Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-10-25 / 43. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 43. szám. Pápa, 1931 október 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .................................- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ................................................ FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZO. PÁPA, FÖMUNKATÁRSÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR. TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A türelmi rendelet 150 éves évfordulójára. Beszéd, melyet dr. Antal Géza püspök úr Prágában, október hó 11-én a csehmorva testvérek egyháza emlékünnepélyén tartott. A svájci reformáció nagy megindítója, az igazi hithős, Zwingli Ulrich, kinek halála 400 éves évfordulóját most a világ összes református egyházai kegyelettel ünnepük, halála előtt gyilkos sebtől vérezve, állítólag e szavakat mondotta: „a testet megölhetitek, de a lelket nem“. E szavak igazságát fényesen igazolja a cseh testvérek evangélikus egyháza, ez az igazi martyr egyház, mely 160 évig tartó üldözés dacára is megőrizte az evangéliumi hitet, s amely míg tagjait a legkinosabb szenvedéseknek vetette alá a hatalom, lélekben megmaradt függetlennek, mert a lélek felett nem engedte a hatalmat érvényesülni. Az ótestámentumból vonhatunk csak párhuzamot a cseh testvérek evangélikus egyházának arra a viselkedésére a próféták idejéből, illetve a királyoknak abból a korából, amikor a királyok és velük együtt a zsidó nép előkelősége elhagyva az egy igaz Isten tiszteidét, a Baál imádásának szolgálatába szegődött, s amikor a királyok üldözték mindazokat, akik az igaz Isten tisztelete mellett hűen megmaradtak. Ebben a korban Isten azzal vigasztalta az ő prófétáját, Illést, hogy van még Izraelben 500 férfiú, kinek térde még nem hajolt meg Baál előtt s a próféta törekvése, hogy az igaz Isten tiszteletét helyreállítsa, épen ezért nem reménytelen, mert ezekben a férfiakban biztos támasztékot talál. A cseh-morva testvérek evangélikus egyháza is úgy látszott, mintha teljesen megsemmisült volna, de Isten itt is tartott meg nem 500-at, hanem 70.000-et, kik az üldöztetések dacára sem hajoltak meg a testi szenvedések kínjai eiőtt, hanem lelkűk egész hevével ragaszkodtak a tiszta, hamisítatlan evangéliumhoz s abban találták lelkűk felüdülését és vigasztalását. Ez a 70.000 volt az, aki amikor elérkezett a sóvárgott pillanat, hogy Isten tiszteletének és vallásos meggyőződésének szabad kifejezést adhason, a gyülekezetté tömörülés nagy előnyeit öntudatlanul is érezve, igyekezett megalakítani szétszórtan a gyülekezeteket, hogy többé nem erdőkben rejtőzve, nem is Isten szabad ege alatt, hanem Istennek szentelt hajlékban hallja hirdetni az evangéliumot és ilyen hajlékban járuljon az Úr asztalához, hogy ott az urvacsorai jegyek vételével erősítse meg a maga lelkét. Mint a kikeleti hóvirág a téli vihar és zugó szélvész dacára a nap sugarának első behatására felüti fejét a hóból s bármennyire kedvezőtlenek is körülötte a viszonyok, kis fejével utat tör magának a magasba, úgy sarjadtak ki a türelmi rendelet meleg napsugarának hatására a cseh testvérek evangélikus egyházának gyülekezetei s úgy emelkedtek fel minden kedvezőtlen hatás dacára, hogy emelt fővel szabadon dicsőíthessék az Istent. Ám ezeknek a gyülekezeteknek szervezőkre volt szükségük s mivel saját maguk nem képezhették lelkészeiket, akik a gyülekezeti élet vezetésére alkalmasak lettek volna,. a testvér magyar református egyháztól kértek lelkészeket s a magyar református egyház készségesen bocsátotta végzett papjelöltjeit a cseh testvérek segítségére, hogy azok megszervezve a gyülekezeteket, egy erőteljes viruló egyháznak segítsenek alapját megvetni. Ha a szenvedések kora az ótestamentumi királyok korára emlékeztet bennünket, úgy azok az évtizedek, amikor magyar református egyházunkból mintegy 70 lelkész jött át a cseh testvérek egyházainak megszervezésére, az újtestámentumnak arra a jelenetére emlékeztetnek, amikor az apostolok idegen nyelveken beszéltek, idegen nyelveken, amelyeket mégis mindenki megértett, mert hisz van a vallásos felemelkedésnek olyan pillanata, amikor nem a mondott szó, de a hang az, amely bizonyságot tesz a vallásos érzületről, s amely magával ragadja azokat, akik ha talán a szót nem értik is tisztán, de a hangból tudják és érzik, hogy az ő vallásos tudatukhoz hasonló érzések azok, amelyek megnyilatkozást keresnek. A magyar lelkészek kezdetben teljesen járatlanok voltak ugyan a cseh testvérek nyelvében, de ennek dacára is a hitrokonok megértették őket s örömmel csoportosultak köréjük, hogy Önálló egyházban saját énekeik éneklésével s az ige hallgatásával emeljék fel szivüket a mindenható Istenhez. Az anya megérti gyermeke gagyogását, az érzésnek legtöbbször nincs szava, hogy megfelelően fejezhesse ki magát, Isten előtt pedig mindnyájan gyarló ajakkal rebeghetjük el vallásos érzéseinket s mégis Isten megért bennünket s kegyelmesen fordul hozzánk ajkunk minden töredékes rebegése dacsra. így értették meg cseh testvéreink az evangéliumot, ha nem is hamisítatlan és hibától ment nyelven jutott az el hozzájuk, s az első nehézségek leküzdése után így fejlődött ki a lelkész és gyülekezet között egyre hatékonyabban az a benső viszony, amely lehetővá tette, hogy a gyülekezetek egy egész serege Magyarországból nyert lelkészek szolgálatát vegye igénybe. Később saját maguk taníttatták fiaikat a sárospataki magyar főiskolán, míg utóbb a bécsi egyetemi fakultás felállításával megszűnt annak szüksége, hogy a cseh testvérek evangélikus egyháza Magyarországon képeztessen magának lelkipásztorokat. A magyar református egyház Istentől nyert privilégiumának tekinti, hogy hitvalló lelkészeket küldhetett a cseh testvérek evangélikus egyházak szolgálatára. Ezek közül sokan maradtak Csehországban s nevök, amelyek még ma is élnek, mutatják, hogy a nyelvi korlátok lehullásával megtalálták itt a maguk érvényesülésének és boldogulásának útját. Kis és Nagy, Tardy és Szalatnay, Kovács, Végh és Kossuth és annyi más ma is tisztelt nevek Csehországban és bizonyára tisztelet tárgyai azok, akik ezzel a névvel először jöttek át az ország határain, hogy itt a hitéletnek szolgálatára álljanak.
