Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-07 / 6. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 23. oldal. halál állt be. Tapasztalhatjuk a körülöttünk levő világban és saját életünkben a krízis állapotát. Nagy kegyelem az, ha valaki már ennyire jutott s elujonghatatlan győzelem az., ha a krízisből új élet, a válságból váltság lett! — Magyar ifjúság, aki a dekadencia fertőjébe süllyedtél, Krisztus belépett életedbe, érzed-e a krízis kínjait?! Új teremtés, új inspiráció vár rád a Krisztus által! Ugyancsak az első nap nagy látomásaihoz tartozott Benkő István lelkész előadása A hit értelméről. A hit, mondotta, irracionális valami, melyet csak a hit érthet meg. Ez a hit csodás szenzibilitással ott vibrál életünk legmélyén. Halálos komolyan kell vennünk ezt a belső titkos indukciót, mert hiszen hitéletünk elrejtett belső ösztönössége az, mely elragadja lelkünket ama nem látott és nem sejtett örökkévalóság felé. Úgy vagyunk, mint a tenger közepén a hajóról felbocsátott postagalamb, mely a felhők között szárnyra kelve, nyílegyenesen száll egy irány felé. Ez nem biológiai ösztön, több ez annál s ez az egy irányba sietés nem biológiai, de pszihikai elválásról beszél. A fecske, a galamb, a méh hazaérkezik, hát a lélek ne szállna örök otthonába, honnan leikével vált el?! A súlyos önvizsgálat után jött a »Megújhodó világ«- győzelmes látomásának napja. Ne essünk kétségbe — mondotta dr. Vass Vince —, amikor a múlt sok szomorú példája bizonyítgat, lássuk meg a fényes csillagot hitünk szemével, melyet talán csak egyetlen falevél takar el szemünk elől. Idézzük elő úgy a múltat, hogy láthassuk benne Isten munkáját s tűnjék el Mózes és Illés, egyedül csak Krisztusra tekintsünk. M.a, a szenvedések idejében a Szentlélek napjait éljük, amikor Isten Lelke égeti szivünket. Ő ad absurdum viszi a dolgokat, csakhogy beleegyezzünk a Sátán bukásába! Isten azért alázza meg a magában bizó világot, hogy Öreá bízza magát a világ. Véres kezekkel kell összehordanunk az új világ köveit, Krisztus kínjain kell átmenni a világnak, ha újjá akar lenni. Az örök válság után jönnie kell az örök győzelemnek! Majd Pierre Maury francia lelkész szólt az egyén örök győzelméről. Jaj az embernek, ha a morált fölébe helyezi a vallásos hitnek (angolszász) s elvesztve hitét Istenében, saját erejében keresi a hozzá hasonlók társaságát. Egyedül Isten képes kimenteni az egyént az örök relativitások hullámaiból, hisz -az ember nem adhatja meg magának az örök folytonosságot. Az ember nem a magáé, fel kell vennie a teremtménynek a teremtmény helyzetét. Az Urra kell hallgatni! Ő tőle kell kérni a hitet, Akiben való lövésünk oly igen nehéz. Ne legyen mással közösségünk, csak Krisztus keresztjével! Ez a győzelem titka. Egyén! légy legyőzött Isten által s abban a pillanatban győző leszel! Vargha Tamás kunszentmiklősi lelkész »Az imádság értelme« c. előadásában rámutatott a sok el nem apadó mennyei energiaforrásra. Imádságunk a legdrágább szárny, mellyel eljuthatunk mindenkihez és mindenhova, ahova akarunk. A helyszűke miatt éppen csak említést teszek a nagy jubileumról, melyen számos, rokoncélokért dolgozó szövetség és egyesület fejezte ki jókívánságait az egynegyed százados, diadalmasan dacoló Diákszövetség életére s kérte Isten további kegyelmét