Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-04 / 49. szám

198. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1932.

nak prédikálva s a szegényeket gyámolítva. — Kálvin János pedig, miután iaz Institutio IV. könyve IV. fejezetének 5. pontjában megállapítja, hogy az egyházatyák korában a szegénygondozás a diakónusok feladata — a. püspök felügyelete alatt, dicsérőleg említi fel ;a nagy püspökökről (Chrysostomos, Ambrosius, Augustinus), hogy »nincs semmijök, ami nem a szegényeké volna«; majd kiemeli Cyrillus, Achatius püspökök szép példaadását és idézi Hieronymus szavait: »jobb, ha a j>ap a szegények táplálása végett összeolvasztatja az egyház aranyedényeit és inkább az élőedényeket (a kiváltandó foglyokat) menti meg, mint az ércedényeket«.

íme tehát az őskeresztyén egyházban adva van a minta a miai kor szegénygondozására. Legyen ennek szerve falun a presbitérium kebeléből választott »szegények gondnoka«, bibliai nyelven szólva »diakónus«, vagy magyarosítva »dékány« és ahol lehet, a »diakonissza«. Városon pedig a belmissziói bizottság tagjai osztassanak be utcakörzetek szerint és azok, mint előőrsök nyomozása és jelentése alapján készíttessék el a szegénykataszter, amelyet átvévén a jótékony nőlegyesület, ennek kezébe tétessék le a lelkész felügyelete alatt az egész szegényügy. A nőegyesület gondoskodjék aztán tagjai és diakonisszája útján a szegények rendszeres látogatásáról és a szeretetadományoknak hozzájuk juttatásáról.

A szegénygondozás munkaágai: 1. Az anya- és csecsemővédelem, amelyet ma már városainkban a Stefánia-Szövetség oly áldásosán végez, hogy munkája nyomán a gyermekhalandóság rövidesen egyharmadára szállott alá. Nőegyesületeink tagjai igyekezzenek bejutni e Szövetség választmányába és ennek tagjai közvetítésével jussanak el a Szövetség jótéteményei a szülés előtt álló, vagy újgyermekes anyákhoz. Ilyen segélynyújtások: az anyáknak a hivatásos védőnők részéről történő kioktatása, szülőnők elhelyezése a Szövetség otthonában, a közös tejkonyhán az orvosi előírás szerint az egyes csecsemők egyéniségéhez képest preparált tejadagok kiosztása, vándor-babakelengye kikölcsönzése. 2. A szegény gyermekek körében: a napközi otthon, melyben a munkára menő édesanyák nappalra kicsiny gyermekeiket szerető gondozásba adhatják; az iskolás gyermekek ebédeltetési akciója a népkonyhán vagy családoknál sorkosztozásra beosztva; a szegény tanulóknak a jobbmódú gyermekektől visszamaradt tankönyvekkel és ruhával segélyezése; esetleg közöttük a (nőegyesület varróóráin javított vagy készített ruhák kiosztása. 3. Ifjúság körében: általában szegény, de különösen szórványbeli konfirmándusoknak könyvekkel s illendő ruhával ellátása s a konfirmációi oktatás tartamára, legalább négy hétre, tehetősebb családoknál elszállásolása; továbbá ifjainknak tanulmányi segély nyújtása s ifjúsági konferenciákra küldése.

4. Felnőttek körében: legelső teendő a kellő munkaalkalom szerzése s ennek híján a rászoruló családok segélyezése lakbér, ruha, élelmiszer, tüzelő stb. nyújtása által; végül az elaggottak támogatása.

Mindezen segélyezési módok kellő ellenőrzést kívánnak, hogy csak az igazán rászorultak vehessék igénybe a támogatást: ezért a lelkésznek ismernie kell hiveit s a nőegyesületi tagoknak vagy a diakor misszákniak házanként fölkeresni a segélyezendőket. A nőegyesületi tagoknak kell ügyeskedniük az anyagiak beszerzésében is, mert a tagsági díjak és önkéntes adományok csak gyéren csörgedező forrást jelentenek. Fel kell szólítani a pénzintézeteket, gyárakat*

vállalatokat állandó évi segély fölajánlásáraj karácsonyfa-ünnepély, jótékony bazár, szeretetvendégség, vallásos- és kulturestély rendezése alkalmával fölkeresni a földbirtokosokat, kereskedőket stb. pénz- és természetbeni adományok (tüzelőanyag, ruhakelme liszt, gyümölcs, cukor, rum, tea, édességek) nyújtására.

így munkálkodik a nagykanizsai Ref. Nőegyesület kölcsönhatásban a többi jótékony egyesületekkel s ezért nem szigorúan a felekezetünkbeli, hanem a másvallású szegényeket is tudjuk segélyezni, ami hathatós előmozdítója a felekezeti békének és kölcsönös megbecsülésnek.

A falusi gyülekezetek, ha nem is ily változatos módon, de mégis sikeresebben folytathatják egyszerű életviszonyaik mellett a gyülekezeti szegénygondozást, egyrészt, mert faluhelyen sohasem oly ijesztő a nyomor, másrészt, mivel az emberek ismerik és jobban szeretik egymást s közöttük egy-egy Istenáldotta diakónus vagy diakonissza vezetésével, jólelkü Tábithák segítségével könnyen megoldható a szegények támogatása.

Nagykanizsa. Kádár Lajos.

KÖNYVISMERTETÉS

Benkő István: Evezz a mélyre. Bibliai dolgozatok. Szerző kiadása. Rákospalota, 1932. 8-r, 320 1. Ára 7 FT Megrendelhető az Egyházkerületi iratterjesztésben, Pápán.

Benkő, mint a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazótitkára vonta magára először az érdeklődők figyelmét. Már akkor megkapta az embereket azzal, hogy oly elevenen és frissen tudott a Bibliáról szólni, úgy érezte a hallgatóság, mintha mindazok, amikről beszél, a mai jelennek a kérdései és Krisztus a legmodernebb ember.

Azóta sok esztendő telt el és Benkő mint a rákospalotai nagy gyülekezet lelkipásztora, áldott pásztori munkát végez és gyülekezetén kívül csak ritkán hallatja szavát. Dolgozik és tanul. Emberi lelkeket igyekszik Istenhez vezetni a Krisztus által. Mindig valósággal áll szemközt. Éles szemmel látja a bűn rettentő hatalmát, de sohasem csügged el, mert tudja azt is, hogy van bűnbocsánat és Jézus élő hatalom ma is.

Ugyanazt hirdeti, amit régen, de távlatai megnagyobbodtak, tapasztalatai kiszélesbültek és az élet nagy titkai még jobban megragadták lelkét.

A kötet, melyet édesapja emlékének ajánlott fiúi 'kegyelettel, megfelel a címének: Evezz a mélyre! Itt nem találni felületes köznapiságot, üres szavakat. Olyan lelkipásztor szól hozzánk, aki ismeri az élet mélységeit és járatos az Ige mélységeiben is.

Igaza van szerzőnek, a leírt beszédek »csak halvány fényképfelvételei, vagy még inkább emlékei (annak az »eseménynek«, ami a szószéken történt, az ihlet áldott óráiban«. »Mindent, ami egészen emberi, le lehet írni, ha máskép nem: rímben, zenében vagy színekben; az egyetlen dolog, amit még soha senki hiánytalanul leírni nem tudott: az ihletett prédikáció.«

Megnyugtathatjuk azonban a szerzőt, hogy beszédeiből mindenütt kicsendül az a titokzatos vezető dallam, a Szív verése is, ami a prédikátorban a lényeges.

Minden beszéde érdekes, mély személyiséget árul