Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-26 / 17. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 17. szám. Pápa, 1931 április 26. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Egyházi adóhátralékok telekkönyvi biztosítása. Az egyházi adózásról szóló törvénytervezethez a mezőföldi egyházmegye és a dunántúli egyházkerület azt a javaslatot tette, hogy az ideiglenesen be nem hajtható adóhátralék a közadók módjára telekkönyvi betáblázás által biztosíttassék. A pénzügyi bizottság e javaslatot mellőzte. Az egyházi adóhátralékok behajtásánál és biztosításánál pedig ez az eljárás ma már nélkülözhetetlen. Enélkiil az állam segédkezésének igénybevétele (jus advocatiae) ma már sok tekintetben illusorius. Ugyanis mindenki tudja, hogy a végrehajtási törvény ma már annyira humánus, hogy ingóságból tartozást alig lehet behajtani. Házi berendezés, bútorzat, a gazdálkodáshoz szükséges felszerelés, igásállat, az életfenntartáshoz szükséges termény, állat le nem foglalható. Ebből láthatjuk, hogy a hanyag fizetők, akik többnyire vagy a szegényebb, vagy az eladósodott egyháztagok közül kerülnek ki, adójuk megfizetésére törvény útján végrehajtással nem kényszeríthetők, csak jóakaratuktól függ a fizetés, — ennek a jóakaratnak a nagyságát pedig mutatja az az általános panasz, hogy a kirótt egyházi adóknak az egyházközségek nagy részében 30<>o-a, vagy annál nagyobb is hátra lékban van. De még ahol a végrehajtás szigorú alkalmazásával volna is lefoglalható ingóság, melyik egyházközség az, amelyiknek a presbitériuma árverést kérne, vagy ha megtenné is, hova vezetne ez?! Mig ellenben, ha az ilyen hanyag vagy makacs adózó látná, hogy tartozásának megfizetése alól kibújni nem tud sem a végrehajtási törvény, sem a presbitérium humanismusa miatt, mert ha nem is azonnal, de tartozását feltétlenül meg kell fizetnie, például kölcsönfelvétel, ingatlan eladás vagy öröklés alkalmával, bizonyára sokkal jobban igyekezik kötelezettségének eleget tenni, mert arra a legtöbben sokat adnak, hogy ingatlanuk tehermentes legyen. A példa nagyon vonz és sehol jobban, mint a fizetés megtagadásánál, ha látják, hogy egyesek mint bújnak ki az egyházi adók fizetése alól, úgy hogy félő, hogy ez nagyon el fog terjedni s akkor mit csinálnak az egyházközségek. Tulajdonképpen az ingatlanokra való betáblázás és biztosítás nem más, mint végrehajtás, — ha a tartozás ingóságból nem elégíthető ki, akkor megvan a mód az ingatlanból való kielégítésre. Ilyenképen tehát a »jus advocatiae« kérdéséhez ez is hozzá tartozik, benne van, mert nincs kimondva, hogy az adók behajtása és biztosításánál ez a segédkezés csak az ingóságokból való végrehajtásra szorítkozik, mig ellenben ingatlanokra ki nem terjed. Azonban a gyakorlatban nem történik meg, mert ez a kérdés és eljárás teljesen szabályozatlan. Én megpróbáltam ezt a telekkönyvi hatósággal megbeszélni és egyesek ellen ingatlan betáblázással biztosítani több évről való nagyobb összegű adóhátralékot, de a telekkönyvi bírótól azt a választ nyertem, hogy azt nem teheti meg, azért be sem adjam a kérvényt, mert kénytelen elutasítani, miután erre törvényes jogalap nincs. Ily körülmények között azután sehogy sem tudunk a többesztendős adóhátralékhoz hozzájutni, ami nemcsak fizetési zavarokra, újabb és nagyobb adókivetésekre vezet, hanem több követőre, akik, látván a rossz példát, hasonlóképen cselekesznek, ami még fokozódik azzal, ha a tartozásokat a presbitérium behajthatatlanság miatt törli. Mig ellenben ingatlanra táblázás esetén — még árverés nélkül is előbb-utóbb hozzájut az egyház és elveszéstől sem kell tartani és a rossz példára senki sem hivatkozhatik, sőt igyekeznek fizetni, mert az ingatlanát nem engedi megterheltetni. Ezért igyekszik az állam is minden három éven túli adóhátralékot telekkönyvileg biztosítani, sőt újabban nálunk az egy évinél régibb hátralékot is betáblázták, pedig ingatlan árverés eseten három évi adóra elsőbbség van törvényileg biztosítva. Még sem tartja a pénzügyigazgatóság feleslegesnek a betáblázást, sőt sürgeti. Épen azért csodálom, hogy a zsinat pénzügyi bizottsága mellőzte ezt a fontos és szükséges intézkedést, nem tulajdonítván neki kellő fontosságot. De velem együtt nagyon sokan fontosnak és égetően szükségesnek tartjuk ennek az eljárásnak az alkalmazását és rendezését, épen azért a zsinat tárgyalása alkalmával újból elő fogom terjeszteni. Kálóz, 1931 április. Vargha Kálmán. A lelkészi nyugdíjhátralékok megszüntetéséről. Egyházi lapjainkban legutóbb többször volt szó a mindenkit megdöbbentő, túlmagas (73<>/o) lelkészi nyugdíjhátralékról. Az bizonyos, hogy ennek az elszomorító állapotnak megszüntetése most első kötelességünk; és az arra hivatottak már gondolkodnak is a megoldás helyes módján. A sok hátralék legfőbb okát én a járulékok kirovásának módjában találom. Megérkezik a kirovás egyszerre, egy összegben, júniusi fizetési határidővel s csak természetes az, hogy a legtöbb lelkész azzal az elhatározással halasztja el járulékának beküldését, hogy gabonából, földbérletekből eredő jövödelmei csak ősszel folynak be, így majd az ősszel küldi be járulékait. Szomorú tény azonban az, hogy a falusi, tér-
