Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-08 / 45. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1931 november 8. FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEŐL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Egyházunk szociális munkája. Magyar - református egyházunkban a megelőző századokkal szemben az utóbbi évtizedben valóságos pünkösdi megmozdulást látunk. A bel- és külmisszió nemcsak népszerűvé vált, hanem gyülekezeteink többségében valósággal meg is indult a missziói tevékenység. Sok gyülekezetben pedig már a külmisszió is az érdeklődés homlokterében áll. Mig azonban az előző évtizedekben a belmissziói tevékenység majdnem kizárólag az evangélizációra irányult, ma részben a viszonyok kényszerítő hatása alatt, részben és kiváltképen az evangélizáció teremtette lelki diszpozíció folytán a segítés, a védelem, az, ápolás és mentés munkája, a társadalmi bajok okainak orvoslása, illetve felderítése, amit egynéven szociális munkának nevezünk, kezd előtérbe nyomulni. Nagyon helytelen volna azt vitatni, hogy melyik az első és melyikre kell nagyobb súlyt helyezni: az evangélizációra-e, vagy a szociális munkára. Nézetünk szerint a kettő elválaszthatatlanul összefügg; nem lehet szociális munkát végezni evangélizáció nélkül és az evangélizáció szociális tevékenység nélkül olyan, mint azok a gyönyörű presbiteriumi és egyéb határozatok, melyek soha sem kerülnek végrehajtásra. Olyan a viszony a kettő között, mint az almafa virága és termése között. Virág nélkül nincsen gyümölcs s mindkettőnek feltétele a fán megmaradása. Jakab apostol ezt így mondja: y>A hit, ha cselekedetei nincsenek, meghalt ö magában«.. Szociális munka nincs evangélizáció nélkül és egyiket sem végezhetjük Krisztus nélkül. A felvilágosodás kora óta a szociális munkát az állam és a társadalom igyekszik kézbe venni, az egyháziak közül pedig sokan szívesen engedik át kényelmi szempontból. De bármennyire vitassák is, hogy a modern államban a szociális munka végzése az állam joga és kötelessége, az egyház nem mondhat le erről a munkáról anélkül, hogy hüteten ne lenne Krisztushoz. Sőt bátran állíthatjuk, hogy az állam, vagy a társadalom magában ezt a munkát elvégezni nem tudja, helyesebben, az egyház tevékenységét soha sem tudja feleslegessé tenni, mivel az egyház az anyagi segélynyújtást mindig morális és lelki segélynyújtással köti össze. Az volna az ideális állapot, ha minden gyülekezet maga tudna közvetlenül gondoskodni hitünk cselédeiről, akik testi vagy lelki betegségben szenvednek, nyomorban tengődnek, kiskorúakról épúgy, mint felnőttekről. Mivel azonban legalább is a mai viszonyok között ez lehetetlen, jelen tájékoztatónkkal a tekintetben óhajtunk segítségül jönni, hogy részint a közvetlen munka mindenütt a kálvinizmus lényegének megfelelően gyakoroltassák, részint adandó eset felmerültekor a lelkipásztor, vagy a tanító mindjárt megfelelő helyre tudjon fordulni és így közvetve lehetővé tegye az arra rászorulókról való gondoskodást. Tulajdonképpen e kis tájékoztató összeállítását a gyakorlati szociális munka ezen második módja kívánta meg. Igen sokszor megtörténik, hogy valakit el kellene helyezni pl. valami gyógypedagógiai intézetbe, azonban a községben senki sem tudja, hogy hova kell fordulni és eddig nem volt olyan összefoglaló jegyzék, amely református gyülekezeteknek tájékoztatóul szolgálna. Éppen ezért jelen kis munkánkat csak kísérletnek tekintjük, melyből bizonyára sok adat hiányzik, bár igyekeztünk összegyűjteni azokat az intézményeket, amelyek elsősorban jöhetnek figyelembe a mi szempontunkból. Természetesen azokat az intézményeket el kellett hagynunk, melyek a mi hittestvéreink részére hozzáférhetetlenek, vagy lelki szempontból nem kívánatos azoknak igénybevétele. Györy Elemér. (Folyt, köv.) Az országos zsinat. Az országos zsinat okt. 30-i ülésén Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos a zsinati egyeztető bizottság, Kováts J. István dr. dunamelléki főjegyző a törvénykezési, Erdős Károly dr. debreceni egyet, tanár a tudományügyi, Mocsy Mihály esperes a kérvényügyi bizottság jelentéseit adta elő. Sz. Kun Béla dr. debreceni egyet, tanár felszólalása következett, majd ugyancsak Kun Béla előadásában, harmadszori olvasásban is elfogadták az egyházi adóról szóló VII. és a közalapról szóló VIII. törvénycikkeket, majd Benedek Zsolt dr. referátuma alapján a lelkészi nyugdíjintézetről intézkedő IX. törvénycikket. Ezzel a zsinat valamennyi most meghozott, új törvényt harmadszori olvasásban is letárgyalta. Ezután elhatározták, hogy az új törvényeket legfelsőbb jóváhagyás céljából, felirattal eljuttatják M.agyarország kormányzójához. A bizottsági jelentések tárgyalása során tudomásul vette az országos zsinat a dunántúli egyházkerület intéző-bizottságának azt a határozatát, amely szerint az intéző-bizottság szükségesnek tartja a magyar evangéliumi protestántizmus egységes szellemi frontjának irodalmi és tudományos kiépítését, még pedig a M.agyar Protestáns Irodalmi Társaság útján. Tárgyalták a felsőszabolcsi egyházmegyének a tiszántúli egyházkerület által a zsinat elé terjesztett határozatát, a »történelmi átértékelés« elleni állásfoglalás ügyében. A zsinat kifejezést adott annak az óhajának, hogy szakférfiak készítsenek tudományos munkát az átértékelő irányzattal szemben és ezt a munkálatot tegyék közzé, amint a viszonyok jobbra fordulnak. Október 31-én nagyjelentőségű ünnepi üléssel fejezte be négyesztendős tanácskozásait az országos
