Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-05-03 / 18. szám

1931

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

77. oldal.

vallás az Isten igéjével győzedelmeskedett; szellemileg a kath. papság nem tudta föltartóztatni, világi hatalom ereje pedig, mellyel később eredményeket ért el, ez időben nem állott rendelkezésére. A reformáció tehát a XVI. század második negyedében diadalmaskodott Dunántúlon.

Hogy prédikátoraink kik voltak, eddigelé nem tudjuk. Thury.azt Írja, hogy Gyalui Torda Zsigmond 1551 október 10-én Melanchtonhoz küldött levelében azt írja, hogy az 1551. évi zsinatra Debrecen vidékéről |ö sszegyült prédikátorok nagyrésze a dunántúli részekre jött; bizonyosnak tartja Thury, hogy Veszprém megye helységeit is fölkeresték azok. »Á XVI, századvégi rendezett (egyházi viszonyokból ennyi következtetést itt le kell vonnunk; de, ha szinte mély homály fedi is történelmünk ezen időszakát, azt a békés fejlődés magáról nem beszéltető hatásának, iroddalmi műveket nem irt nevesebb reformátorok hiányának kell tulajdonítanunk.«

Egyházaink rendezettségét mutatja e században, hogy 1576-ban megválasztották az első .püspököt Szegedi Máté sárvári lelkész személyében. 1585-ben Beythe Istvánt választják, akinek püspökségében az 1587-ben tartott csepregi zsinat intézkedéseiből, törvényeiből kivehető, hogy lelkipásztorok, iskolamesterek voltak a gyülekezetekben, templomok, iskolák, nyilvános istentisztelet, rend, tanítás ékeskedtek, zsinatok voltak, hol lelkészeket avattak. Különleges följegyzések egyházunk e korbeli életéről nem lévén, a csepregi törvények általánosságai szerint kell azt elgondolnunk.

(Folyt, köv.) Kiss Zoltán.

A nt. lelkész urak szives figyelmébe!

A Dunántúli Protestáns Lap múlt év november 16-iki számában részletesen közöltük a pápai református templornépítő-bizottság kérelmét. Sajnos, igen kevés eredménnyel. Azóta az a kedvező változás történt, hogy Pápa város közgyűlése minden feltétel nélkül átadni ígérte az új templom helyét (a színházteret) az építési engedély keltétől számított három hó múlva; továbbá, hogy az egyház közgyűlése — a 'kerületi elnökség megnyugtató hozzájárulása után — kimondotta: ja templom alapkövét még ebben az évbon leteszi és falazatát felemeli, ha 150 ezer P készpénz együtt lesz május 15.-éig.

Hogy régi törekvésünket, égő vágyakozásunkat valóra válthassuk, újból kérelemmel járulunk egyházkerületünk gyülekezeteinek m. t. presbitériumaihoz, méltóztassanak sürgősen megadni, illetőleg összegyűjteni a felajánlott összeget és május 15-éig beküldeni a »A pápai ref. egyház templomépítési pénztára, Pápa« jelzésű, 2.888. számú csekklapon.

Körülbelül 30 ezer pengőnk hiányzik a fentemlített összegből. Vajha az áldozatkészség felébresztésével és Istennek megsegítő kegyelmével már ez évben elérhetnők többreserkentő nagy célunkat: templomunk falazatának felemelését!

A gyűjtő-ivek mielőbb való visszaküldését annál inkább kérnünk kell, mert felettes hatóságunknak azokkal el kell számolnunk és így mindaddig fel kell levelünkkel keresnünk a gyülekezetek mélyen tisztelt elöljáróit, amig mindegyik iv vissza nem érkezik; pedig az időt és költséget kímélnünk kötelesség.

' Pápa, 1931 április 30. AtyafiságQS szeretettel;

Ólé Sándor

lelkész.

