Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-13 / 46. szám

Negyvenharmadik évfolyam. 46. szám Pápa, 1932 november 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ■ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. — - ........ FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THÉOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egyházunk mai feladata. Elnöki megnyitó a kerületi lelkészértekezleten 1932 szept. 19-én. Elmondotta: Dr. Antal Géza. Ezelőtt két esztendővel Stockholmban az Élet és a Munka megalakuló, nagy, nemzetközi gyűlésén Stockholm egyéb műkincsei között alkalmam volt Svédország történelmi múzeumát is megtekinteni. Önkéntelenül is hosszabb ideig állottam egy szekrény előtt, amelyben a bős svéd királynak, Gusztáv Adolf­nak vértől átitatott inge volt látható, a vérnek a nyo­maival, amint a hős svéd király a lützeni csatatéren elesett. Most háromszáz adik évfordulóját ünnepli a pro­testáns egyház ennek az emlékezetes halálnak, amely bármilyen szomorú volt is, kétségkívül a németországi,, mondhatni az egész keleteurópai protestantizmusra és abban hazánk protestantizmusára nézve is a meg­váltásnak a halálát jelentette. Valami csodálatos pályafutás az, amit ez a svéd király attól a pillanattól fogva, hogy Németország­ban partra szállt a maga aránylag csekély, 16—18 ezer főnyi hadseregével, egész addig a pillanatig meg­futott, amikor nagy számra felszaporodott hadsere­gével az utolsó, diadalmas csatát harcolta meg Lützen­­nél. Pályáját talán csak Napoleon pályafutásával le­het összehasonlítani, mert ez a hatalmas uralkodó,, ez a lángeszű hadvezér jól megszervezett és fegyel­mezett seregével megindítva a harcot a reactio nagy hadserege ellen, amely Tilly és Wallenstein Veze­tése alatt egymásután vívta sorsdöntő és végzetes diadalait, nemcsak Északnémetországban vitte dia­dalra a svéd zászlót, hanem eljutva Bajorország vá­rosaiba is, egyik diadalt a másik után aratva, a pro­testantizmust, amelyet már a teljes elnyomatás ve­szélye fenyegetett, hiszen 1629-ben ki volt mondva a »visszaállítási parancs«, amely a protestantizmust minden jogától megfosztotta volna Németországban, a protestantizmust újra életerővel töltötte meg. A katholikus reactiót úgy sikerült megtörnie, hogy alig néhány évvel halála után, az osnabrücki békében a protestantizmus jogai biztosíttattak és Magyarország függetlensége, vallási szabadsága, értve ez alatt az erdélyi fejedelemséget, többek között a svédeknek a patronátusa alá helyeztetett. Lehetetlen, Főtiszteletű Lelkészértekezlet! hogy ezelőtt a hatalmas történelmi nagyság előtt hallga­tással menjünk el és épen azért legyen első szavam a kegyeletnek, a mélységes kegyeletnek a szava a hős svéd király iránt, aki a maga tüneményszerű megjelenésével iazt az éjszakát, amely már-már el­nyeléssel fenyegette a protestantizmust, újra virra­dattá és újra világos nappallá varázsolta. Gusztáv Adolf halálának 200-ik évfordulóján Né­metországban megalakult egy, az ő nevét viselő egye­sület, amely célul tűzte ki, hogy amint Gusztáv Adolf segítségére jött a nagy szükségben levő protestantiz­musnak, úgy ez az egyesület a súlyos helyzetben levő protestáns egyházakat támogassa s ezeknek jöj­jön segítségére. Ez az egyesület fényesen megvaló­sította a célt, mert bár az utóbbi évtizedek krizises hullámai ezt is megrendítették, azért még ma, meg­alapításának századik évfordulóján is képes arra, hogy ne csak a német, Ínségben levő protestáns egy­házakat segélyezze, de segítő kezét kinyújtsa Keletre, aminthogy jótékony adományait élvezte magyaror­szági református egyházunknak s abban közelebbről dunántúli egyházkerületünknek több gyülekezete is. A nagy svéd király emlékének köszönhető, hogy van egy intézmény, amelyhez elhagyatottságukban for­dulhatnak az ínségben levő protestáns gyülekezetek. (Folyt, köv.) Gusztáv Adolf hattyú-éneke. Általánosan elterjedt legenda, hogy Gusztáv Adolf ,a lützeni csata reggelén szerezte azt az éneket, mely a világ összes protestánsainak énekeskönyvei­ben, a mi legújabb énekeskönyvünkben is »Ne csüg­gedj el kicsiny sereg« cím alatt fel van véve. A köl­temény második strófája kétségkívül Gusztáv Adolfra vonatkozik, akit mint Gideont üdvözöl az ének szer­zője, de épen ez mutatja, hogy nem maga Gusztáv Adolf a szerző, hanem az ő németországi partraszál­lása előtt szerezte valamely, a németországi protes­tantizmus helyzetét mélyen átérző költő. A szerző­ségre vonatkozólag újabb kutatások kétségtelenné te­szik, hogy a költemény szerzője Altenburg Mihály erfurti lelkész, ki mint több egyházi ének szerzője volt a XV11. század negyedik évtizedében ismeretes. A költemény dallama egy régi középkori dallam, mely úgylátszik a nép körében még a XVII. században is el volt terjedve s mely a buzdító és vigasztaló költe­ményt a maga szárnyaira véve, azt rövid néhány év alatt egészen közkeletűvé tette úgy, hogy valószínű, hogy a lützeni csatában már a svéd harcosok is ezt énekelték a maguk nyelvén. ■' Nehéz helyzetben, szorongatott kis gyülekezem tekben ma is nagy vigasztalásnak és bátorításnak for­rása ez a költemény s talán nem érdektelen felemlí­tenünk, hogy egyházkerületünk püspöke, dr. Antal Géza a pápai egyházmegyei gyülekezetek meglátoga­tása alkalmával egyik kis gyülekezetben e költemény szavaival zárta be beszédét saját fordításában. A fordítást, amely eltér az énekeskönyvünkben közölt fordítástól és az eredetinek lelkes bátorítását erőteljesen adja vissza, az alábbiakban közöljük:

Next

/
Thumbnails
Contents