Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-11-27 / 48. szám
1932. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 195. oldal. mivel. S ha adósa, csak pusztulással. — Ha szeretem öt, nem dicsekedhetem, mert szeretete Isten önmagát bennem szerelése. Csak akkor szerethetem Őt, ha Isten erre végzést ad ki felőlem. »Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végtése szerint hivatalosak.« Ha az üdvösség tőlem függ, véletlenen múlik. Isteninél s Istennel szemben nincs véletlen. — Nem rettenetes ez a tanítás? Nem. Az elvetett hirt sem hall Istenről, annak nem vágódik szivére isten mindent magának követelése, az nem reszket — legalább ebben az életben — Isten titkos ítélete előtt, az megveti az evan* géliumot (Luther). Az elválasztott pedig bizonyosságot nyer üdvössége felől, megérzi az atyai erős kar magáhozszorítását. 2. Az akarat milyenségéről két ellentétes felfogás uralkodik: a determinizmus és az indeterminizmus. A ■determinista felfogás szerint az ember a causalitas törvénye alá van zárva s az elhatározás, ami benne életre kel, őt munkába indítja, harcra, küzdelemre hajtja, az őt körülvevő természeti és szellemi világ s a maga fizikai és szellemi megalkotottságának eredménye. A döntés, amit ad, szükségszerű, meghatározott. Akarata csak levezetője, eredője a reázúdult hatásoknak. Az indeterminista felfogás szerint az ember végső oka cselekedeteinek. Causa prima, mint Isten. Ál kötő, teremtő, életrehivó. Nincs oka elhatározásainak. Nem hat rá semmi. Minden hatásnak felette áll. Egyéni felelősség csak ott és annyiban van, ahol és amennyiben az akaratszabadságot elfogadjuk. Ahol az emberen csak átrobognak a fizikai és szellemi behatások s ahol az ember ezeknek a behatásoknak csak egységesítő területe, az én felelősséggel nem tartozik. Ahol az ember öntudatosan határoz, lehet felelősségről beszélni. A filozófiai gondolkodás így dönt, mikor az akaratszabadság és a felelősség relációjáról beszél. Mielőtt még az akaratszabadság és felelősség a predestinációval kapcsolatban kerülne tárgyalás alá, annyi mondanivalónk van, hogy a determinizmus és az indeterminizmus önmagukban helytelenek. Van valami igazsága a determinizmusnak s valami igazságrész található az indeterminizmusban is. Az emberi elhatározás nem érthető meg maradék nélkül az oksági törvény alapján, amint nem mellőzhetők az elhatározás megítélésénél a ható okok. Filozófiailag tehát csak relativ felelősségről beszélhetünk. 3. Amikor a predestinációt az akaratszabadság és a felelősség szemszögéből nézzük, más területen járunk, mint az előbb. A filozófia egysíkú ismereteivel szemben a paradoxon, a kétsikú megismerés területére érkeztünk, hol látszólag ellenmondásokon át juthatunk megoldáshoz. Predestináció és akaratszabadság között az ellentét feloldhatatlan. Ha Isten rendelkezik velem, Ö formál, Ö hordoz, hjh eszkiöz vagyok a kezében, az én szabadságomról s felelősségemről beszélni sem lehet. A régebbi theologia, az élmény vagy tapasztalati keresztyénség elsőrangú gondolatjátékokkal próbálta az ellentétet feloldani, megmagyarázni. Mindez nem segített semmivel sem közelebb a megoldáshoz. Az emberi értelem sohasem fogja a kettőt egynevezőre hozni anélkül, hogy egyik vagy másik ki ne essen a számításból. Egy eshetőség van: felét le kell faragni a predestinációnak s felét az akaratszabadságnak. De a keresztyénség, közelebbről a református keresztyénség a kompromisszumokban már annyit veszített — milyen igaza van