®@®@®®@;3®®®®®®S@®®®®®®®@®®®®®®@(e}®@®!s!®@® (?) ®

1 VEGYESEK 1

(® ©

©®®®®®@S®®®®®@®®@©®®®®®®®®®©©®®©®@£®@<5;:§)

— Lelkészmeghivás. A darányi ref. egyház meghívás útján Burián István pécsi segédlelkészt választotta meg lelkésznek. Isten áldása legyen a választó gyülekezeten és új lelkipásztorán.

— A Pápai Református Nőegylet, szeretetháza javára, április 26-án estélyt rendezett a nőnevelő-intézet nagytermében. Az estély központjában Incze Gábor theol. h. tanár előadása állt, aki Bunyan művéről, a Zarándok útjáról tartott élvezetes, vetítettképes előadást. A főiskolai zenekar Kiss Árpád igazgató-tanító vezetésével hatásosan szerepelt, Pentz Ilona tanárnő Szász Károly A könyvek versengése című költeményét szavalta mély átérzéssel. Schöck Gyula ág. hitv. ev. lelkész zengő baritonján szép énekszámokat adott elő, Briglevich Irén pedig sikerült zongoraszámmal gyönyörködtette a hallgatóságot.

— A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság május 2-iki pápai estélyéről, melynek műsorát lapunkban már közöltük, következő számunkban számolunkbe részletesebben.

— Az Országos Református Tanáregyesület május

26—27-én, Debrecenben tartja ez évi rendes közgyűlését, melyen megválasztja új elnökét.

— Lelkészbeiktatás Nagyigmándon. Április 19-én iktatták be hivatalába a gyülekezet és volt gyülekezetének nagyszámú küldöttsége, továbbá a környékbeli lelkészek jelenlétében az újonnan megválasztott lelkészt, Tapsonyi Sándort. A beiktatást Löké Károly esperes végezte, aki találó vonásokkal ecsetelte a ma lelkipásztorának súlyos és felelősségteljes hivatását. Krisztus parancsa nyomán az önmegtagadás és elmélyült keresztyéni élet útját tárta fel, mint a lelkészi munka eredményre vezető bázisát. Megható volt beszédének az a része, amikor az új lelkész volt híveitől, az ászának és kisbériek megjelent csoportjától búcsúztatta a lelkészt, akik imádságukkal kisérték el új állomás helyére volt pásztorukat. A beiktatott lelkész Filippibeliekhez irt levél IV: 13. vers alapján tartotta meg beköszöntő beszédét. A ma divatos testi erő kultuszával szemben az örök erőforrást: Krisztust állította új gyülekezete lelki szemei elé. Összehasonlította a múlt nagy bajvívóit az evangélium halhatatlan hőseivel és felmutatta győzelmük titkát, az örökké élő Krisztust. A nagymultu gyülekezet küzdelmes múltja is azért végződött győzelemmel, mert »mindenre volt erejük Krisztusban«. Szerető sziveket hagyott ott, hol egy évtizedig működött, de Krisztus hívására jött, hogy általa új állomáshelyén folytasson építő munkát. Krisztussal, mint kiapadhatatlan erőforrással kezdi nehéz munkáját és hitet tesz arról, hogy a jelen ezer nyomorúsága között is csak Vele lehet győzni. — Az istentisztelet után a Kulturházban nagyszámban keresték fel a különböző küldöttségek, amelyek szeretetükről, ragaszkodásukról biztosították új állomáshelyén. A szép épület nagytermében 100 terítékes társasebéd volt, melyen a község lakói résztvettek felekezeti különbség nélkül. Az első felköszöntőt Lőke Károly esperes mondotta a kormányzóra, akit lelkesen ünnepelt az egész társaság. Id. Szíjj Bálint felsőházi tag az új lelkészt és vendégeket, Tapsonyi Sándor a nagyszámban összejött idegen vendégeket, Siivegh István a lelkész hitvesét, Verestóy Domokos kisbéri egyháztag pedig — könnyek között — a tőlük eltávozott lelkészt köszöntötte. Arra kérte a jó Istent, adjon megértő szeretetet az új lelkész