenség fagyától lebilincselt földet. Várjuk, hogy ismét kihajt itt a szebb és jobb élet. Várjuk, hogy a nehéz, lelkeket elnyomó kövek elhengeríttetnek, börtönök megnyílnak, új gondolatok, eszmények születnek, egyetemes ébredés jön, fáradt szemekben új csillogás, a mosolyban új melegség, a lélekben új tavasznak feltámadása az. élet hófehér liliomaival, színes és illatos ibolyáival.

De ennek az új tavasznak feltétele van. Az élet koronájához, az áldásokkal koronázott élethez az áldozat útján lehet csak jutni. Tavasz előtt tél van. Husvét előtt Nagypéntek. Korona előtt kereszt, egyesek életében éppen úgy, mint a vnemzetek életében.

Kálváriát járó magyar, arculvert ezeréves ország, önmagaddal is perbeszállott szerencsétlen nép: várod-e az igazi husvétot? Késziilsz-e a nagy feltámadásra? Járván az élet sok verejtékkel, tövissel, keresztekkel terhes útját, — tudsz-e hinni az Igazság, Élet és Szeretet feltámadásában ott kinn a közélet forgatagában, förgetegében is, ahol az érdek harcai dúlnak s eűelvadúlnak; hol tömérdek sebet adunk, sebet kapunk?

A nagypénteki tövisek helyén előbb-utóbb húsvéti liliomok nyílnak.

Felhívjuk a Nagytiszteletü Lelkész Urak figyelmét, hogy a nagypénteki perselypénz a Nagypénteki Református Társaság által nevelt árvagyermekek részére nevezett Társaság gondnoki hivatalához (Budapest, II., Szilágyi Dezső tér 3. sz.) küldendő be.

(ír*— -■ ■ ^

p KÖNYVISMERTETÉS }

Tóth Lajos: »A páskha eredete és történeti fejlődése.« Pápa, 1931.

(Folytatás és vége.)

A Deutoronomium kora. Történeti visszapillantással világítja meg a szerző, hogy Jósiás király a templomban megtalált törvénykönyv alapján a papok és próféták együttes Ösztönzésére úgy rendelkezett, hogy ezután minden kultuszi szertartás, így a páskha is, egy helyen, Jeruzsálemben végezhető s ezzel egy új korszak kezdődik a páskha történetében. Rituáléját a Deut. 16: 1 —17. verséből ismerjük meg. Egy napos páskha Abib hónapban Jeruzsálemben, azután haza. A maccóth és páskha egybekapcsolása még nem történt meg. A páskha Izraelnek Egyiptomból kivonulására emlékeztető alkalom. Ünnepi áldozat — áldozati lakomával. Juh és ökör, nem nyersen, mint hajdan, nem is sütve a későbbi gyakorlat szerint, hanem főzve s nem otthon vagy vendéglőben, hanem Jeruzsálemben, az Űr templomában elfogyasztva. A megáldozott állatok nem első szülöttek. Nem említtetik az ajtófélfa és szemöldökfa vérrel megkenése. Közeledik a páskha a közönséges kultuszhoz.

Tovább fejleszti a páskhát Ezékiel, ki a Deutoronomiumhoz hasonló kultuszi reformprogrammal megpróbálja újból Izráel talpraállítását. Munkájának alapja a papság; megtervezi az új jeruzsálemi templomot s az ott lefolyó kultuszt is. Ez 45:18—25 szerint a páskhát az őszi engesztelési ünneppel párhuzamosan hét napon át gondolta megünnepelni az első hó 14. napjától; nem akar tudni a páskhalakornáról; az ünnepet a jeruzsálemi templomba helyezi; a vérrel behintést elválasztja a páskhától s azt az Űr háza megtisztítását célzó önálló szertartássá teszi. Az állatok elsőszülötteit a papoknak adandó adománynak tekinti. Az ünnepnek két része van: a páskha és maccóth. Utóbbi a nyomorúság kenyere. A hivő bőjtöl, viszont az istenségnek oly gazdag ellátást biztosít Ezékiel, hogy az mérhetetlen terhet rótt volna Izráel népére. Ezután már a páskha és maccóth együttes történetéről szólhatunk, mely tovább fejlődik a fogság utáni zsidóság nagy történeti művében,

a papi iratban (P). Ez az irat a fogság előtti és alatti szokásoknak a Deutoronium és Ezékiel szellemét megőrző papság elvei szerint való egyesítése. A P j szerint beszélhetünk az egyiptomi páskháról Ex 12:1—14, melynek pótintézkedése Ex 12:43—49, hogy kik ehetnek páskhát, kidomborítja a páskha igazi nemzeti zsidó jellegét. Ide tartozó intézkedés a Num 9:6—14, mely a második hó 14 napján utópáskhát rendel azok számára, akik rajtuk kívül álló okokból nem jelenhettek meg a páskha-ünnepen. A P 2 Ezékiel és a P1 eltéréseit igyekszik kiegyenlíteni. Rendelkezéseit Ex 12:15, 16, 18—20. verseit a Lev. 23 és Num. 28-cal a nemzedékek páskhájának nevezik. Új gondolata, hogy az egyesített páskhamaccóth ünnep első és hetedik napja szent gyűlés.

Fölemlíti — az lelephantinei papyrusok között talált — Chmanja levelét, mely szerint a páskhamaccóth ünnepet a diaspórában is megtartották. E levél megerősíti azt a bibliából eredő föltevést, hogy a két ünnep egyesítése az V. század végén véglegesen megtörtént.

A páskha-liturgia kialakulásának kora. 2. Krón. 30 és 35-ből állapítja meg, hogy az ünnep helye Jeru