Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1932-11-06 / 45. szám

1932 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 179. oldal. Krisztus szerinti munkájával a szekuláris szegénygon­dozás fogyatkozásait kipótolja és hibáit helyrehozza. D) Az egyházi szegény-gondozás jellemzése. Minden munka értéke szerves kapcsolatban van célkitűzésével. Amikor az egyházak a materiális segí­tésen kívül a lelki támogatást, a morális gyógyítást is feladatává teszik a gyülekezeti szegénygondozásnak, ezáltal biztosítják annak a világi egyoldalú szegény­­gondozás feletti magasabbrendüségét és munkájukat abszolút szociális javító eszközzé dolgozzák ki. A ket­tős irányban ható szegén gondozó munka a kettős problémát magában foglaló nyomor segélykiáltására az egyedüli kielégítő válasz. Elveit az Úr Jézus Krisz­tus állapította meg. S azok ott ragyognak felénk az evangéliumok lapjain. Ennek ideális képét az Ür maga rajzolta meg az »irgalmas Samaritánus«-ról szóló gyö­nyörű példázatban és a saját áldozatos, megváltó éle­tében. A keresztyén gyülekezeti szegénygondozás tőle származó, benne gyökerező, rá támaszkodó, mentő, újjáépítő munka. Ezért mélyebbre tekint, mint a vi­lági, a nyomor mögé a lelkek éhségébe, amig egyik kezével a testnek nyújtja a táplálékot, a másikkal nem késik felkínálni ezt a lelki kenyeret, melyből, ha va­laki eszik, soha meg nem éhezik. Ahol már a világi szegénygondozás karjai tehetetlenül hanyatlanak alá, ott ez még rengeteg teendőt lát maga előtt. Hisz célja nemcsak az, hogy jólétet adjon, hanem hogy erőt is annak a kivívására és megtartására. Nem csak támaszt akar nyújtani a roskadozónak, hanem bízó és tűrő erőt is a maga lábán való tovahaladásra. Nem mankó akar lenni, hanem abszolút gyógyító hatalom s ezért nemcsak a materiális körülmények nagyobb egyforma­ságát akarja kivinni, hanem a lelki lehetőségek na­gyobb egyformaságát is. El akarja juttatni az önbizal­mát elvesztett, tehetetlenségének tudatára ébredt, tá­masz nélküli embert arra az önállóságra és erőre, amelyre az új élet kezdéséhez szüksége van. S így akkor a hóna alá nyúl, hogy segítsen rajta, a Mester­rel együtt ezt kiáltja feléje: Kelj fel! Állj a saját lá­baidra! Nyisd ki a szemeidet! és járj! Éppen ezért soha sem marad puszta időszaki támasznyujtás, hanem a képességeknek és lehetőségeknek mindig huzamo­san tartó nevelésévé izmosodik. Ilyen munkát végre­hajtani csak az isteni erűkből táplálkozó, imádságos keresztyén charitás tud, melynek lelke a krisztusi sze­retet, amely a mások érdekében »mindent hisz, min­dent remél és mindent eltűr«. Ez a felfelé emelő szeretet ideális magasságból ragyog a nyomorban sínylődök lelki sivársága felé, de mégsem érezteti sohasem a megsegítettekkel ma­gasabbrendüségét. Ezért tud közel jutni a szivekhez és ezért tud több lenni, mint puszta mechanikus és sablonszerű segítés. A hivatalos szegénygondozás indi­viduális elbánásmódról nem tud: a gyülekezeti sze­génygondozásnak meg épen ez a fő erőssége. Orga­nizációjának felépítésénél, munkaszerveinek beállítá­sánál ezt a szempontot feltétlen szem előtt kell tar­tania. Mindig arra kell gondolnia, hogy a nyomornak nincsen két teljesen egyforma arca, külön-külön kell annak minden esetét megérteni és megoldani. E fel­sorolt jellemző tulajdonságainál fogva lesz a modern idők gyülekezeti szegénygondozása hasonló az ős­­. keresztyénség diakóniájához, válik olyanná, amilyent már Kálvin is bele akart építeni a gyülekezetek életébe. Felsőörs. (Folyt, köv.) Gáty Ferenc ref. lelkész. ®©®@®®®@®©®®®®®@®®®®®®®@®®®®®®@®@®@@®®® © ® 1 VEGYESEK 1 ®®©®®®@®®®@®®®@@®®@®®©©®®®®®@®®®®®@®@®® — A reformációi emlékünnepélyek az egyház­kerületi tanintézetekben a lapunkban közölt programra szerint folytak le, nagy számú