Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-03-01 / 9. szám

Negyvenkettedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1931 március 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE----------------------------------------------- megjelenik minden VASÁRNAP. --------------------—............................. FELELŐS SZERKESZTŐ : PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. 1GAZG. PAPA, FŐ- , A. FŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANAR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. Kijelentés és Szentirás. Tény az, hogy mindent a megelőző nemzedékek­től örökölünk. Semmit sem hozunk magunkkal a vi­lágra, I. Tim. 6:7. Fizikailag és pszychikailag, in­tellektuális és ethikai értelemben a körülöttünk levő világtól függünk. Vallási téren sincs ez másként. A kijelentés, amely történelem, nem jöhet hozzánk más­ként, mint a legtágabb értelemben vett tradició út­ján. Arról a kérdésről, hogy ez a kijelentés miért nem adatott mindegyik embernek, voltaképen szó sem lehet. Ez a kérdés feltételezi, hogy a kijelentés semmi mást nem tartalmaz, csak tant, és elfelejti, hogy az történet s más nem is lehet. A kijelentés centruma a Krisztus személye. És Krisztus történeti személy; emberré létele, szenvedése és halála, feltámadása és mennybemenetele megismételhetetlen. Igen, az egye­nesen hozzátartozik az ivoaQxmig-hqz, hogy Ő be­lépjen a történetbe és az idő formájában éljen. Nem lehetett volna mindenben hasonló hozzánk, ha nem vetette volna alá magát az időnek és térnek, a levés törvényének. A kijelentés, nem úgy mint tan, hanem mint inkarnáció, természetszerűleg nem lehet más, csak történet, vagyis határozott időhöz és határozott helyhez kötött esemény. Az inkarnáció a létezésnek, éyo> tiiu, Ján. 8:58. és a levésnek, aaot; éysvezo, Ján. 1:14. egysége. Isten a kijelentésben is követi azokat az alapvonalakat, amelyeket az emberek társasélete számára húzott. Az emberiség nem individuumok agg­regátuma, hanem organikus egész, amelyben minden egymásból él. A kijelentés követi ezt a törvényt, az újjáteremtés a teremtéshez kapcsolódik. Amint min­den egyes területen, úgy a vallásban is a tradició esz­köze útján részesülünk az emberiség javaiban. Ez is hozzátartozik az inkarnáció eszméjéhez. Ez maga ese­mény, amely egyszer megtörtént az időben, de min­den ember tulajdonává válik a tradició útján. Hogy ez a kijelentés az embereknek még csak egy kis szá­mára szorítkozik, az olyan nehéz probléma, amit ké­sőbb közelebbről is meg kell vizsgálni; de ez a magá­ban véve megrendítő tény azoknak, akik ismerik a kijelentést, nem szolgálhat okul arra, hogy azt elves­sék. Sok nép él a nyers barbárság állapotában. Ez is Isten akarata és jótetszése szerint történik. De azért senkinek sem jut eszébe, hogy emiatt megvesse a civilizáció áldásait. Rousseau rajongott a természeti emberért, de azért nyugodtan megmaradt Francia­­országban. Az emberiség ideális javainak hordozója a nyelv és a nyelv oüq^-a az Írás. Ehhez is alkalmaz­kodik Isten a kijelentésben. Hogy teljesen belép­hessen az emberiségbe és egészen tulajdonává vál­­hassék annak, a kijelentés az írás {.lOQtpi-ját, (ryr^ia-\át veszi fel. Az írás a kijelentés szolgai formájaj A kijelentés centrális ténye, nevezetesen az inkarnáció, az íráshoz vezet. A próféciában és csodában olyan alacsonyra és mélyre száll le a kijelentés, hogy az emberinek, közelebbről a vallásos életnek legalacso­nyabb formáit sem veti meg, mint eszközt. Maga a Logos nem csupán ávd-^oonog lesz, hanem öovlog, oagt;. Épenígy veszi fel a kijelentés igéje az irás tökéletlen, hiányos formáját. Csak így lesz a kijelentés az em­beriség java. A kijelentés célja nem Krisztus; Krisz­tus centrum és eszköz; a cél az, hogy Isten újra lako­zást vegyen teremtményei között s dicsősége nyilván­valóvá váljék a kosmosban. Qtog %a navca tv naoLv. Bizonyos értelemben ez is tvavÜQccnuaGig cov d'tov, Isten­nek emberré levése. És hogy ez a cél megvalósuljon, a kijelentés szava írásba megy át. Tehát az írás is eszköz, instrumentum és nem cél. Az Istennek Krisz­tusban való emberrélételéből következik, bizonyos értelemben folytatása annak, út, amelyen át Krisz­tus lakozást készít az ő gyülekezetében; praeparatio viae ad plenam inhabitationem Dei. S amikor Isten az Ő népével együttlakozik, akkor az írás is eléri a maga relog-át, végét és célját, I. Kor. 15:28. Épúgy, mint a kijelentés, ez is csak egy actus transiens. Ezáltal világos lesz az a viszony, amelyben írás és kijelentés egymással állnak. A régebbi theologia a kijelentést majdnem teljesen azonosította az Istentől ihletettséggel, az írás adományával. A kijelentést csak mellékesen hozta szóba és nagyon szűk érte­lemben fogta fel. Úgy látszott, mintha az írás mögött semmi sem állna. így ez teljesen izoláltatott és azt a látszatot kapta, mintha hirtelen az égből hullott volna alá. A kijelentésnek, mint történetnek hatal­mas koncepciója, amely az esettel kezdődik és a parousiában végződik, a tudományos theologia előtt szinte teljesen idegen volt. Ez a nézet tarthatatlan. A kijelentés a legtöbb esetben megelőzi az inspirá­ciót és sokszor hosszú idő választja el tőle. Istennek az ősatyák között, az Izrael történetében és a Krisz­tus személyében történt kijelentését először csak szá­zadok és évek múlva Írták meg; s a próféták és apos­tolok is kijelentéseiket gyakran azok vétele után fog­lalták írásba, pl. Jer. 25:13, 30:1, 36:2. v. Emellett sok dolgot, ami pedig a kijelentés köréhez tartozott, amikor megtörtént, egyáltalán nem foglaltak Írásba, ján. 20:30, 21:25. Sokan, mint Illés, Elizeus, Tamás, Nathanael stb. ki jelentési orgánumok voltak s még­sem írtak egy könyvet sem, amit a canonba felvettek volna, ezzel szemben mások nem kaptak kijelentést, nem műveltek csodákat és mégis Írásba foglalták azokat, ilyenek pl. sok történeti könyvnek az irói. Továbbá a kijelentés különböző formákban, álomban, vízióban stb. történt és az volt a célja, hogy ismertté tegyen valami olyant, ami addig elrejtett, titkos volt; ezzel szemben az ihletés mindig az Isten Lelkének az öntudatra gyakorolt hatása volt azzal a céllal, hogy az írás tartalmát garantálja.

Next

/
Thumbnails
Contents