Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-31 / 5. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 19. oldal. Hiszen épen az, ami a rég letűnt múltban életre hívta őket, nem is csak elavult, hanem egyenesen legyőzött dolog a mi számunkra. A keresztyénség egész lelki világát épen az is szembe állítja az ótestamentuméval, hogy szakított mindenféle Jeruzsálemmel; nincs földi központja, amelyhez oda volna kötözve; nem ismer és nem tűr semmilyen korlátozást, amely egy bizonyos helyhez, intézményhez,, szertartáshoz, vagy bármilyen szemmel látható kerethez odatapasztaná; az Istennek »nem Jeruzsálemben«, hanem »Lélekben és igazságban való imádásával« úgy ömlik szét feltartóztatás nélkül az egész világon, mint a hegyekről áradó fenyőillat a mezőkön. Mát jelentsen hát számunkra még Jeruzsálem költészete? Volt azonban Jeruzsálem jelentőségében valami, ami maradandó s aminek szimbólumaként joggal él tovább közöttünk és fog is élni a világ végéig: Jeruzsálem az Isten népe látható egységének is szimbóluma volt. Benne földi, érzékelhető, szemléletes módon megjelent az a tény, hogy akik az Istenéi, azok egymással is összetartoznak. Ez a közösség máskor és máshol is fennállott, — de láthatatlanul. Lakóhelyeiken ezerfelé szétszórva, a mindennapi élet forgatagában elmerülve is egynek érezhették magukat a hívek. De csak az ellentmondó látszattal dacolva. Mert hiszen egymástól távolszakadva, sokféle különbség által elválasztva, nem egyszer összeütköző érdekeik által egymással szembe is fordítva élték napjaikat. Jeruzsálem volt az a hely, ahol minden válaszfal ledőlt. A távoli helyek lakói itt egybegyülekeztek. A máskor szétfutó életvonalak itt egy központban találkoztak. Az egyes hivő ember itt beleolvadt a hívők közösségébe. Ennek a közösségnek a szimbóluma Jeruzsálem azóta is, ma is, és az marad örökre. Hogy ez a közösség mit jelent s azért mi teszi minden időkre becsesekké a Jeruzsálemet magasztaló zsoltárokat, azt megfigyelhetjük, ha elmerülünk a »Sion énekei« egyik legszebbjének, a 48. zsoltárnak a tartalmába. (r*..... ^ ÍJ KÖNYVISMERTETÉS 4 l Dr. Vidor János: Ő és mi. Előadások, beszédek, prédikációk. Irta: — — a budapesti református theologiai akadémia professzora. Budapest. 1932. Sárkány Nyomda Rt. — A Református Figyelő főbizománya. Nagy 8°. 182 1. Ára fűzve 4.20 P, vászönkötésben 5.20 P. Kapható az Egyházkerületi Iratterjesztésben Pápán. A kötet összesen 22 beszédet tartalmaz, melyek alkalmak szerint így oszlanak meg: templomi prédikáció 7, diákgyüléseken tartott előadás 7, KIE-ben tartott előadás 2, gyülekezeti szeretetvendégségen, templomi estélyen, leányegyesületi konferencián, tanítónőképzősök csendes napján, theologus imanapon és theologus estélyen 1—1 beszéd. Tárgyak szerint két főcsoportba osztályozhatjuk a beszédeket. Egyik csoportba sorozzuk a gyülekezeti alkalmakon tartott prédikációkat és előadásokat, a másikba a diákgyüléseken s általában diákok előtt elmondott beszédeket. Elismerjük ugyan, hogy ez osztályozás nem szabatos, mert a diákok előtt elmondott beszédek — több bibliamagyarázat és elmélkedés is lévén köztük — általában gyülekezeti alkalommal is elmondható lett volna, — de tekintettel arraj hogy ez utóbbiaknak a hangja amazokkal szemben nagyobb intelligenciájú hallgatóság elé volt szánva s bizonyos fokig speciális — diák — lelki szükségletek kielégítése céljából tartatott, — mégis helyesnek