közönség előtt. A Tóth Ferenc Kör ünnepélyén dr. Tóth Endre theol. igazgató nagyon érdekes és sok új szempontot tartalmazó tanulmányt olvasott fel Pápa város reformációjáról, rámutatva olyan tényezők munkájára, amelyekre az eddigi kutatók nem tér­tek ki. Mig az eddigi történetírók csaknem kizárólag „Bá­lint pap“-pal foglalkoztak, dr. Tóth kiemelte az iparosság és a katonaság szerepét a város reformációjában. — A nőnevelő-intézet ünnepélyén, Varga Gyula vallástanár ol­vasott fel alapos tanulmányról tanúskodó, felemelő emlé­kezést a hős svéd királyról, Gusztáv Adolfról. — Az enyingi ref. egyház új lelkészét, Monori Ko­vács Ferencet okt. 9-én iktatta be hivatalába Medgyasszay Vince mezőföldi esperes, m. kir. kormányfőtanácsos. A temp­lomi ünnepély alatt a Református Énekkar énekszámokat adott elő. A fölemelő beiktatási ünnepség után az új lel­kész a presbitérium, az egyházak és hivatalok küldöttségeit fogadta. Délben a Korona vendéglőben társasebéd volt, amelyen számos beszédben fel köszöntötték az új lelkészt, akit mi is szeretettel üdvözlünk egyházkerületünkben. — A szíriai református egyházról tartott előadást a főiskolai díszteremben, november 1-én Malik János da­maszkuszi lelkész, aki egyháza megbízásából már két és fél éve Európában tartózkodik. Eredetileg nestorianusok voltak, de az amerikai presbiteriánus egyház missziói mun­kája nyomán 63 református gyülekezet alakult, melyből azonban a világháború sokat megsemmisített. A munka fő­leg Damaszkuszban és Mosulban folyik. Malik angolnyelvű előadását dr. Pongrácz József theol. tanár tolmácsolta. — A veszprémi két protestáns egyház közösen ün­nepelte meg október 31-én a reformáció emlékünnepét. Délelőtt mindkét templomban külön külön istentisztelet volt úrvacsora osztással. Délután 5 órakor pedig a református templomban volt ünnepély a következő műsorral: Kezdő­ének : XC. zsolt. Imádkozott Demjén Márton ref. lelkész, tb. esperes, hegedűn játszott dr. Ráczné Havas Anna he­­gedüművésznő. Ünnepi beszédet mondott Boda József hit­oktatólelkész. Szavalt dr. Agyagássy Elek törv.-széki biró. Hegedűn játszott dr. Ráczné Havas Anna. Bibliát magyará­zott Hering János ág. h. ev. lelkész. Záróének : „Erős várunk“. — Baráth Zoltán nyug. budapesti kir. büntető tör­vényszéki tanácsé]nők értékes ajándékban részesítette a fő­iskolai könyvtárt. Édesapja bold. Baráth Ferenc, 1848-49-ben honvédszázados, volt kollégiumi tanár és egyházmegyei gondnoknak, Vályi Mária által festett arcképét, 48—49-ben használt fegyvereit és a rávonatkozó családi okmányokat, feljegyzéseket főiskolánknak adományozta. Az arckép és a fegyverek díszes üvegszekrényben vannak elhelyezve, melyet szintén a nagylelkű adományozó csináltatott. Fogadja Öméltósága e helyről is a Főiskola hálás köszönetét. — Örömünnepek Perőcsényben. Bensőséges ün­nepségnek volt színhelye, a trianoni határ mentén fekvő Perőcsény október 39-án. Ekkor adta át Labancz László egyházmegyei tanügyi elnök — a Kovács Sebestyén József helybeli lelkész által végzett istentisztelet végeztével — Törzsök Gábor kántortanítónak az igazgatói kinevezésről szóló püspöki okiratot. A templomból,’ az újjáépített egyik iskolához vonult a gyülekezet, ahol ugyancsak Labancz László tanügyi elnök "felavató beszéddel és imával adta át a kultuszkormány adományából és a hivek áldozatkészségé­ből emelt épületet rendeltetésének. Ugyanezen a napon díszközgyűlés keretében adta át a tiszta református lakos­ságú község, a díszpolgári oklevelet a kerület képviselőjé­nek: dr. Karafiáth Jenő ny. kultuszminiszternek. Az ün­nepélyeken, melyeken a vármegye vezetőségén kívül nagy számmal vettek 'részt a környék előkelőségei is, az egyházi énekkar szépen betanult énekeket adott elő.

Next

/
Thumbnails
Contents