Dunántúli Protestáns Lap, 1932 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1932-07-03 / 27. szám
106. oldai. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1932. Jób gondjaihoz, a Bartimeus öröméhez, Mózes erőfeszítéseihez, a Nehémiás törekvéseihez, vagy épen Pál speciális történetéhez. A történetet a szereplők magánügyének nézi, mert az az ő életével nem hozatott vonatkozásba. S a tudás a legtöbb esetben ide vezet, mert a lényeg átvételére nem mindenki elég erős. Ha figyelembe vesszük, hogy a különféle kifejezéseket milyen helytelenül használják beszédekben, cikkekben, nem csodálhatjuk, hogy a tanítás és nevelés fogalmai se mentesek a helytelen használattól. Az életre nevelni kell, nem tanítani, mert az életre tanítás amannak csak az elmélete lehet. Viszont az ismeretre csak tanítani lehet, nevelni nem. Ha tehát ismerni akarom magamat, íelkemet, ehhez csak tanulás utján juthatok. A más lelkek és életek ismeretére fordított erő elvonja a figyelmet az önismerettől, illetve ennek munkálásától s a más lelkek s az én egymástól távolodnak, sőt elidegenednek. Ha a gyermek leikéből indulok ki a maga adottságában s azt vizsgálva haladok az élet utain időben és térben, elhaladok vele Jób mellett is, Jézus, Bartimeus, Pál mellett is és mint a természeti erők, szépség, méretek meglepik a szemlélőt, így érintik a lelkeket a bibliai jellemképek is és válnak ideálokká, vagy megvetés tárgyaivá, lesznek követendő, vagy elrettentő példákká. Azzal a kérdéssel, hogy mimódon munkálkodhatunk ez irányban, elértünk új módszerünk kérdéséhez. Célunk itt is keresztyén életet élő öntudatos egyháztagok nevelése. Módszerünk: kérdve-kifejtő, közlés csak anynyiban, mint a beszédgyakorlatoknál. Tanmenetét talán úgy határozhatnám meg legrövidebben, hogy a lelket és a szívet beszéltetjük egymással, hogy kincseiket érteni, közölni és megbecsülni tudják. így a' lélek figyelmét rátereljük az anyagvilág értékelésére, az érzéki embert pedig megismertetjük a lélek mindent felülmúló értékével s a függő viszonnyal, melyben a test a lélekkel szemben van. Ezáltal kimagaslanak a nagylelkek s különösen a mindeneken uralkodó Lélek és valóban eszközzé — és nem céllá — változik a dédelgetett test, amelynek az önzés helyett magasabb kötelességek s a jólét helyett az önfeláldozó szolgálat lesz a legszentebb vágya. Az önismerés, önbirálat a nagylelkek idealizálásának segélyével könnyebben vezeti el az embert a vallásos életre, amelynek végső célja a jézusi, a keresztyén élet. Most párhuzamba kell állítani a két módszer szerint a tanítási egységeket, hogy a lényegbeli eltérések szemlélhetők legyenek. (Vége köv.) Gáti Samu. Templomszentelés Keszthelyen. Az alig néhány év óta megalakult kicsiny keszthelyi ref. egyház híveinek bámulatos áldozatkészsége s buzgó lelkipásztorának, Németh Károlynak fáradhatatlan munkálkodása eredményeképen június hó 26-án lélekemelő ünnepet ült: felszentelte újonnan épült templomát, melyet Szeghalmy Bálint miskolci városi főmérnök tervezett. (A templom műszaki leírását lapunk jövő számában közöljük.) Á templomszentelési ünnepélyen részt vett dr. Antal Géza püspök úr, ki titkára Fazekas Mihály kíséretében folyó hó 25-én a sokszori átszállás elkerülése végett autóval ment Pápáról Ukkra, honnét vonattal folytatta útját. Sümegen az ottani ref. és ág. hitv. ev. leányegyházak küldöttsége