Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-22 / 12. szám
1931 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 49. oldal. eljutni, csak a bűnök elengedésével; egy ember sem tud az életen bűn nélkül általmenni.) Necessaria est igitur homini peccatorum remissio, ut ad beatitudiuem perveniat. (Az embernek tehát bűneinek elengedésére van szüksége, hogy boldogságra jusson.) (L. könyv 10. fejezet.) »Azt kell tehát megvizsgálni, hogy Isten milyen címen engedi el az emberek bűneit. Hogy ezt tehessük, nézzük meg mit tesz »peccare« (vétkezni) és »quid pro peccato satisfacere« (mit a bűnért eleget tenni) ... Ha angyal és ember mindig megadná Istennek, amivel Néki tartozik, sohasem vétkezne... Non est itaque aliud peccare quam Deo non reddere debitum. (Vétkezni azt jelenti: nem adni meg Istennek, ami öt megilleti.) Ami Istent megilleti: Omnis voluntas rationalis creaturae subiecta debet esse voluntati Dei. (Az észszerű teremtmény teljes akarata Isten akaratának kell, hogy alávettessék.) (I. 11. fejezet.) Ha valaki így él, nem követ el bűnt. Ez az egyedüli tisztelet, amivel Istennek tartozunk s amit Isten követel tőlünk. S ha valaki nem adja meg Istennek ezt a tiszteletet, Istentől rabolja el, ami az Övé, nem tiszteli Istent (exhonorat) és ezt jelenti bűnt elkövetni. Amig valaki nem pótolja, amit elrabolt, bűnben marad: tartozik. De az elégtételhez nem elég annyit adni, amennyit Istentől elvettünk. Többet kell adni az elkövetett gyalázathoz mérten. Egy, a természeti életből vett példával támasztja alá Anselmus ezt a felfogást. Embertársunk egészsége megsértése alkalmával nem elég az egészséget helyreállítani, de valami kárpótlást is kell adni a szenvedésekért (recompensatio). Figyelembe kell venni, hogy annak, akinek kárpótlást kell adnia azért, amit jogtalan módon elvett, valamit adnia kell, amit tőle nem lehetett követelni, ha valami idegen javat nem rabolt volna meg. Sic ergo omnis qui peccat honorem quem rapuit Deo solvere; et Jiaec est satisfactio quam omnis peccator debet Deo facéré. (így mindenkik aki bűnt követ el, Isten tiszteletének megrablásáért kárpótlást kell hogy adjon; és ez az az elégtétel, amit minden bűnös Istennel szemben teljesíteni kötelezve van.) (I. 11. fejezet.) Az I. 13. fejezetben: Necesse est ergo ut aut ablatus honor solvatur, aut poena sequatur. (Szükséges tehát, hogy vagy a megsértett tisztelet pótoltassék, vagy büntetés következzen.) Vagy amint az I. 15. fejezetben az ismert anselmusi vagyvagy szól: satisfactio aut poena (elégtétel vagy büntetés). (Folyt, köv.) <(F------- .......;------------^ v> KONYV1SMERTETES A IV ...- ----------Kicsoda ez? Egyházi beszédek. Irta: Dcbreczeni István ref. lelkész Satu-Maré—Szatmár, 1930. 8°. 174 1. Ez a megszállt területről jött prédikációs kötet 31 különböző alkalomra írt egyházi beszédet tartalmaz, amelyek közül 7 közönséges vasárnapi, a többi ünnepi, vagy alkalmi beszéd. A beszédek nem követik az újabbb divatot, a felosztatlanságot. Pontos részekre szabja mondanivalóját, amely tiszta és világos s az evangélium hirdetése. Képek, hasonlatok elég szűkösen fordulnak elő benne; de az Igében való elmélyülés és merítés sem jellemzője. A tárgyául választott textust fejti ki több oldalról megvilágítva. Sok helyen áttetszik beszédein a csonka hazától elszakadottság fájdalmas érzése. Még farsangi beszédében is ilyen szomorú s mély fájdalom busong: »Óh hányszor van, hogy nincs semmi öröm, a nevetés megnémul az arcon, a mosoly örökre megfagy az ajkon. És nemcsak egyeseknek, — gyakran egész nemzeteknek szomorú sorsa ez. Ezért nincs most nekünk sem farsangunk. Ki az, aki az édes anyja betegágyánál (mulatni, farsangolni tudna? Senki, senki. Nem tudunk mi sem, mert nekünk is beteg, nagyon beteg az édes anyánk«. Helytelenítjük benne azt, hogy a kommunista forradalom idején 1919-ben ilyen kitételeket használt Isten országáról, mint az elrejtett kincsről prédikálván: »Abban is különbözik más országtól, hogy nem a királyé, hanem az alattvalóké«. »Ezért azt is mondhatjuk, hogy modern forradalmi ország. Királyság és egy megszentelt áldott kommunizmus.« Itt nyilván a forradalmi állapotok hatása alatt elsikkasztja Isten szuverénitását és lecsúszik a tiszta, kálvini Isten országa fogalma talajáról. Ebben ugyan nem állott egyedül a forradalom idején, de talán már 1930-ban korrigálhatta volna az ilyen kijelentéseit, mielőtt nyomdafestéket láttak. Ugylátszik a presbiterium-nevelés általános probléma. A múlt évben Gödé Lajos Nagykőrösön szükségét érzi a presbiteri eszmény prédikációban meghmtatásáiiak. Debreczeni is foglalkozik a »jól forgolódó presbiterekkel« igen találóan jellemezve a presbiterválasztás indokait s a téves felfogásokat a presbiterség céljáról. Bár nem szánt mélyen, mégis sok hasznos gondolatot ébreszt e beszédekkel s így megjelentetése nyereség egyházi irodalmunkra s hasznos az olvasóra. Gyermely. Baráth József. ®@®@®®®@®®®®@@®@®®®®®®®®®®®®®®®@®@®S®®® © @ I VEGYESEK | ®@®®®®@®®®®@@®®®@©®®®®®®®@®@©®®®®®®@®®É) Felhívjuk a Nagytiszteletü Lelkész Urak figyelmét, hogy a virágvasárnapi perselypénz az országos református lelkészi nyugdíj- és özvegy-árva gyámintézet céljaira az egyházmegyei nyugdíjintézeti pénzkezelő úrhoz küldendő be. — A kormányzó úr a kollégium jubileumán. Dr. Balogh Jenő egyházkerületi főgondnok, dr. Antal Géza püspök és dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok urakból álló küldöttség dr. gr. Klebelsber Kunó m. királyi vallás- és közotatásügyi miniszter úr vezetésével kihallgatáson volt főméltóságú Horthy Miklós kormányzó úrnál, hogy őt a kerület nevében meghívja főiskolánk 400 éves fennállásának szeptember 7-én tartandó jubileumi ünnepére. A.kormányzó magas megjelenését megígérte, örömét fejezve ki afölött, hogy a jelentős kulturális ünnep alkalmával Pápa városát, ahol még nem fordult meg, személyesen meglátogathatja. Az államfő részvétele nem sejtett fényt fog kölcsönözni annak a nagyszerű ünnepnek, melynek méretei még csak ezután fognak teljes egészükben kibontakozni. — Dr. Antal Géza püspök űr, a pápai Kaszinó felkérésére, mint a Kaszinó legrégibb választmányi tagja, március 14-én este nagyhatású beszédben áldozott a márciusi napok emlékének. Széchenyi hatalmas nemzetmentő munkájából indulva ki, méltatta március eszméinek jelentőségét. Gyönyörű párhuzamba állította a
