Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-21 / 8. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 31. oldal. zugságai leleplezése, rettentő vörös malmai zakatolása közben, amelyek elnyomják a halálsikoltást — az áldozatok közszemlére kitétele által. 5 akik elbódultak, azokat fel kell ébreszteni az igazságra. Ebből a kábulatból és bódulatból nincs szer, amely felébresztene — csak Istennek Szent Lelke és nem is bízunk más erőben, csak a Szent Lélek életre támasztó hatalmában. * Augusztus római császár birodalma minden népének isten-szobrait Rómába gyűjtötte össze. Augusztus ideája a Pantheon, csak addig volt megvalósítható, míg Krisztus meg nem jelent. A bálványok megférnek egymás mellett és megosztoznak egymás között, de Krisztus, »aki \az élő Isten képe s akiben van az istenség teljessége testileg« (Kol. I.) nem vihető be múzeumba vagy a Pantheonba. Felette nem rendelkezik császári hatalom és emberi akarat. Ő nem osztozik, nem felez és nem tűri a bálványokat. Jól jegyezzük meg azonban: ha minden bálványt lerombolnánk is, de az élő Istennek nem emelünk oltárt, nem gyújtunk tüzet s nem fejtünk ki kultuszt, a durva bálványimádás finomabb és szellemibb formában újul ki. Beláthatjuk a modern bálványok esztelenségét, de mig imádatra nem borul a lelkünk Isten előtt, mig bizalom el nem tölti ígéretei, erő iránt, mig segítségül nem hívjuk minden dolgunkban, mig hálaadás nem járja át bensőnket naponkint nagy kegyelme és irgalma láttán — addig üres a szív, hideg a vallás s a bálványok mosolyognak és szilárd lábon állanak. Vannak, akik semlegesnek szeretnének maradni Istennel és a bálványokkal szemben is. Ez a fölényeskedés a legnagyobb emberi gyávaságot leplezi. Istennel szemben nincs semlegesség. Krisztus nem szenvedheti ezt a holtpontra jutott életet. Aki vele nincs — ellene van és kikényszeríti a döntést, mellette — vagy ellene. Ismerd meg magad. Hangozzék fel előadássorozatunk alapakkordja. Bálványimádásra hajló szíveim van. Isten bálványod ledöntésére szólít fel az I-ső parancsotalban. Ismerd meg magad: előtte vagy-e a nagy harcnak, vagy benne vagy a harcban, vagy már győzelmesen utána vagy? * Aki bálványokat nem tört még össze, az nem jutott az élő Istenhez, mert Hozzá az út — a ledöntött bálványok romjain át vezet. Szabó Imre. Főt. Püspök úr Bécsben. Antal Géza dr. püspök úr febr. 13-án az osztrák fővárosba érkezett, hogy az ott élő magyarok előtt prédikáljon, a Collegium Hungáriáimban pedig előadást tartson. Püspök úr társaságában volt Benedek Zsolt dr. kormányfőtanácsos, a magyarországi református egyház egyetemes konventi tanácsosa és Incze Gábor dr., budapesti hitoktató lelkész. Püspök urat a pályaudvaron a bécsi magyar kolónia számos tagja fogadta. Délután tartotta meg előadását a Collegium Hungáriáimban, a magyar ifjak külföldi tanulmányairól. Bevezetőül utalt arra, hogy magyar ifjaknak külföldi egyetemekre és pedig olasz és francia egyetemekre járása már a XIV. század elején kimutatható, s ez a külföldjárás csak fokozódott akkor, amikor a nagynémetség keleti határain, Prágában, Bécsben, majd Grácban is állítottak fel egyetemeket. Bécsen, nyugat kapuján át folyt a magyar ifjak külföldre-áradása. Magában Bécsben a magyar egyike volt a négy »egyetemi nemzet«-nek, s számra nézve a második