Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-06 / 36. szám

156. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1931.

Séllyei Katalin volt és adataink szerint atyja Mezőla-* kon volt lelkész. Hogy bizonyosan Pápa vidéki volt, azt megerősíti gyülekezetünk keresztelési anyakönyve, amelyben dr. Tóth Endre közlése szerint 1703 dec.

13-án komának van bejegyezve. Minket azonban nem érdekelnek élete részletei. Csak annyit, hogy a papleány mindig megbecsülte és szerette egyházát. 1709- től 1734-ig férjével együtt 41-szer van bejegyezve komaasszonynak, ami bizonyítja, hogy hittestvéreit akkor is megbecsülte, amikor Kenessey Istvánnal való házassága révén nagy vagyon jutott a birtokába.

1752-ben kelt végrendeletében, férje intencióit követve, bőkezűen megemlékezik több más refí rmátus iskola és egyház mellett a pápai gyülekezetről, melynek mindjárt az első pontban 10 ezer rénes frtot hagyományozott. Érdemes ezt a pontot bővebben megismerni. Ezzel az aranyigazsággal kezdi: »Akármily hiten levő keresztyén embernek illendő az maga Religiójához úgy buzogni, hogy ahhoz való buzgóságát alamizsnálkodásával is megbizouyítsa. Annak okáért Isten ő szent felsége valamim vagyon, mindazt ingyen kegyelemből adván az én ideig való sáfárságom alá, nem lehet, Rogy én is ő szent fölségének abból vissza ne adnék és a magam Helvetica Confession fuandáltatott igaz vallásomon levő ekklézsiával, ennek hitbeli cselédeivel, oskoláival, tanítóival, tanítványaival, szegényeivel, megnyomorodott árváival, beteges öregeivel és gyámoltalan özvegyeivel (távol legyen a színmutatás!) az én ideig való sá-> fárságom alá bízott tulajdon magam keresményeimből jót ne tennék«.

A 10.000 frtos alapítványnak csak ötös kamatai kerültek kiosztásra. Az iskolamester kapott abból 60 frtot, két klasszikus praeceptor, kiket az öreg diákok közül alkalmatosaknak Ítél az ekklézsia arra, hogy klasszist tanítsanak, 40 frtot. Ha valamely szegény, de jó reménységü deákok az öreg deákok közé subscribálnak, az ilyeneknek ruházatuknak könnyebben lehető megszerzésekre fizettessék 25 frt. A neutralisták és mendikansok kaptak 12 frtot, a külföldre menők 20 frtot. Ezenkívül a halála idején való iskolamestereknek hagyott 50 frtot, a neutrálistáknak 25 frtot, deákoknak 50 frtot, mendikánsoknak 25 frtot.

Ép akkor jött az a segítség, amikor legnagyobb volt a szükség, mert ebben az időben kellett kimenni az iskolának és az egyháznak Adásztevelre.

A Szondy-Kenessey alapítvány fennmaradt egész a világháborúig. Túlélte az I. Ferenc-féle devalvációt. 1918-ban 'az agenciális kegyes alapítvány öszszege a pápai gondnokság — az Eőri Szabók, Gábor és Sándor, később Baranyay Zsigmond, majd Faragó János voltak itt a gondnokok — kezelése alatt 95.957 K volt. Kamataiból a pápai gimnázium szegény tanulói köztartási segélyre 640 K-t, készpénzsegélyben 800 K-t kaptak. Sajnos, mint a többi alapítványt, ezt is megsemmisítette a világháború. De ez nem ment fel bennünket az alól a kegyeleted kötelesség alól, hogy hálával ne említsük Szondy Zsuzsanna nevét, aki a legnehezebb időkben olyan jelentős összeggel nyúlt az iskolát fenntartó pápai egyház hóna alá. Százával vannak azok a diákok, akiknek tanulását ez az alapítvány tette lehetővé.

