Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-15 / 11. szám

1931. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 45. oldal. gyenge védelmemre szüksége volna, hanem csak azért, mert a bíráló reflektiv megjegyzéseit nem tartom helytállóknak. Simontornya. Varga Kálmán. @@;e;®®®®@©®®®®®®@®®®®®®®®®®®®®®@@®@®®®®@ VEGYESEK 1 ® © ®®®®®®@S@®©®@®®®®@©®®®®®®@®©®®®®®®©®®®® — A zsinat missziói bizottsága f. hó 12-én, pénz­ügyi bizottsága f. hó 13-án tartotta gyűlését Budapes­ten a Konventi székházban. Egyházkerületünkből a missziói bizottság ülésén Püspök úr és Győry Elemér, a pénzügyi bizottság ülésén Püspök úr és Medgyasszay Vince vettek részt. Mind a két bizottság letárgyalta a zsinat ielé került törvényjavaslatokat, a missziói tör­vényjavaslatot, az adóügyi törvényjavaslatot, a köz­alapról szóló törvényjavaslatot. A javaslatok rövid időn belül kinyomatva meg fognak küldetni a zsinat tagjainak. — Lelkészválasztások. A Peti Lőrinc halálával meg­üresedett bürüsváradi ref. lelkészi állásra Munkácsy Lajos becefa-zsibóti lelkészt, a Vincze Géza lemondásával meg­üresedett nagyigmándi lelkészi állásra meghívás utján Tapsonyi Sándor ászári lelkészt választotta meg a hívek bizalma. Gratulálunk! — Gyászhirek. Fekete Károly, nyug. ref. tanító, életének 74-ik, házasságának 42-ik évében, hosszas szen­vedés után elhunyt. A megboldogultban Fekete Károly zalaegerszegi lelkész édesatyját, Mózes Ernő bolhási lel­kész apósát és Arany Bálint nyug. tanító vőtársát gyá­szolja. Az igazak emlékezete áldott! Héjjas Zsigmondné, szül. Fülöp Terézia komiósdi református lelkészné életének 77-ik, boldog házasságá­nak 57-ik esztendejében, 1931. évi márc. hó 4-én el­hunyt. Földi maradványait f. hó 6-án helyezték el a komiósdi temetőkertben, amikor a vigasztalás igéit Halka Sándor esperes és Kálmán Oszkár komiósdi s.-lelkész hirdette. Az elhunytban Héjjas Zsigmond komiósdi ref. lelkipásztor a hűséges hitvest, Kornélia, férj. Széki Ákosné, Margit, özv. Béressy Mihályné és Ilona, özv. Cserti József né a felejthetetlen gondviselőt, a szeretett édesanyát siratják. Vigasztalja meg az Ur a hátrahagyott agg lelkipásztort és gyermekeit. — Kiküldetés. A f. év végén tartandó érettségi vizs­gálatokhoz a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter úr a pápai ref. gimnáziumba Madai Gyula dr. kir. főigazgató, országgyűlési képviselőt, a csurgói reálgimnáziumba Szilády Zoltán dr. egyetemi magántanárt küldötte ki. Hasonló ki­küldetésben részesült Faragó János c. tankerületi főigazgató, egyházkerületi középiskolai felügyelő, aki Debrecenbe, a leánygimnáziumba és lapunk felelős szerkesztője, aki a sárospataki gimnáziumba megy. — A komáromi ref. egyházmegyében, lelkészi tanács­­biróvá Galambos Zoltán komáromi lelkészt, világi tanács­­biróvá pedig Bátyay Mihály ny. árvaszéki h. elnököt válasz­tották meg. — A tatai ref. egyházmegye missziói bizottsága az esztergomi református egyházban március 22-én gyü­lekezeti napot rendez, melynek sorrendje a következő: D. e. 10 órakor istentisztelet. Bibliát olvas és imádkozik Lőke Károly esperes, prédikál Győry Elemér győri lel­kész. D. e. 11 órakor az egyházi tanácsteremben a pres­bitérium diszgyülést tart, melyen Baráth József előadó, előadást tart »A presbiterek hivatása és kötelességei« cím­mel. D. u. 2 órakor a vasárnapi iskolát vezeti Csizmadia Dániel neszmélyi lelkész. D. u. 3 órakor nagy vallásos