jövő munkájára is. Az utolsó nap volt a konferencia koronája, amikor a magyar protestantizmus két kimagasló alakja, dr. Ravasz László és dr. Kapi Béla püspök urak mutatták be a magyar ifjúságot az új élet küszöbén. Ezekről az előadásokról részletesen beszámoltak a napilapok. A konferencia Szőnyi Sándor gimn. igazgató »A szolgálat . értelme« című előadásával végéhez közelgett; majd dr. Victor János elnök biztató szavaival (ezt az úrvacsora kiszolgáltatása előzte meg) az utolsó akkord is megcsendült. Csodálatos és hatalmas tolmácsa volt egy égi hangnak: »Eredj el és te is ekképen cselekedjél.« Hatvani Lajos ref. theologus. Az orosz világból. A németországi Wernigerodeban »Licht im Osten« név alatt működő s főleg az orosz nép evangélizálását munkáló missziói szövetség tulajdonát képező »Dein Reich Komme« című lap legutóbbi számában egy Szovjetoroszországból nemrégiben visszatért szemtanú megrázó leírását olvassuk az ottani mérhetetlen nyomorúságról. Elmondja, hogy különösen azoknak kell sokat szenvedniük, akik az evangéliumhoz ragaszkodnak. Mint valami kinzókamrából hangzik a segélykiáltás az egész világ, de különösen a nyugati hatalmak népeihez. E nyomorgattatások között élő nép nem tudja megérteni, hogy miként lehetséges, hogy a nagyhatalmak, a Népszövetség és a társadalmi rend egyéb őrei nem hallják meg az ártatlan foglyok hívó szózatát, mely hozzájuk kiált a túltömött börtönök mélyéből, fogolytáborok barakkjaiból és a szibériai jégmezőkről. A szerencsétlen orosz nép nyomorult rabszolgaként vergődik parancsolóinak hatalmaskodása miatt, kik előtt az emberi életnek nincsen semmi értéke sem. A fent említett szemtanú szibériai útján gyakran találkozott egyszerű férfiakból, nőkből és gyermekekből álló csoportokkal, kiket evangéliumi hitükhöz való. ragaszkodásukért nyájként hajtottak Szibéria fagyos éghajlata alá. Ezeket rendszerint hirtelen rajtaütéssel, éjnek idején gyűjtötték össze és minden kihallgatás és bírói ítélet nélkül a szibériai jégmezőkre, örökös száműzetésbe vitték. Százával pusztulnak el útközben főleg a gyermekek és aggastyánok s még többen Ázsia dermesztő hidegsége miatt. Aki teheti, inkább választja az ezer veszedelemmel járó menekülést, mint a hideg és a hiányos táplálkozás miatt bizton beálló lassú halált. A szovjet fegyverei közé, melyekkel uralmát fenntartani és biztosítani igyekszik, tartozik az is. hogy szétrombolja a kapitalista rend szerinte egyik legerősebb támaszát, a családot. Ennek a tagjait iparkodik egymástól elválasztani. A legtöbbször anyák gyermekeikről, feleségek férjeikről semmit sem tudnak s az értük való aggódás és sorsuk miatt való bizonytalanság mérhetetlen lelki kínként rágódik leikükön, mig az nem egyszer teljesen összeroppan. És csodálatos, hogy e mártírok legtöbbje mégis sokszor bizakodva tekint a jövő felé. Máskor meg kishitűség száll ja meg őket. A fentebb említett egyén beszéli el, hogy valaki mondta neki Moszkvában, hogy az orosz nép 90%-a legörömestebb elhagyná az országot, ha ezt megengednék nekik. A hatalmat tehát a szovjetben 10% tartja kezében s ezek idézik elő azt a mérhetetlen szenvedést, melyet a démoni hatalmaktól megszállott vezetők mindig újabb rendelkezésekkel igyekeznek fokozni. De hát mehetne-e ez így, ha meghallaná a világ az apák, gyenge anyák és gyá
