Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-20 / 51. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1931 december 20. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE *..................................................—.......... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —...............-..................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THECL FŐISKOLA, AhIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Márton István a tudós. Főiskolánk Márton István emlékünnepén elmondotta dr. Trócsányi Dezső. Márton István halálának száz éves évfordulója alkalmával mély meghatottsággal lépek az emlékezés oltárához, hogy a jóillattétel áldozatát én is bemutassam. Talán csekély lesz az áldozat, amelyet bemutatok, de szolgáljon mentségemre, hogy a legmélyebb tisztelettel idézem e páratlan férfiú emlékét. Márton István ról, a tudósról akarok szólni. Goethének egyik kijelentése jut némi módosítással eszembe. Von ihn zu sprechen ist Verlegenheit. Zavarban vagyok, hogy mit mondjak a túdós Márton Istvánról a részemre kiszabott rövid idő alatt. Nem csupán tüdősünk munkáinak nagy száma miatt, hanem azért is, mert Márton István lelke múlt évi kutatásaim alatt is homályban maradt előttem. Főiskolánk könyvtárában Márton István tudományának titkait kutatván, a múlt év folyamán százszor és százszor elmentem a megdicsőültnek márványba faragott alakja előtt, s Márton István jóságosán, de fölénnyel nézett el felettem, mint aki biztos abban, hogy egyénisége titkait nem fogom kinyomozni. Az újabb Kánt-kutatók közül Schrrmlenbach H. megkísérli Kant egyéniségének titkát fellebbenteni. Kant különböző munkáiban a sorok közt keresi hősének kedélybeli titkait, s elemzésének eredménye az, hogy Kantnak gazdiag érzelmi élete volt, de azt elfojtotta magában, s a világnak csak a hideg tudóst mutatta. Talán nem csalódunk, ha ugyanezt tesszük fel Márton Istvánról is. Pedig jó volna ismerni Márton István kedélybeli életét is, mert hiszen egy szerző tudományos munkáit, különösen tartalmukat, irányukat megismerhetjük írójuk szellemének mélyebb ismerete nélkül is, de a tudóst megismerni csak akkor lehet, ha az egész embert ismerem. Hiszen a tudós sem áll két külön részből: tudósból és emberből, hanem egységes egész. Amikor tehát Márton Istvánt, a tudóst szeretném bemutatni, ismernem kell az egész embert. Az egész ember azonban magával vitte nagyon sok titkát. Elve volt, hogy még levélbe se Írjon semmi titkot. Nem irt naplót sem, így szubjektív életének rejtelmeit magával vitte a sírba. Most hogyan segítsek magamon? Segítségül veszem a szintetikus pszichológiát, amelynek nagymestere, Spranger, a tudós típusnak is beható elemzését adta. A szintetikus pszihológia élesen szembefordul az elemző lélektannal, amely Herbartra vezethető vissza, s Wundtban találja meg kiteljesedését. A szintetikus lélekbúvárok kifogásolják, hogy az elemző lélektudósok a lelki életet feldarabolták, olyan elemekre bontották, amelyek valójában csak elvonások, s amelyekből a leki élet folytonossága sem építhető fel; s annál kevésbbé az objektiv szellem országa. Ezért a szintetikus lélektan lazt kívánja, hogy a lélektani kutatásban ne elvont elemekből, hanem a lelki élet egészéből, az én-ból induljunk ki, mely mint egész fordul a világ, a nem-én felé. Az én élete szüntelen tevékenység, de ennek a tevékenységnek vannak bizonyos módjai. Az elméleti aktussal ismerni akarunk, meg akarjuk ragadni a dolgok általános lényegét, keressük az igazat; a gyakorlati aktussal keressük a hasznosat, az esztétikai aktussal, ami szép, a szociális aktussal, ami jó, a hatalmi aktussal a mások akarata feletti uralmat akarjuk, s a vallási aktussal az érzékfeletti valóság felé törekszünk, vele személyes viszonyt keresünk. így alkotjuk meg szellemi tevékenységünkkel a történet folyamán az objektiv szellem birodalmát, a művelődés nagy országát. E nagy ország építésében szellemiségünk szerint mint tudósok, gyakorlati emberek, művészlelkek, szociális, hatalmi és vallásos emberek veszünk részt. Ez a hat típus a szellemi élet legáltalánosabb formáit jelenti. Bennünket ez alkalommal a tudós típus érdekel közelebbről. A tudós ember szenvedélye az ismerés, az igazság. Számára ez az uralkodó érték. A gyakorlati munka, legyen az gazdaság, üzlet, pénzszerzés, nem az ő kenyere. A művészet szubjektív, illuziós világa nem vonzza őt. A szociális érték a jóság vagy szeretet nem ellenszenves előtte, de nem is érdekli különösebben. Politikával nem kíván foglalkozni, mert vagy azt tartja Sokratesszl, hogy a politika nincs előnyére a jellemnek, ha pedig beleavatkozik a politikába a szobatudós, szélső radikálizmusra, esetleg anarchizmusra lesz hajlamos. A tudósnak vallása is tudományos színezetű: sokszor valamilyen metafizikává halványul. Tudományos munkássága alapján Márton István is tudós. Kérdésünk most, hogy szélsőséges, egyoldalú szobatudós-e? Feleletünk tagadó. Hogy szenvedélye a tudás, az igazság keresése: az megállapítható. A tudás kedvelése apai örökség nála. A hagyomány szerint atyja úgy ismerte és tudta a Szentirást, hogy élő Bibliának nevezték, s azt mondták, ha a Szentkönyv elveszne, maga újraírná emlékezetből. A tudás szenvedélyét látjuk lobogni a debreceni Márton diákban, aki már itt a filozófiának, az ember titáni, mindent bírni akaró tudás szenvedélyének él. A filozófusban a tudás vágya nem egy jelenségcsoportra, a világra, mint Egészre irányul. Debrecenben Hatvani István próbálja Márton diák titáni tudásszomját csillapítani. Közvetítő jellegű bölcseleté Márton diáknak nem felel meg: újbort és új tömlőt kíván. Az újság szenvedélye ég benne; Wolf filozófiáját tanulmányozza szabad óráiban, s magához vonz olvasni és hallgatni más diákokat is. Makor a tanári karral összeütközésbe kerül, vakmerőén tesz hitvallást a gondolatszabadság mellett. Hajdúnánási rektor ko