délután a Fürdő Szálloda termében a következő program­mal: 1. Közének (42. Zsoltár). — 2. Megnyitó. Lőke Károly esperes. — 3. Zongorán játszik Varga Jolán. — 4. »A református jellem és erőforrásai« előadja Baráth József gyermelyi lelkész. — 5. Szavalat. Előadja Kocsy Lajos. — 6. »A nők hivatása egyházunk életében«. Elő­adás. Tartja Győry Elemér győri lelkész. — 7. Biblia­magyarázat. Tartja Csizmadia Dániel neszmélyi lelkész. — 8. Himnusz. Közének. — Végül a Ref. Nőegylet sze­­retetvendégsége. — Nőnevelőintézetünk március 15-én délután 4 órakor márciusi ünnepet rendez, melyen a nagy napról Csekey Jolán polg. iskolai tanárnő tart felolvasást. — A keszthelyi református és evangélikus gyüleke­zet a böjti időszakban minden pénteken és nagyhéten min­dennap esti ristentisztelet keretében Jézus elitéltetése és Nagyhét az Ótestamentumban cim alatt sorozatos előadást, illetve bibliai magyarázatot tart a következő sorrendben: Febr. 20-án : Jézus és Heródes I. 27-én: Jézus és Heródes II. Márc. 6-án : Vissza Pilátushoz I. 13-án: Vissza Pilátushoz II. 20-án : A töviskorona I. 27-én : A töviskorona II. 29-én : Az első evangélium. 30-án: A megmentő fa. 31-én: A bá­natos atya. Ápr. 1-én: A megszabadító vér. 2-án: Az érc­­kigyó. 4-én: Az emmausi beszélgetés. — Felvilágosításul azoknak, akik az Egyetemes Tanügyi Bizottság gyűléséről szóló tudósításnak (8. sz.) ezt a kifejezését: »ne konferenciázzunk annyit, hanem dolgozzunk«, hajlandók volnának félreérteni s a tudósí­tás konteksztusa szerint belőle kedvezőtlen Ítéletet ol­vasnának ki a vezetésem alatt négy Ízben tartott vallás­tanári konferenciáról: közlöm a következő adatokat: Engem a konvent 1927-ben (142. sz.) azzal bízott meg, hogy évenként »legalább egyszer« gyűjtsem össze kon­ferenciára a vallástanárokat. Azóta minden éven össze­jöttünk két-két napra s tárgyaltunk 8—1-ig és délután 3—6-ig, közbeiktatva mindenik napon egy-egy mintataní­tást és annak megbirálását. Tárgyaltunk didaktikai, methodikai, pedagógiai kérdéseket, tankönyveink ügyé­ről s sok olyan tárgyról, amelyet egyenesen oda utalt megbeszélés végett az egyetemes konvent. Hogy konkrét adatokkal világosítsam meg munkánkat, felsorolok né­hány letárgyalt kérdést: Az egyes osztályok tananyagá­nak főbb tanítási elvei (külön-kiilön bevezető előadások­kal kapcsolatban), A biblia használata tanításunkban, Az ifjúsági vallásos egyletek, A cserkészet, Ifjúsági iro­dalom, A szexuális kérdés, A vallásoktatásra vonatkozó néhány újabb munka és folyóirat, A Középiskolai Misz­­sziói Bizottsággal kapcsolatunk, munkájának a mi mun­kánkba beillesztése, Nyári diákkonferenciáink, A SDG- kollégiumok nevelő értéke stb. Az ezek megbeszélése közben felmerült eszmék bizonyára alkalmasak voltak arra, hogy a konferencián résztvevő vallástanárok új meg új utakat lássanak meg az önnevelésre és értékesítve tapasztalataikat, a haladó korhoz idomuljanak tanítási és nevelői eljárásukban, ami — dicsekvés nélkül, de ön­érzettel mondva — meg is látszik a középiskolai vallásos nevelés arculatán. Ez talán egyenértéke lehet annak a hálával fogadott áldozatnak, amit meghozott mindenik iskolafenntartó a maga vallástanára költségeinek fede­zése formájában. Mi tehát nem szórakozásúl, hanem de­­rekas munka végzésére szoktunk konferenciázni. Nyu­godt lélekkel, felemelt fővel álljuk a kritikát. — Pápa, 1931 március 1. Lie. Rácz Kálmán.

Next

/
Thumbnails
Contents