Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-25 / 52. szám
1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 211. oldal mégsem mulaszthatom el itt valaminek a megemlítését. A theologiai továbbképző kurzusok tartását erdélyi testvéreink már három évvel ezelőtt megkezdették és azóta évente megismétlik. A múlt év januárjában pl. 35 lelkész részvételével három napos tanfolyam volt Kolozsvárott. Nemde különös, hc>gy az erdélyieknek van ilyenre idejük és pénzük, — pedig ők minden vonatkozásban terhesebb igát vonszolnak, mint a mi csonkahazai lelkésztársaink. Ha a továbbképzés és a továbbképző tanfolyamok tartása csak valami felesleges luxus volna, — meg lehetünk győződve, hogy az erdélyi testvérek nem vesztegetnének rá pénzt és időt. Ha csinálják, tudják miért csinálják, vagy helyesebben: miért kell esinálniok. Bizonyára valami affélét értettek meg, amit jó egy évszázaddal ezelőtt Török Pál kiskálnai prédikátor egyik levelében így formulázott: »minden prédikátor kötelessége a folytonos, holtig való tanulás, ha ezt elmulasztja, ha egyébként az iskolában »minden tudományt magába szedett is és ha még a perpetuum mobilét feltalálta is, nem lelkipásztor, hanem csak béres«. (Dr. Tóth E.: Tiszteletes tudós prédikátorok. 3. 1.) Minket, dunántúliakat, minden más indokon kívül még annak az emlékezete, akihez Török Pál idézett levelét írta: Tóth Ferencnek, a 1 elkészi továbbképzés nagykoncepciójú előharcosának az emléke is kötelez arra, hogy a továbbképzés ügyének ne kerékkötői, hanem áldozatos és hív munkáló! legyünk. (Vege.) Török István. A hit vállalkozása. Beszámoló a tatai egyházmegye ifjúsági akciójáról. Nem mindennapi esemény volt a dunántúli egyházkerületben a tatai egyházmegyének az a vállalkozása, amely november első felében zajlott le az egyházmegye ifjúsága között. Nemcsak az egyházmegye missziói bizottsága, élén Baráth József missziói előadóval, hanem az egyházmeg}7e hivatalos vezetősége, Lóké Károly esperes és az egyházmegye egyes gyülekezeteinek lelkészei is mindent elkövettek, hogy a legteljesebb siker jegyében folyjék le az a hat körzeti református ifjúsági konferencia, melyet az egyházmegye ifjúsága számára elterveztek. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy mintaszerű volt az előkészítés^ nem hiába valamikor ifjúsági titkár volt Baráth József. De hadd beszéljenek a tények s hadd teljék meg szívünk sok reménységgel dunántúli református népünk lelki ébredését és jövőjét illetőleg. Mozgalmas napok. Hat földrajzilag központi fekvésű hely volt kiválasztva konferenciai helyül. Reggel 9-től este 8-ig tartott a napi programúi, de ezek igazán mozgalmas napok voltak. Minden perc le volt foglalva valamire. Reggel prüszkölve futottak be a lovak, hozták a legényeket. Mások biciklin, sokan gyalog érkeztek. Egy óra múlva már konferencia jelvénnyel vonult az ifjúság az isten házába, ahol mindenütt Dobos Károly országos református ifjúsági titkár hirdette az ifjúságnak szóló Igét. Utána előadást tartott a »Református ifjdusági munka céljá«-ról. A délelőtti konferencián résztvett a gyülekezet is. Előadás előtt egy-egy bibliai Verssel üdvözölték a különböző helyek vezetői a konferenciát. Közebéd következett. Utána fényképezés, s két órás ifjúsági minta-összejövetel, szobai szórakozás, játékok az ifjúsági titkár vezetésével, s sötétedéskor zsoltárok hangjainál