Amikor visszatér a Türelmi rendelet kiadására az egyház és vele az iskola Tévéiről Pápára, azonnal' megkezdődnek a nők részéről is az iskola számára az adakozások. 1785-ben nemes Görzsönyi Katalin hagy a tanítóprofesszornak egy vetett ájgyat. Nagy dologban voltak akkor is a pápaiak. Templomot építettek, mindent újra kellett kezdeni, megfundálni. Ennek a gyülekezetnek mindig kijutott, de azért nem csüggedt, hanem hozzá látott a munkához és Isten megsegítette. Az iskolához is egymásután jönnek az adományok. 1788-ban Tatay Imre és hitvese Nagy Eszter és ennek nővére Nagy Mária az iskolaépítésre 50 frtot ad, 1790-ben Mórocza Sámuelné, Orosz! Krisztina asszony 200 frtot ugyanerre a célra. 1798- ban Antal Judit T. Káldy Lajos úr özvegye 1000 frt alapítványt tesz, melynek kamatját a deákok beteg házára, kórházra adja.

1802-ben már érezteti hatását az 1797-iki egyházkerületi határozat. Ettől fogva az egyházkerületé az iskola. Nemcsak Pápáról, már vidékről is kap az iskola adományokat. Özv. Miklós Sámuelné Bóday Erzsébet Kisigmándról 400 frtos alapítványt tesz. Ugyanebben az évben özv. Horváth Györgyné Lévay Zsuzsánna 10 frtot hagy az iskolának, ugyanennyit hagy 1803-ban Soós Zsuzsánna özv. Szentgyörgyvölgyi Sámuelné.

A kömlődi Pázmándy családból, amely sok vezetőt adott az egyházkerületnek, özv. Pázmándy Sándorné szül. bőcsföldjei Takó Erzsébet 1000 frt alapítványt tesz 1796-ban, 1810-ben özv. Pázmándy Jánosné a tógátus ifjak számára tesz 1000 frtos alapítványt, Markó Zsuzsánna 1807-ben 100 frt, Botos Boka Erzsébet férjezett Balogh Istvánné 1814-ben 500 frt. alapítványt tesz.

A főiskola egyik legnagyobb tanára, később dunántúli püspök, Tóth Ferenc mindent elkövet, hogy a romjaiból feléledt iskola anyagilag is megalapoztassék. 1823-ban így ir egyik táblabiró s vicecuratorhoz: »Mint néhai Páli Erzsébet testamentum curatora ne feledkezzen meg a kollégiumról, a kezére bízott szabad dispositioja alatt levő summákból adjon«.

Az ő ügybuzgalmának, sok utánjárásának, fáradhatlan levelezésének és bizonyára az Isten színe előtt, a titkos kamrában való gyakori egyedüllét“ nek az eredménye, hogy Torkos Menyhért özvegye Roboz Zsófia asszonyság 10.000 frtot hagyományozott a kollégiumnak. Nemsokára pedig még nagyobb öröm éri az iskoláért éjjel-nappal dolgozó püspököt: Kazay Gábor tótvázsonyi földbirtokos és neje Oroszy Júlia egy tanszéket alapítanak a bölcsészeti tudományok tanítására és erre a célra 25 ezer frtot adományoznak. Tóth Ferenc örömében még verset is írt, melyben így emlékezett meg a nevezetes eseményről :

Oszlopot emeltünk, mely az ércoszlopnál tartósabb,

És az egyptom minden piramisánál magasabb,

Melyet sem a régiség, sem a tűz és a mostoha S mindent lerontó idő meg nem emészthet soha.

Jöhetsz utolsó órája, jöhetsz már életünknek,

Lelkünk él ott, de élni kell e földön is nevünknek, ügy van. míg csak taníttatik Pápán filozófia.

Élni fog Kazay Gábor és Oroszi Júlia.

Valóságos élmény olvasni azokat a leveleket, melyeket a nagy terveket szövő Tóth Ferenc és a nagyműveltségű Kazay Gábor váltanak egymással. A kollégium szeretetében összedobbant a szivük és mély; barátság fejlődött ki köztük. Tóth Ferenc minden levélben megkérdezi, hogy mit csinál a Tekintetes Nagyasszonyság a virágaival. Kazayné t. i. messze földön híres volt a virágtenyésztéséről. Főleg a szekfűi voltak egész Dunántúl híresek. A festő, aki őt a főis-J kola számára megörökítette, kedvelt szekfűivel együtt hagyta reánk arcvonásait. Mintha Takáts Sándor valamelyik XVI. századbeli nagyasszonyát látnánk ma-