Mt. lógónak, aki meg akarja tartani életét, elveszíti azt —, hogy kívánatos senki előtt sem lehet ez a művelet. Nem oldjuk fel az ellentétet s nem faragunk le egyikből sem. Ez az ellentét a mi értelmünk előtt ellentét. Reálisan, tehát Isten Igéjét valóságnak fogva fel, nincs ellentét predestináció és akaratszabadság*tól függő felelősség között. A hitből, mint Isten kegyelmi ajándékából nézve természetes lesz, hogy a predestináció nem érinti az én felelősségét. Gondoljunk arra, hogy Jézusnak meg kellett halnia, elvégezte felőle az Atya, hogy keresztre kerül a zsidók közreműködésével; hogy Judás lesz az áruló, Isten akarata volt; és a zsidók a legteljesebb öntudattal, nem mint vak eszközök, juttatják keresztre Isten Fiát; s Judásról meg 'van írva: jaj neki, jobb lett volna, ha nem is születik meg. íme a predestináció és az akaratszabadság! Mondhatnánk azt is, mivel predestináció van, van akaratszabadság is. Isten látszólagos ellentétekben nyilvánítja ki önmagát. »Ki boncolja Öt, annak választ nem ád, de a hivő előtt az Űr megfejti önmagát.« Isten a kereszt gyalázatában bontja ki dicsőségét, a semmiket szereti, bölcseségét a világ bolondjainak ajándékozza: Akikkel feltétlenül, akaratuk nélkül, akaratuk ellenére rendelkezik, azoknak ad igazi szabadságot, azoktól követeli a legnagyobb felelősséget. Isten ellentétek alá rejti akaratát: »életünket a halál alá, irántunk való szeretetét az ellenünk való gyűlölet alá, a dicsőséget a gyalázat, az üdvöt a kárhozat, a mennyet a pokol, a bölcseséget a bolondság, a megigazítást a bűn, az erőt a gyengeség alá« (Luther), predestinációnkat akaratunk szabadsága és felelősségünk, akaratunk szabadságát s felelősségünket predestiinációnk alá. ®@®@®®®@®@®®®®®@®@®®@®®®®®®®®®©®@®@©®®® 1 VEGYESEK 1 ® ® a)®®®®®®®®®©®®®®®®®©®®®©®®®®®®®®®©®®®®®© — Missziói napot tartottak a győri református egyházban november hó 20-án. Délután 5 órakor a templomban vallásos ünnepély volt, melyen — saját gyülekezetükben dolgaik elvégzése után — megjelentek és szolgáltak a missziói körhöz tartozó lelkipásztorok is. A templomi ünnepély műsora a következő volt: A CXLVI. zsoltár 1—2. versének eléneklése után imádkozott Győry Elemér. Yates 1. H. Vargha Gy.-né: „A fényben úszó hegytetőt...“ és „Szép honom, otthonom . . .“ énekelte Sári Imre komáromi leikész, Nagy Sándor hitoktató orgona mellett. Erősségünk a nehéz napokban címmel értékes előadást tartott Sáhó István bőnyi lelkész, megmutatva a hit erejét, mely megóv a csüggedéstől és képessé tesz arra, hogy Isten munkatársai legyünk. Wolf József Jézus a tengeren c. költeményét szavalta László Jenő. A gyülekezeti énekkar Nagy Sándor hitoktató vezetésével előadta Bethoven: Diksőit Téged . .. Végül Maller Kálmán banai lelkész Lukács 15: 8—10 alapján tartott építő bibliamagyarázatot, megkapóan és vonzóan személyesítve meg az elgurult drachmát. A 9. dics. 2—3. versével végződött a felemelő ünnepély. — Segédlelkész elhelyezés. Főtiszteletü Püspök Úr Mihályka János tótvázsonyi segédlelkészt december hó 1-ére Merenyére rendelte segédlelkészül. — Kérelem. Hivatkozással egyházkerületünk 1913. évi renpkívüli közgyűlése jegyzőkönyvének 41. pontjaira értesítem a Nagytiszteletű Lelkész Urakat, hogy a karácsonyi ünnepek alkalmával az összes legációkat választásra bocsátom. Amennyiben valahol mégis rendkívüli körülmények akadályoznák a legátus fogadást, szíveskedjenek ezt az igazgatósággal december 4-ig okvetlenül közölni, dr. Tóth Endre főiskolai igazgató.