vettek búcsút egymástól ifjúink. Este mindenütt még a helyi gyülekezetek számára tartottak az ifjúsági titkárok és Virág Dániel iratterjesztő református ifjú evangelizáló estét, Ez utóbbi biciklin végig kísérte a konferenciát s füveink sok szép dolgot beszereztek iratterjesztéséből. Hat gyülekezet. — 1000 ifjú. A körzeti ifjúsági konferenciák sikerének egyik titka az volt, hogy az a hat gyülekezet, melyben a konferenciák lezajlottak, nagyszerűen .előkészítették helyben is a konferenciát. Mindenütt ünneplőbe öltöztek ezen a napon a reformátusok, pedig hétköznap volt s mindenütt egy-egy szép példát szolgáltatott a gyülekezet az egybeseregletí ifjúságnak. A hegyek közé ékelt Qyermelven volt az első konferencia 103 ifjú részvételével. Mindenkinek feltűnt itt, hogy itt mindenki tesz a perselybe, még a legkisebb iskolás gyermek is. Császáron 195 ifjú jelent meg. Az egész napon át meleg, bensőséges hangulat töltötte meg a zsúfolásig megtelt templomot. A református intelligencia példaadó módon kivette részét az egész nap munkájából, kezdve a főzéstől az énekkari szereplésig. Ha mindenütt ilyen, a néppel együtt dolgozó református intelligencia volna! De itt presbiter sem lehet az az ember, aki nem jár rendesen templomba! Nagyigmándon, ahol 232 ifjú sereglett össze, két előkelő vendége is volt az ifjúsági konferenciának. Szijj Bálint, a kisgazdából lett felsőházi tag volt az egyik, aki felszólalásában ezeket mondotta: »Polgártársaim bizalmán kívül tanulásomnak köszönhetem, hogy az vagyok, aki vagyok. Ezért nagyon fontos, hogy minden fiatalember tanuljon, olvasson, magát képezze s gyűjtsön magának olyan kincseket, melyeket a rozsda és moly meg nem em'észt«. A másik vendég Thaly Dezső, az egyházmegye új gondnoka, a kisbéri állami ménesbirtok igazgatója volt, aki Szijj Bálinttal együtt lelkes kitartással nézte végig az ifjúság mintaösszejövetelét a hatalmas kultúrházban. Ács következett 160 résztvevővel. Innét kezdve már jelen volt Kovács Péter református földmíves ifjúsági titkár is a konferenciákon. ltjaink mindenütt felfigyeltek nemcsak a csizmájára, hanem bátor és meg nem alkuvó bizonyságtételeire is. Az ácsi leánygyülekezet olyan gyönyörű aszatalokkal várta a lelki táplálék után az ifjúságot, hogy különösen a szegényebb napszámos fiúk oda voltak a gyönyörűségtől: »Olyan szépen van terítve, akárcsak a vendéglőben!« — jegyezte meg az egyik. Itt is megjelent Péntek Pál képviselő is s buzdította a református ifjúságot történelmi hivatásának betöltésére. Dunaalmáson a »Szeretetház« ifjúsága majd felét adta a konferencia 150-es létszámának. A vallásos estére a szomszédból a fél gyülekezet átrándult a szép holdvilágnál. Tata volt az utolsó állomás 146 résztvevővel, ahol megjelent az egyházmegye esperese is. Biztató jelek. — Jó kezdet. Mondhatjuk: az egyházmegyei ifjúsági körzeti konferenciák elérték céljukat. Az egyházmegye 35 gyülekezetéből a távol kieső Esztergom kivételével képviselve volt minden egyházközség ifjúsága, természetesen első sorban földmíves ifjúsága s hallottak a református ifjúsági munka eszméiről. Egy-két hely kivételével még sehol sem volt rendszeres, bibliás református ifjúsági munka az egyházmegye területén, de nagyon biztató volt a fiuk lelkesedése, mellyel hajain dúl áskor több helyen magukévá tették az ifjúsági munka ügyét. »Csak vezető legyen!« — sóhajtól-
