Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-04-05 / 14. szám
60. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. tűket. Október 9-én a ref. templomban missziói ünnepélyt tartottunk, ahol szép programm keretében, nagy és díszes közönség előtt Uhlig Ernő missziói superintendens előadását hallottuk, mit Horváth Endre gimnáziumi tanár tolmácsolt. Uhlig Ernő különben résztvett a helybeli theol. akadémia által rendezett szeretetvendégségen, hol szintén előadást tartott Török István theol. h. tanár tolmácsolásában. Járt tagjainknak a Hajnal, mely, mint a múltban is, most is várvavárt kedves olvasmánya volt mindenikünknek. Tagjaink, mint az imaösszejövetelek említésekor már szülöttünk róla, buzgón alamizsnálkodtak. A befolyt öszszegek egy-egy gyűlésen 8.30 P és 50.16 P között váltakoztak. Egyébként a pénzügyekről pénztárosunk fog előterjesztést tenni, de itt is megemlítjük, hogy az elmúlt év folyamán adakozásokból és perselygyűjtésekből 476.50 P küldetett be a központnak. S ha hozzászámítjuk az október 9-i missziói ünnepély perselypénzét is, mit a liebenzelli missziói ház javára juttattunk el, úgy ez évben csoportunk révén 508.— P folyt be a misszió céljára. Vajha alamizsnálkodásunk még többre mehetne! De Isten iránti hálával említjük meg, hogy ez az év gazdaságilag nagyon nehéz esztendőnek tartatott s ime nálunk ez évben a múltakénál is több adakozás történt. A kegyelem Istene pedig legyen mivelünk mindnyájunkkal s adjon az Ő munkájára hív munkásokat s buzgó imádkozókat, kint a munkamezőn s itthon egyaránt, a Jézus Krisztus által! Dr. Tóth Endre. Theologusok a pusztában. Böjti időben foglalkozni szoktunk Jézus pusztai megkisértésével. Jézus a pusztába vonult, hogy előkészüljön nagy munkájának megkezdésére. Jött a kisértő, el akarta tántorítani hamisan-szép csábítással, kecsegtető dolgokkal, Ígéretekkel messiási hivatásától — de csatát vesztett. A kisértő talán azt gondolta, hogy Jézus a 40 napi böjt után kevésbbé tud ellenállni. Tévedett. Jézust 40 napi előkészület csak szilárdabbá tette. Ha a kisértővel szemben sikeresen akarunk megállni: előkészületre van szükségünk. Minden életpályának, minden embernek meg van a maga kisértése. A lelkipásztornak is. Jó és szükséges azért mindenkor, de különösen a nagy munka megkezdése előtt számot vetni mindennel és felvértezni magunkat mindenféle kisértés ellen. Ez a meggyőződés vezeti bizonyára a skót református egyházat, mikor College-ainak végzett theológusait a nagy munkamezőre való kilépés, kibocsátás előtt a »pusztába« küldi Iona szigetére. A belső Hebridák kicsi szigete ez, távol minden zajtól — csak az Óceán hullámainak zúgása hallatszik. Történelmi levegő vesz körül. Szent Columba és 12 tanítványa 563-ban alapítottak már itt monostort. Itt van a Malcolm Canmore előtti skót királyok, valamint 4 ír és 8 norvég király sírja. A sziget már többizben renovált kathedrálisának még Magyarországi Szent Margit vetette meg alapját. Ide jönnek össze minden évben a skót Timótheusok és imádsággal, aktuális problémák megbeszélésével, magukbaszállással töltenek egy hetet, készülnek hivatásukra. Vájjon nem volna-e jó és szükséges ilyen speciális előkészület tartása nálunk is? Nem egy újabb konferenciára gondolunk. Különösképen a csendnek, magánynak, magábaszállásnak ideje volna ez — ami az Ige fényénél, Krisztus jelenlétében mindig oly áldásos az emberre nézve s amire, sajnos, az élet robotjában nem igen jut idő, vagy ha jutna is, mással töltjük el. Jó volna itt szembenézni sok olyan kérdéssel, amik talán most, vagy nemsokára mint kisértők jelennek meg s amelyek ellen sokszor nem is akarunk, vagy pedig nem tudunk ex tempore sikeresen védekezni. Hogy állok meg, ha a kisértő anyagi előny képében jelenik meg? Hátha mint testben levő tövis tör ellenem? Az emberek tetszését keresem-e vagy Istenét? És hogyan lehetséges az utóbbi? Szégyenletn-e a Krisztus evangéliumát, vagy bizonyságot merek tenni mellette alkalmatlan időben is? Magamat prédikálom-e vagy a Krisztust? Vagy más alakban: enyém legyen-e a dicsőség, vagy egyedül Istené? Ilyen és ezekhez hasonló elméleti és gyakorlati (ha ugyan a kettő között szabad éles különbséget tenni) kérdések lehetnének, amik felett ki-ki elgondolkozna s amelyeket meg lehetne beszélni minden szónoklásra való törekvés és frazeológia mellőzésével. Egy »Iona sziget«-et bizonyára nálunk is lehetne találni; nehezebben ugyan — de talán időt is reá. De ha mindez így megvalósíthatatlan lenne is, mindenkinek meg kell ezt csinálni titkos szobájában, csendes óráiban, vagy perceiben. Jézus a pusztában — lelkipásztorok a pusztában: 'nem Jézus utánzása ez, hanem annál sokkal több: Jézus követése. V. Gy. A ref. diákok virágvasárnapi seregszemléje. A Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége ezer számra szórta szét ezelőtt pár hónappal meghívóit »a református diáksághoz és vezetőihez« ; ezekben a meghívókban azokat hívja találkozásra a Soli Deo Gloria, akik merészen és öntudatosan vallják: a református diákság megmozdulása féltőn szeretett édes anyja, az Anyaszentegyház szolgálatában, Isten végzésén alapszik. A meghívás biztosan zengő riadójára felelt a magyar református diákság: a virágvasárnapi találkozón 600 fiatal lélek zengett hozsannát a győzelmes Királynak, 600 diák nézett szembe a jövendővel s szorította meg egymás kezét: »Nem szégyenük a református keresztyén hitvalló életet. A kálvinizmus mindig diadalmas világnézete gyakorlati életünk mindennapi programmja«. Ez a határozottság és megalkuvásnélküli hang jellemezte az eszmecseréket megelőző előadásokat és az előadások visszhangjait, a hozzászólásokat. Hitvallás volt a megnyitó istentisztelet, amelyen dr. Sebestyén Jenő, a budapesti theol. főiskola igazgatója prédikálta Isten igéjét: »A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem«. (Ján. 2:17.) Hitvallás volt a konferenciát ünnepélyesen megnyitó beszéd is, amelyben Kovács J. István egvházker. főjegyző köszöntötte a megjelenteket és ajánlotta fel a magyar ref. diákság szolgálatait az intézményes egyháznak. A hitvallás lelkét és öntudatát erősítette Ravasz László dunamelléki püspök válasza is, amelyben elfogadta az ifjúság felajánlkozását és az egyház vezetőinek atyai szeretetéről biztosította a munkálkodni kívánó sereget. A konferencia megnyitásának mozgalmas délelőttjén még elhangzott az első előadás is. Kovács J. István, a Szövetség védnöke tartotta meg hatalmas előadását »Szociálizmus, vagy kálvinizmus« címen. Bibliai és zsoltárversenyekkel telt a virágvasárnap délutánja. Leánydiák nyerte a zsoltárverseny első dí-
