Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-05-24 / 21. szám
1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 89. oldal. gok, az lényegében (de csak lényegében) a Barth Dogmatikájára támaszkodik. IV. Mi az Isten igéje? Az Isten valóságos beszéde, amivel személy szerint szólít meg minket újra meg újra. Ha most már ezt az egyszerű megállapítást a dogmatika nyelvén akarom kifejezni, akkor azt mondhatom: Isten igéje nem más, mint Isten személy szerint reánk irányuló cselekvő aktusa a maga aktualitásában. Jellegére nézve tehát nem sztatikus, hanem dinamikus. Ez az ige három különböző alakban jut el hozzánk és pedig először mint prédikáció, másodszor mint biblia, harmadszor mint kijelentés. Hangsúlyozom, hogy itt nem háromféle isteni igéről van szó, hanem Isten egyazon igéjének három különböző alakjáról. Ránk nézve a három közül első a prédikáció, második a biblia, harmadik pedig a kijelentés. De a dolog lényege szerint pont fordított a sorrend: elsődleges a kijelentés, másodlagos a biblia és harmadlagos a prédikáció. A kijelentésről tesznek bizonyságot a próféták és apostolok, a bibliában s ugyanerről az isteni kijelentésről tesz bizonyságot a biblia alapján az igehirdető a prédikációban. Isten ugyanazon igéje egyformán benne van mind a három alakban, tehát éppen úgy benne van a prédikációban is, akár csak a bibliában vagy akár magában a kijelentésben. Ebben a koncepcióban mindenekelőtt a prédikáció szokatlanul magas értékelése a feltűnő. Mielőtt azonban kifogást emelnénk a prédikáció túlértékelése ellen, gondoljuk meg, hogy például az őskeresztyén gyülekezetek alapításának közvetlen oka az apostoli prédikáció volt. Vagy gondoljunk a reformátorokra; ők sem túlértékelték a prédikációt, hanem csak a prédikáció lényegét ismerték fel, amikor az istentisztelet középpontjává tették. Barth is nagyon jól tudja, hogy a prédikáció az, amivel áll vagy bukik a protestantizmus. Tehát az ige három alakját megkülönböztetjük ugyan, de a három különböző alakot egymástól el nem választhatjuk. Egyiket sem tekinthetjük olyan önállóan létezőnek, amelyik a másik kettőtől függetlenül is az volna, ami lenni akar. Az igetan ennyiben analog a szentháromságtannal: Isten valóságában is meg kell különböztetnünk három isteni személyt: az Atyát, Fiút és Szentlelket, de mindjárt hozzá kell tennünk, hogy ez a három személy elválaszthatatlanul egy. A Vegyük most már szemügyre az ige három alakját, sorban, egymásután. Történni fog pedig ez akként, hogy három különböző gondolatsort állítok önök elé. A három különböző gondolatsorban csak annyi lesz a közös, hogy mindegyikben az egyazon ige sajátságos jellege tükröződik. Kezdjük a szemlét a hozzánk legközelebb álló alakon: a prédikáción. Ennek a tárgyalása egyszersmind bepillantást nyújt a Barth-i theologia genezisébe. (Folyt köv.) Török István. Az országos zsinat. Plenáris tanácskozásainak szerdai napján már az egyházi adózás reformjának tárgyalására tért át az országos zsinat. Baltazár Dezső dr. püspök, mint az iskolaügyi bizottság elnöke, közölte a zsinattal, hogy a bizottság új előadójául Borsos Károlyt, a tiszántúli egyházkerület középiskolai felügyelőjét választották meg, majd Dókus Ernő világi elnök bejelentette, hogy megkezdik az egyházi adóról, az egyházközségek háztartásáról és az egyetemes adóalapról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Varga Sándor vértesaljai esperes, a törvényjavaslat előadója, nagyszabásu beszéddel vezette be a vitát. Az állam az utóbbi években erősen megnehezíti az egyházi adó behajtását, de a magyar református egyház nem is az adók erőszakos behajtására van alapozva. A központi adópénztár felállítása nem megokolt, mert sehol sem találunk példát arra, hogy a gyülekezetek összes kiadásait ilyen központi pénztárból fedeznék. — Rendkívül fontos pénzügyi szempontból az állammal való viszony. A református ember mindig kész volt a nehéz helyzet teljes méltánylására, nem teszünk szemrehányást most sem, de legalább annyit kell kérnünk, hogy rendkívüli módon ne nehezítse "az állam az egyház életét. Nem megokoltak az olyan állami törvényjavaslatok, mint aminő például az önkormányzati testületek háztartásáról legutóbb készült. Az előadó a továbbiakban részletesen ismertette az adójavaslat főbb gondolatait s megállapította, hogy nagyon szomorú, elvagyontalanodás folyamata tapasztalható a református egyház törzsökös, patrícius tagjai között. M.akláry Károly, a tiszántúli egyházkerület lelkészi főjegyzője szerint jelenlegi, megkötött állapot nem minősíthető helyesnek. Ne állandóan lemorzsolódó segélyeket adjon az állam, jogunk van többet kérni. Végül azt fejtegeti, hogy az egyedüli helyes rendszer a készpénzben való adózás és az egységes rendszerű adóberendezés. — Porzsolt István középszabolcsi esperes kifogásolja, hogy az eddigi törvénnyel szemben alig tapasztal változást az adórendszerben. Az államot gyengének találja ahhoz, hogy pillanatnyilag gyökeresen segíteni tudjon. — Juhász László gömör-tornai esperes: Sok helyen kibírhatatlanul nagy az adóteher. Az államnak nemcsak kötelessége, de joga is az, hogy az egyház segítségére siessen az adók biztosításánál. Nem alázatos koldusként, hanem az elsőszülött fiú bizalmával fordulunk az államhoz. — Sipos József szatmári esperes a kisgyülekezeteket veszi védelmébe, melyek hősies erőfeszítéssel hordozzák a terheket. A leromlásnak megdöbbentő példáit látjuk azonban a végeken. Az állam támogatásának jelenlegi mértéke többé meg nem állhat és pedig elsősorban az állam érdekében. — Kovács Lajos felsőszabolcsi esperes hibáztatja, hogy a külbirtokosok befolyása rendkívül nagy a számukra sokszor idegen gyülekezetben. Velük szemben semmi kedvezményt nem hajlandó megadni.' — Forgács Gyula sárospataki lelkész: Az adó nem papbér, amelyet a lelkész vág zsebre, ezt a közfelfogást meg kell változtatni. Neveljünk egy új nemzedéket, amely megérti az egyház magasabb rendeltetését és itt sokat vár a missziói munkától. — Kiss Zsigmond kecskeméti esperes: Bele kell nevelni a hívekbe azt a tudatot, hogy az egyház ellenszolgáltatást nyújt az adó fejében. A törvényjavaslat helyesen számol a reális élet követelményeivel, több engedményt a mai idők nem tesznek lehetővé. — Görömbei Péter nagykállói lelkész történeti példákkal igazolja, hogy eszmei alapon nem tud megállani az egyház, ha az anyagi lehetőségek újjáépítéséről nem gondoskodik. Egyelőre lehetetlen az egyháznak eltekinteni az állami támogatástól. Az egyházközségek külön-külön adózása helyett az egyetemes adózás rendszerére már sokan gondoltak. — Cziáky Endre tiszáninneni püspökbe-