Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-01 / 44. szám
208. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. a távolból egy szerény ajándékkal én is részt vehessek. Családi könyvtárunkból a Főiskolának ajándékozom azt a kötetet, amely »Pap Gábor munkái, 1845—49« cím alatt Pap Gábor — ha nem tévedek, a későbbi református püspök — saját kezével írott költeményeit tartalmazza. A verskötettel együtt az Igazgató úrhoz juttatom, s a Főiskolának ajándékozom azt a kisérő levelet is, amelyet a szerző 1849 július 21-én, Péterváradon, a harcvonalon írt s amely, tudtommal, nagyapámhoz: Nagy Szabó Ignáchoz volt intézve. A verskötetet, amely egyúttal a szabadságharc emléke is, mint családi ereklyét keigyelettel őriztem máig, s csak azért válók meg tőle, hogy az Ön igazgatása alatt álló Főiskolának adjam oda, amely iránt jó édes anyám és nagyszüleiül mindig oly melegen érdeklődtek. Fogadja Igazgató úr kiváló nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Máday AndorTMsk. a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főkönyvtárosa. Pap Gábor kísérőlevele a következő: Pétervárad, Julius 21-én, 1849. Tekintetes Úr! A Kamenicztől Karloviczig terjedő sáncvonalt holnap tán megtámadandjiuk. Én az előmenésre önként vállalkozottakból alakult századot vezénylendem. Jelszavunk: »győzni vagy halni!« Nehogy elesésem esetén — mi igen valószínű — munkáim idegen kezekbe jussanak, beküldőm. Kedves neje gyönyörködött a szépirodalomban, legyen övé, neki szántam azt. Szüleimnél nincsenek ugyan meg, de atyám úgysem kedvelője a költészetnek, emlékül pedig hon vannak a »Vándor« s »Koszorú« számai. Üdvözölje nevemben J. Nagy Istvánná aszszonyságot s Tarczy tanár urékat! Éljenek boldogul, ^vanÍa igaz tisztelőjük Pap Gábor sk. főhadnagy. A kötet hátlapján Pap Gábor Munkái. 1845—49 olvasható aranyozott betűkkel. Az egészvászonba kötött kézirat mindhárom éle dúsan aranyozva. Nagysága 12*5 X 18 cm. Összesen 60 költeményt tartalmaz, melynek leírását Nemes Miltsen, 1849 július 12-én fejezte be. Pap Gábor, a hires Pap István előbb vilonyai, majd vámosi lelkész fia, a gimnázium VI. osztályába jött fel nyilvános tanulónak Pápára. Itt végezte a bölcseleti és jogi tanfolyamot. Pápai diák korában, 1845 és 1846-ban ő szerkesztette, mint a Szinnyei (Magyar írók Élete és Munkái, X. 281, Budapest, 1905.) müvében olvashatni, az ifjúság írott lapját, a Koszorút és 1847-ben a Vándort. 1847 augusztusban elvégezvén a jogot, Bécsbe ment magánnevelőnek Huszár József báró fia mellé. Részt vett az 1848-iki bécsi forradalomban. Bécsből inas ruhában menekülve, novemberben belépett a honvédek közé. Tiszafüredig Guyon, onnét a szabadságharc végéig Kmetty György hadtestében szolgált, mely hadtestnek Lúgosnál megállása tette lehetővé Kossuthnak és több kiváló hazafinak menekülését. Mint honvédszázados került osztrák fogságba, egy hónapig Temesvárod volt börtönben. Szüleihez Vámosra érkezve, újból elfogták és Veszprémbe kisérték, de betegeskedése miatt újra elbocsátották. Sokáig csendőri felügyelet alatt állott. Ez időben kezdett theoíogiát tanulni s 18ő2-ben már rendes lelkész volt Balatonarácson. Pap Gábornak nyomtatásban sok verse jelent meg. 1870-ben Költemények cím alatt kötetben is összegyűjtötte a java termést, mely Veszprémben került ki a sajtó alól és 188 lapon XXVII népdalt és 58 egyéb költeményt tartalmaz. A jelen kéziratos kötetben sok olyan vers található, mely nyomtatásban még nem jelent meg. A Pápán, Bécsben és a harcmezőn irt versei közül több csak itt maradt fenn. Későbbi nagynevű püspökünk ez ifjúkori (1827 szept. 