tartjuk e külön csoportosítást. E két csoporton belül mindenik beszéd megérdemelné, hogy külön foglalkozzunk velük, — helyünk szűk voltára való tekintettel ismertetésünket csak általánosságban végezhetjük. A templomi és gyülekezeti alkalmakon tartott beszédeknél egy alapos Biblia-ismerő arca, lelke és szive tárul elénk! Sőt! Ezen túl a bizonyságtevő bátorsága, Krisztusra függesztett tekintete, biztos céltudata az, ami kivillan beszédeiből, ami lenyűgöz s magünkbaszállásra kényszerít. E beszédeken keresztül Victor Jánosban a szónok mellett messze magasodik a próféta, aki nem külső hatások elérésére törekszik, hanem a lelkeket akarja megfogni. Nem ő akar eredményt elérni beszédeivel, de biztos kézzel vezeti hallgatóit oda, ahol egyedül lehet megoldást találni. Nem tetszelegni akar. Frázisai nincsenek és mégis stílusa nem száraz. Egyes helyeken plasztikus, képei rövidek, csattanósak, sokszor a legnehezebben megoldható kérdésekre is világosan adják a megoldást. Nem szentimentális prédikátor. A megindításnál talán erőteljesebb elem beszédeiben a kérdések logikai következetességgel való fejtegetése, de hite átforrósítja érvelését s az ezen keresztül is a szivekhez férkőzik. Formai tekintetben beszédei nem iskolás prédikációk, de mindig tervszerű felépítésűek. Különösen megvesztegető mély bibiicitása. Nem visz tudományos exegesist a szószékre, de alapigéjét oly híven tudja beállítani kortörténetileg s magyarázni annak jelentését s jelentőségét, ami minden további nélkül bizonyossá tesz bennünket az exegetikai megalapozottságról is. Különösen imponáló beszédeiben az a biztosság* mellyel alapigéhez nyúl, — lévén azok között több a legnehezebben érthető és magyarázható bibliai rész. Bevezetéseiben nem kalandoz el a hatásos szólamok, megkapó kis történetek berkeibe, valósággal in médiás rés kezdi s úgy véljük a bevezetések olvasásánál, hogy szinte a Biblia hangját halljuk tovább is. A diákok előtt tartott beszédeknél és előadásoknál mindig kitűnik az intelligens hallgatóság feltételezése. Innen van, hogy mig gyülekezeti beszédeiben kerüli az idegen kifejezések és bonyolultabb fogalmak vagy levezetések használatát, addig eme beszédeiben többször találkozunk terminusokkal és az észt is nagy mértékig igénybe vevő fejtegetésekkel. Ezt nem hibaként említjük. Természetesnek találjuk. A beszélőnek nemcsak lehet és szabad, hanem kell is alkalmazkodnia hallgatósága értelmi színvonalához. Mig egyházi beszédei nem terjengősek, addig emezek valósággal tömörek! Beszédeinek alapmotívuma: a diákság a jövendő generáció vezető rétege lesz, a vezetőknek kell felvértezve lenni mindama fegyverekkel, melyekkel az élet országútján a bűnnel meg lehet harcolni, önmagukat és a rájuk bízottakat az egyedüli helyes cél elérésére vezetni s mindez egyedül a Krisztus által lehető! Ez az alapgondolat az alkalmak, a hallgatóság nagysága, esetleg szakpályákra való tagoltsága szerint más és más hangnemben csendült meg. Természet szerint e beszédek nem mindegyike fűződik felvett textushoz, de alapja mindig vagy valamelyik Ige, vagy a keresztyén vallás nagy igazságai. Tudjuk, hogy e sorokat elsősorban lelkipásztorok és tanítók olvassák. Ezek számára speciálisan is tanulságosak e beszédek. Meglátásokat adnak ahhoz, hogy hogyan készülnek fel ma a főiskolák termeiben a diákok, mik azok a szociális és lelki kérdések, melyek a ma diákjait foglalkoztatják s amelyeknek Victor