legerősebb. A XVI. században, a reformáció megindulásával, a magyar ifjúság főképen azokat az egyetemeket látogatja, amelyek a reformáció tanait hirdetik, a német egyetemeknek úgyszólván mindegyikébe kerülnek tanulni vágyó magyar ifjak. Ezeknek a távoli egyetemeknek magyar részről való látogatása a XIX. században alábbhanyatlik, aminek oka főképp az, hogy az egyetemek ettől fogva nemzeti nyelven tartják előadásaikat. Beszéde végén rámutatott Lagardenak egyik nyilatkozatára, amely inferioritásunkra igyekszik fegyvert kovácsolni abból, hogy annyi magyar ifjú járt külföldön, s azok Magyarországba visszatértük után a tudományosság részére jórészt elvesztek. Csak a XV11. és a XVIII. századbeli Magyarország viszonyai ismeretének teljes hiánya indíthatta Lagardeot ennek a megjegyzésnek megtételére. A törökdúlás által mindenéből kipusztított ország természetszerűen nem adhatta meg a külföldről visszatért ifjaknak a továbbképzésre és önálló munkásságra azt a lehetőséget, amelyet azok az országok nyújtanak, melyeket a keleti veszedelemtől éppen Magyarország védett meg. Sőt még a XIX. században sem, sőt még napjainkban sem rendelkezik országunk, s rendelkeznek közelebbről a vidéki városok azokkal a kultúrális eszközökkel, amelyek szükségesek volnának, hogy a nagy ambícióval nekiindult ifjúság ne csalódottan tegye le kezéből a tollat. Az a nagy fellendülés azonban, amelyet Magyarország kultúrális szempontból később, a XIX. század felében mutat, legvilágosabb cáfolata Lagarde mondásának, mert nyilvános bizonyítéka annak, hogy a magyar szellem kevésbbé kedvező viszonyok között is tud a nehézségeken győzedelmeskedni, s a művészet, irodalom és tudományosság terén önállót és maradandót alkotni. A nagyérdekű előadást lelkes megértéssel fogadta a hallgatóság. Vasárnap délután Püspök úr a bécsi reformátusok belvárosi, dorotheergassei templomában magyar istentiszteletet tartott, melyen megjelent dr. Bohatec József egyetemi tanár, pápai theol. akadémiánk tiszteleti tanára is, aki lelkesen tanul magyarul és Pápára jön, hogy székfoglaló előadását megtarthassa. Püspök úr bécsi tartózkodása alatt gr. Ambrózy Lajos magyar követ Püspök úr tiszteletére teát adott. ®@®@®®®@®®®®®®®@®®@®®®®®®®®®®®®@@®@@®@® ® ® 1 VEGYESEK 1 ®®®®®®@®®®®®@®@®@®®@®®®@®®®®@©@©®®©@§)®í! — Dókus Ernő, a tiszáninneni ref. egyházkerület főgondnoka, az egyetemes konvent és az országos zsinat világi elnöke február 5-én töltötte be 80-ik életévét. Akik hallottuk a sárospataki főiskola jubiláris emlékünnepével kapcsolatban mondott felejthetetlen megemlékezést, ámulva értesülünk róla, hogy ő már 80 éves. Az a szellemi frisseség, mely abban a beszédben megnyivánult, az a széles látókör, az a biztos történelmi Ítélkezés, az a magávalragadó hév és erő, mely azt jellemezte arról tanúskodik, hogy Dókus kegyelmes úr kiváltságos nagy embere egyházunknak, akit Isten nehéz és felelősségteljes feladatok végzésére tartott meg ily egészségben. Mély tisztelettel és ragaszkodással köszöntjük őt az évforduló alkalmából. Isten gazdag áldása legyen élete további részén is. Vezessen, irányítson és lelkesítsen még sokáig egyházkerülete és az egész magyar református egyház meleg szeretetétől környezve. Élete legyen nagyszerű példa továbbra is az egyház ügyeinek hűséges szolgálatára.
