Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-17 / 29. szám
114. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. volt számukra a discussio alapja. Az írás igéje előtt akartak megalázkodni, egyedül ezáltal akarták magukat vezettetni, egyedül ebből akarták azt az egységet megnyerni, amelyik egy és más pontban még hiányos volt. És az írás közös megértésében rejlő egység ugyanaz volt számukra, mint az egyház egysége. E mellett a látható egyháztest egysége és együttműködése az pi szemükben másodrendű kérdés volt. Természetesen azért nem lényegtelen, — hiszen akkor miért jöttek volna a marburgi kollokviumra? De mégis nyilvánvalóan másodrendű, amelyiknek magától, vagy legalább is könnyen kellett volna megoldódnia, ha már az elsőt megvalósították, viszont sehogy sem, vagy legfeljebb csak látszatra sikerülhetett volna, ha ama hitbeli egység hiányzott volna. Mert mit használ ott kiáltozni, hogy békesség, békesség, ahol nincsen békesség? Békesség, egység az p számukra nem valami emberi dolog volt, amit egy kis jóakarattal ők maguk helyre állíthattak volna, valami testvériesség, pompás esprit de corps, hatalmas közösségi érzés, barátságos együttmunkálkodás. M.ert mindez, ha mégoly értékes i«, mégis teljességgel természeti, emberi, világi. Ők békén a hitbeli, azaz a Szentléíekben való egységet értették, amely azonos az ige értelmezésében megnyilvánuló egységgel. És mivel ezt értették hitbeli egységen és egyességen, azért ment volna sokkalta nehezebben nekik a lelki egység proklamálásia, mint a mai keresztyén konferencia-barátoknak. Ma ugyanis hajlandók már amaz emberi, természeti dolgokat is: az együttdolgozásra irányuló akaratot, a kölcsönös szives figyelmet, az egység akarását, a közös lelkesedést stb.-t a Szentiélekben való egységgel felcserélni. M.a egyesítenek a legnagyobb hitbeli ellentéteken túltéve magukat, — mégpedig nem csupán a konfesszionálisokon, a keresztyénségen belülieken, hanem még a pantheizmus és Teremtőisten-hit ellentétén is.3 A misztikát és a megigazulás-hitet egyszerűen alapjában véve egynek, Istenben való egységnek mondják, ilyen egység Marburgban elérhető lett volna s a reformátorok ezzel végtelen sok fáradságot és harcot elkerülhettek volna.. De ethoszukból és páthoszukból következett, hogy nem tudtak békességet kiáltani ott, ahol nem volt békesség. Éppen ezért voltak reformátorok. íme, így áll előttünk, ha a dolgok mélyére nézünk, Luthernek és Zwinglinek az egység előfeltételében kifejeződő egysége s számunkra ma ez az egység olyan, mint valami távoli cél. Nem úgy áll tehát a dolog, mint ahogy egy felszínes uniós-érzület el akarja hitetni velünk, mintha mi legalább is az egységre-törekvésben a reformátorokon szerencsésen túlhaladtunk volna. Ez a látszat csak abból ered, hogy a mai nemzedék egészében véve a reformátorok ügyétől oly messze maradt, hogy a reformátorok egymásközti különbözőségei alig jönnek már tekintetbe. Mostani egységünk egyelőre csak a reformáció ügyétől történt közös eltávolodásunk következménye, míg a reformátorok egyben-másban eltérő meggyőződése a reformátorok ügy-közelségéből következett. (Folyt, köv.) Tö. 3 Célzás Otto Rudolf marburgi professzorra és elvbarátaira. — Budapesten átutazók napi 2 pengőért tiszta és csendes szállást kaphatnak a Bethánia-Egyesület vendégszobáiban. Budapest, VIII., Gyulai Pál-utca 9. í* KÖNYVISMERTETÉS ^ ^ Az emlékezés szárnyain. — Most került ki a .nyomdából a fenti címet viselő, 46 oldal terjedelmű füzet, melynek szerzői Lakatos Károly komáromi ny. igazgató-tanitó és Németh Gyula felsőőri ny. igazgató-tanító. Egy újabb babérkoszorú ez a füzet a négyszázados pápai főiskola homlokán két ritka — 40 és 45 — éves találkozó emlékeinek ragyogó leveleiből. Ez a kedvesen és szellemesen megirt kis füzet azok közé az írásművek közé tartozik, melyeket az ember addig nem tudott letenni, mig elejétől végig el nem olvasta. Az impessziók közvetlen hatása alatt, mig azokat meg nem zavarja a követelő, a nyomorúság ezer változata között minden ideálizmust tagadó élet, szeretnénk felhívni a figyelmet erre az értékes kis füzetre. írói emlékoszlopnak szánták, dee sokkal több lett belőle; mire kezeink közé jutott, iránytűvé változott. Az első érzésünk az volt, hogy ime van mire támaszkodnunk, az az iskola^ mely ilyen tanítókat nevel, nélkülözhetetlen kultúrtónyező a magyarság életében és azok a tanítók, akik úgy tudják elégetni életüket, mint ebből a kis füzetből látjuk, nem lelkesítettek csupán, hanem elsősorban maguk lelkesedtek és példájukkal követésre buzdítanak. Megmutatják a mai tanítónemzedéknek azt az irányt, melyben haladva és munkálkodva megvalósítható istenországa a földön és megéledhet poraiból a letiport Magyarország. Kultúrtörténeti szempontból is értékes ez a kis mű, a mi számunkra azonban első vonalban áll valláserkölcsi és missziói jelentősége. Megismerhetjük belőle, hogy hogyan nevelt tanítókat a pápai főiskola, melynek egyik elválaszthatatlan alkatrésze volt a tanítóképző; de meg lehet ismerni azt is, hogy milyen tanítókat nevelt a református tanítóképző. Értékes adatokat tartalmaznak Soós Gyulának, a ny. pusztarádóci ig.-tanítónak és a körmendi egyház főgondnokának az 1926. évi 40 éves találkozón mondott megnyitó beszéde és életrajza, Németh Gyulának, a ny. felsőőri ig.-tanítónak ünnepi beszéde és életleírása, — az ő kiváló munkásságát azzal honorálta az Országos Református Tanítóegyesület, hogy alapszabályaiban kimondotta, miszerint egyik alelnöke mindig az Őrségi Református Egyházmegye Tanítóegyesületének mindenkori elnöke legyen; — Lakatos Károly ny. komáromi elemi iskolai ig.-tanító, a Wodianer-féle nagy jutalom nyertese, Tóth István sárkeresztesi kántortanító, Zsinka János magyarújfalusi kántortanító, dr. Flóris Áron orvos és székesfővárosi polg. isk. igazgató életrajzai, a nagy pedagógusról: Váli Éerencről való megemlékezés és két levél, melyet Lakatos Károly és Németh Gyula váltottak egymással. Ezek képezik a füzet tartalmát. Az itt felsorolt öreg tanítók kiváló munkásságának eredője lelki világukban keresendő. A füzet olvasgatása közben talán legjobban megragadott bennünket a hitük. Életük bizonyságtevés az isteni gondviselés mellett, példaadás az Isten akaratán való megnyugvásra a csapások között, megnyilatkozásuk hitvallástétel az örökkévalóság mellett. (Németh Gy. beszéde.) »A szép és nemes élet kultusza az iskola, a gyermek és a nép iránti rajongó szeretet, a szenvedőkkel szemben tanúsított megértés és áldozatkészség, a fáradhatatlan munkakedv, a hon és egyház