várta s a ref. egyház nevében Fáncsik Lajos gyógyszerész, egyházi gondnok, az ev. egyház nevében pedig Remete Aladár őrnagy, az ev. egyház felügyelője meleg szavakkal köszöntötte Püspök Urat, ki hasonló melegséggel válaszolt. Remete Márta pedig csokrot nyújtott át. A tapolcai állomáson megjelent az ottani leányegyház nagy része Püspök Úr fogadására s a fiókegyház nevében dr. Fehér Károly községi főjegyző mondott lelkes üdvözlő beszédet, megkapó szavakkal vázolva az ottani leányegyház nehéz küzdelmeit, Bállá Mária tanítónőképző növendék pedig csokrot nyújtott át. Püspök Úr válasza után a vasúti étteremben töltötte a várakozási időt a tapolcai leányegyház presbitereinek társaságában s itt Molnár Antal vasúti vendéglős, ref. presbiter ozsonnára látta vendégül Püspök Úrat. Közben megérkezett a keszthelyi egyház 5 tagú küldöttsége, s Püspök Úr hosszan elbeszélgetve a leányegyház nagy számban megjelent tagjaival, a küldöttség kiséretében fotytatta útját Keszthely felé Keszthelyen a pályaudvaron dr. Huszár Pál szolgabiró a járás, Reischl Imre városbiró pedig a város nevében köszöntötték Püspök Urat, ki külön-külön megköszönte a meleg üdvözlést. Majd a gazdasági akadémia fogatán az evangélikus templom harangjainak zúgása közben érkezett meg Püspök Úr az új templom és lelkészlak elé, hol Németh Károly lelkész palástban fogadta és üdvözölte, Juhos-Deésy Ilus okleveles tanítónő, a gyülekezet önkéntes kántora a nőegylet nevében mondott kedves üdvözlő szavakat, Németh Ibolya, a lelkész kis leánya pedig gyönyörű csokrot nyújtott át Püspök Urnák, ki a fogadás után a lelkészlakon levőszállására vonult vissza. Másnap, vasárnap délelőtt folyt le a keszthelyi egyházra nézve felejthetetlen templomszentelési ünnepély gyönyörű napsütéses időben. A gyülekezet tagjai először is a polgári leányiskolába, az egyház eddigi istentiszteleti helyére vonultak fel, hol a XXV. zsoltár 1. versének eléneklése után Kádár Lajos nagykanizsai lelkész, az egyház volt gondozó lelkésze mondott lelketemelő imádságot s a XXV. zsoltár 2. versének eléneklése után az evangélikus templom harangjainak hangjai mellett Halka Sándor esperessel és Huszár Aladár egyházmegyei gondnokkal az élén megindult a gyülekezet az új templom felé, hol Püspök Úr buzgó fohász után megnyitotta a templomot s átadta annak kulcsát az operáción keresztül ment gondnokot helyettesítő Bajay Kálmán h. gondnoknak s utána bevonult a sokaság az új, székely stílusban épült, sok faragványos fadíszével melegen ható templomba. Fennálló éneknek elénekelte a gyülekezet a 63. dics. 1. versét, főéneknek a XC. zs. 1. versét, mely után Halka Sándor esperes fohász és bibliaolvasás után szárnyaló imádsággal emelte magasba a lelkeket. A közéneknek, a 31. dicséretnek elhangzása után Izsák Aladár somogyjádi lelkész lépett fel a művésziesen kiképzett szószékre s II. Kor. VI. 1. v. alapján gyönyörűen felépített, háromrészre tagolt s megkapó illuszrációkkal átszőtt, mindvégig lebilincselő beszédben szólott az isteni végtelen kegyelemről, mely a keszthelyi gyülekezet tagjait a templom nélküli gyülekezeti élet sivár pusztaságáról elvezérelte erre a gyönyörűséges napra, amelyen már új templomában buzognak az élet igéjének kiapadhatatlan üdítő forrásai. Ä keszthelyi iparosdalárda művésziesen kidolgozott éneke után Püspök Úr mondotta el mélységesen megható és felemelő