10-én született) versei mély bepillantást engednek vetni a szabadságharc korának életébe és a helyi vonatkozás mellett ez még értékesebbé teszi ránk nézve Máday úr ajándékát, melyért fogadja e helyen is a főiskola hálás köszönetét. Dr. Pongrácz József. ®®@@®®®@@®®®@®S@(g;®@®(S@@@®®®®@®®®@@©@®@© ® © 8 VEGYESEK 1 © © ®@®®@®@®®®®@®®®@@@©@;@®®@®@@@®©®©®©©®®@@ — Az országos református zsinat csütörtökön reggel ült össze záróciklusára, amelyen az előző ülésszakok folyamán meghozott egyházi törvények összefoglalását és egyeztetését végzik el. Reggel negyed tiz óra után néhány perccel kezdődött a gyűlés Baltazár Dezső dr. püspökelnök bensőséges imájával és Dókus Ernő főgondnok-elnök megnyitó beszédével. Dókus Ernő bevezető szavaiban megállapította, hogy nemcsak minden református, hanem minden magyar ember szivéből is a rokonszenv hangjait váltotta ki, amikor a kormányzó az országos zsinat elnökét, Baltazár Dezső püspököt az I. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Nem szükséges itt bővebben részletezni azokat a szolgálatokat, — folytatta Dókus Ernő — amelyek a kitüntetést méltányossá, igazságossá, természetessé tették. Nyitott könyv az ő működése valamennyiünk előtt. De ez a kitüntetés elvi jelentőségű is, mert az előítélet, az elfogultság bevehetetlennek látszó bástyáin ütött rést, az igazság, az egyenlő elbánás hatalmas eszméinek diadala ez. Főméltóságu kormányzó urunké az érdem, aki ezen az elfogultságon rést ütött és ezzel az egész magyar protestáns egyházat is méltó elismerésben részesítette. Dókus Ernő ezután a többi kitüntetett zsinati tagok: Révész Kálmán dr. és Antal Géza dr. püspökök, Balogh Jenő dr. főgondnok, Darányi Kálmán dr. államtitkár és Vargha Kálmán, pápai főiskolai gondnokok, Benedek Zsolt dr. konventi tanácsos, Puky Endre dr. képviselőházi alelnök és mások nevét említi lelkes ováció közben, majd a zsinat elhunyt tagjai közül különösen Szászy Bélát, a nagyszerű jogászt méltatta igen melegen, azután így folytatta: A kölcsönös megértés szelleme volt közöttünk az elmúlt négyesztendős tanácskozásokon és országos viszonylatban sem parancsolt a helyzet soha inkább megértést, mint ma. Az előttünk álló, igen súlyos időkben mindenkinek a helyén kell lennie és inaszakadtáig való kitartással kell dolgoznia. A mfütak hánytorgatása nélkül, bízva egymás jószándékában, férfias összefogással igyekezzünk hazánkat jobb jövő felé segíteni. És vezérelvünk legyen: senki sem lehet olyan szegény, hogy a még szegényebben segíteni ne tudjon. Erdős Károly dr. debreceni egyetemi tanár, jegyző tett jelentést a zsinati tagok körében beállott változásokról. Balogh Jenő dr. titkos tanácsos, főgondnok, Juhász László és Kiss Zsigmond esperesek felszólalása után általánosságban elfogadták a kilenc új egyházi törvénycikket. — Az egyházi alkotmány becikkelyezéséről szóló törvény részleteinél Sz. Kun Béla dr. debreceni egyetemi tanár adott technikai felvilágosításokat, majd Ravasz László dr., Kovács J. István dr., Borsos Károly tiszántúli középiskolai felügyelő, Benedek Sándor
