Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-12-06 / 49. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1931 december 6. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ Református egyházunkat súlyos veszteség érte: dr. Révész Kálmán tiszáninneni püspök, életének 72-ik évében, dec. 4-én meghalt. Halála mély gyászba borította elsősorban családját, köztük fiát, dr. Révész Imre debreceni egyetemi tanárt, de egyházkerülete mellett, melyet rendkívül válságos időkben biztos kézzel kormányzott, siratja őt az egész magyar reformátusság, mely Révész Kálmánban tisztelte és szerette a nagy képzettségű, széleskörű történeti ismeretekkel rendelkező történetbúvárt, a ref. egyház igazaiért bármikor bátran sikraszálló és azokat tudásával, erőteljes dialektikájával hatalmasan védelmező harcost, aki az igazság megmondásában sohasem ismert melléktekinteteket. Akik közelebbről ismerték őt, megdöbbenve látják, hogy a vidám jókedv elnémult ajakán, a hűséges barát megszűnt másokért dolgozni. Minket, dunántúliakat, különösen is megdöbbentett halála. Itt kezdte, mint pápai theologiai tanár, 188ő-ban közéleti szereplését és sokan vannak egyházkerületünk lelkészei között, akik tanítványai voltak s akik szeretettel emlékeznek az akkor még fiatal, de a tanári karban már is jelentős szerepet játszó profeszszorra. Dunántúli összeköttetéseit mindvégig hűségesen megtartotta és ápolta, egyházkerületünk és főiskolánk ügyei iránt állandóan érdeklődött. Legutóbb is azt kérdezte, jelenik-e meg az ő kedves tanártársáról, Mokos Gyuláról megemlékezés. Gyászoljuk őt lapunk nevében, melynek egyik megalapítója és az első három esztendőben szerkesztője volt. Az utóbbi években, amikor egészségi állapota lehetetlenné tette rá nézve a nyilvános helyeken való megjelenést és közszereplést, és amikor jeleket látott, melyek őt is az elmúlásra figyelmeztették’, szíve visszaszállt a múltba, mindent rendezni óhajtott, így küldte el a múlt esztendőben lapunknak is mindazokat a leveleket, melyek a lap megindítására vonatkoztak. Idekötötte őt első felesége sírja is, melynek rendbentartásáról állandóan gyöngéd szeretettel gondoskodott. A nagy Révész Imre fia volt, Debrecenben született 1860 aug. 11-én, iskoláit itt és Berlinben végezte. Pápáról 1892-ben Kassára választották meg lelkésznek, ahol 1898-ban esperes lett és 1918-ban püspökké választották Tüdős István helyébe. 1920-ban Kassáról kénytelen volt Miskolcra átjönni és azóta itt szolgálta és vezette nagy hűséggel egyházkerületét. Sokat dolgozott egyetemes egyházi ügyekben is, jelentős munkásságot fejtett ki a Protestáns Irodalmi Társaságban. Az ág. hitv. evangélikus egyház iránt érzett FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. nagyrabecsülését a Gyurátz Ferenccel kötött mély barátság ialapozta meg pápai tanársága idején, amikor többször prédikált Gyurátz templomában. Nagyarányú irodalmi tevékenységet fejtett ki. Cikkeinek száma már 1906-ban 600-on felül volt. Csak sajnálni lehet, hogy később hivatalos, adminisztratív teendői megakadályozták nagyobb történeti munkák írásában. A családi könyvtárt, mely egyike a legértékesebb magánkönyvtáraknak hazánkban, híven megőrizte és gyarapította. Sok, szép régi magyar könyvet gyűjtött, melyeket nagy szakértelemmel és örömmel mutogatott, ha hozzáértő vendég volt. Családi életében sok megpróbáltatás érte, de ő minden csapást Istenbe vetett hívő lélekkel fogadott és hordozott. Élete állandó munkában telt el. Most elment ő is, hogy megpihenjen az Atya kebelén. Nagy halottunk, Isten veled. _____________________________________________Dr. P. J. A lengyel protestantizmus jelenlegi helyzete és törekvései. Német nyelven elmondotta D. Bursche Ödön, a varsói egyetem protestáns theologiai fakultásának egyháztörténelem tanára 1931 szeptember 6-án a Főiskolánk négyszázados jubileuma alkalmával tartott egyházkerületi közgyűlés lelkészi értekezletén. Midőn e tiszteletreméltó gyülekezet felkérésének, hogy a lengyel protestantizmus jelenlegi helyzetéről és törekvéseiről rövid előadást tartsak, szives készséggel eleget teszek, engedtessék meg nekem, hogy bevezetésül és a jelennek jobb megértése céljából egyetmást megemlítsek a lengyelországi protestántizmus múltjából. Már a XV. század második felében, akár W teli ff és Huss hatása alatt, akár a reformzsinatok törekvései következtében, amelyekben a lengyelek élénk részt vettek, akár pedig a humánizmus hatása folytán, félre nem érthető határozottsággal felhangzott az egyházi állapotok megreformálásának követelése. így aztán nem is csodálható, hogy Luther fellépése után csaknem azonnal reformációs törekvések nyilvánultak Lengyelország különböző vidékein. Mikor pedig két évtized múlva Genf lett a reformáció új gyújtópontja, már a XVI. század negyvenes éveiben eljut Lengyelországba Kálvin munkásságának hire, hogy hamarosan nagy hatást gyakoroljon a lengyel nemességre. Ehhez járult még 1548 után a cseh testvérek tevékenysége, akiknek a schmalkaldeni háború szerencsétlen vége után el kellett hagyniok hazájukat, s nagy részük Lengyelországban talált barátságos befogadtatásra. A reformáció most említett három főáramlata mellett voltak még többé-kevésbbé radikális törekvések is, amelyek már a XVI. század ötvenes éveiben érezhetőkké váltak.
