Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-08 / 10. szám
Negyvenkettedik évíolyam. 10. szám. Pápa, 1931 március 8. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .Ito, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Kijelentés és Szentirás. Tehát mind a két irány egyoldalú, az is, amelyik a kijelentést az írás javára, meg az is, amelyik az írást a kijelentés javára ismeri félre. Ott a yavegíooig, itt meg a tieo7r.v£voxia szenved csorbát. Ott írás iratok nélkül; itt meg iratok írás nélkül. Ott a történet elhanyagolása, itt a szó lebecsülése. Az első irányzat az orthodox intellektuálizmus, a második pedig az anabaptisztikus spirituálizmus veszélyébe esik. A helyes nézet az, amikor az írást sem a kijelentéssel nem azonosítjuk, sem attól el nem szakítjuk és azon kívül nem helyezzük. Az ihletés egy elem a kijelentés/;*?«/ utolsó aktus, amelyben Istennek a Krisztusban adott kijelentése erre a szerepkörre nézve befejezést nyer; ennyiben tehát a kijelentés vége, koronája, megőrzése és publicatiója, medium, quo revelatio immediata mediata facta inque libros relata est. A kijelentés mégis, a maga egészében véve, végét és célját a Krisztus megjelenésében érte el. De két nagy periódusra, két különböző részre oszlik. Az első rész arra irányult, hogy Istennek teljes kijelentését beleolvassza és az emberiség történetének egy részévé tegye. Ez az egész oeconomia úgy tekinthető, mint istennek népéhez való jövetele, mint egy tabernakulum keresés Krisztus számára. Ez tehát túlnyomólag Istennek Krisztusban adott kijelentése. Objektív karaktert hordoz. Rendkívüli tények által lesz ismeretessé; theophania, prófécia és csoda az út, amelyen át Isten népéhez jön. Krisztus a tartalma és középpontja. Ő a Logos, aki a sötétségben fénylik, övéihez jön és testté lesz Jézusban. A Szent Lélekről akkor még nem volt szó, mivel Krisztus még nem dicsőült meg. Ebben a részben az irásbafoglalás egyenlő lépést tart a kijelentéssel. Mindkettő növekszik évszázadról évszázadra. Amily mértékben a kijelentés előre halad, aszerint nő az írás terjedelme. Amikor Krisztusban megadatott az Istennek teljes kijelentése, amikor theophania, prófécia és csoda Benne elérte legmagasabb pontját s az Isten kegyelme Krisztusban minden ember számára megjelent, akkor egyúttal az írás is eléri teljességét. Krisztus a maga személyében és munkájában teljesen kijelentette nekünk az Atyát, ezért ez a kijelentés teljesen megiratik számunkra az írásban. A Fiú szerepköre helyet készít a Lélek szerepének. Az objektiv kijelentés a subjektiv elsajátításba megy át. Krisztusban Isten organikus centrumot teremtett a történelemben; belőle erednek most mindig szélesebb körben azok az ivek, amelyeken belül a kijelentés fénye világít. A felkelő nap a földnek csak kis felületét hinti be sugaraival; zenithen állva az egész földet beragyogja. Izrael csak eszköze volt a kijelentésnek; elvégezte szolgálatát és tova tűnt, mihelyt Krisztust létrehozta, a testet illetőleg; most megjelenik az Isten kegyelme minden embernek. A Szent Lélek mindent Krisztusból vesz; semmi újat nem fűz a kijelentéshez. Az teljes s ezért nem bővíthető. Krisztus a Logos, kegyelemmel és igazsággal telve, az ő munkája bevégződött; az Atya megpihen munkájában. Az Ő müvét nem lehet kiegészíteni és kibővíteni a szentek jócselekedetei által; sem igéjét a tradíció által s személyét a pápa által. Krisztusban teljesen kijelentette és teljesen adta magát az Isten. Ezért az írás is teljes, az Isten tökéletes Igéje. De bár a kijelentés teljes, hatása azért nem szűnik meg. Ellenkezőleg, épen azért, mert teljes, belelép az egész életbe és az emberiség történetébe. Célja nem önmagában, nem Krisztusban, aki közbenjáró, hanem az új emberiségben, Istennek népénél való lakozásában van. Ezért nem lehet és nem szabad olyan ténynek tekinteni, amely egyszer megtörtént s azután nyomtalanul eltűnt. Az írás által Isten maga viszi be azt a világba és realizálja tartalmát az életben és az emberiség gondolatában. A kijelentés theophania, prófécia és csoda útján jött létre. Ennek megfelel istennek az a hármas tevékenysége, amelyen át a kijelentés tartalmát az emberiség tulajdonává teszi. Szent Lelke által a Krisztus gyülekezetében lakozik és jelen van ott, ahol ketten vagy hárman összejönnek a Krisztus nevében. Mindig művel csodákat, ugyanis megújítja a Krisztus gyülekezetét újjászületés, megszentelődés és megdicsőülés által; a lelki csodák nem szűnnek meg, Isten mindig munkálkodik. De ez nem elég. Nemcsak a létezés, hanem az öntudat világának is'meg kell újulnia. A Logosban nemcsak az emberek élete, hanem világossága’ is benne volt; Krisztus teljes kegyelemmel, de igazsággal is; a kijelentés csodában állt, — de próféciában is. Beszéd és cselekedet együtt jártak az első szerepkörben, kisérik egymást a Szent Lélek oekonomiájában is. A Szent Lélek újjászül, de meg is világosít. De amint a lelki csodák sentmi új elemet nem fűznek az objektiv kijelentés tényékhez, hanem csak hatásai a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem csodájának; így a S2ent Lélek illuminációja sem az elrejtett dolgok kijelentése, hanem a bölcseség és ismeret kincseinek alkalmazása, amelyek Krisztusban érthetők meg és az Ő igéjében szemlélhetők. A Szent Léleknek e két tevékenysége ebben a szerepkörben kéz a kézben megy egymás mellett. Amint prófécia és csoda, szó és tény egymást kisérték a kijelentés létrehozásánál, úgy áll kapcsolatban egymással illumináció és regeneráció, írás és egyház a kijelentés alkalmazásában. Itt sem pusztán tan a kijelentés, amely megvilágítja az értelmet, hanem egyúttal élet, amely megújítja a szivet. E kettő szétszakíthatatlan egységben van egymással. Az intellektuálizmus és miszticizmus egyoldalúságait egyformán kerülni kell, mert mind a kettő a kijelentés gazdagságának félreismerése. Mivel fejnek és szív
