Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-30 / 35. szám
148. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. szoborleleplezési ünnepélyen egyházkerületünk képviseletében Kozma Andor és Szász Károly egyházkerületi tanácsbiró, dr. Pongrácz József főiskolai igazgatóval együtt megjelent az egyházkerület elnöksége, hogy lerój ja a tisztelet és kegyelet adóját a nagy államférfi s főiskolánk nagynevű gondnoka iránt. A család részéről dr. Darányi Kálmán főiskolai gondnok csatlakozott egyházkerületünk küldöttségéhez, melynek nevében én helyeztem el koszorút a szoborra, mig a főiskola koszorúját dr. Pongrácz József főiskolai igazgató tette le. Egyházi életünk legkiemelkedőbb eseménye volt magyar református egyházunk zsinatának IV. ülésszaka, mely május 4-től május 12-ig tartott. A zsinat a missziói néhány szakaszos törvényjavaslatán kívül ezúttal főkép egyházunk anyagi ügyeivel, az egyházi adózással, az egyházi közalap ügyeivel s a lelkészi nyugdíjintézet ügyeivel foglalkozott. A zsinati tanácskozásokon is nagyon éreztette hatását az általános súlyos gazdasági helyzet, amely miatt a zsinat sem az adózás, sem a közalap terén lényegesebb reformokat életbe léptetni nem látott kívánatosnak s amely miattaz átdolgozott nyugdíj intézeti törvény életbeléptetését is csak a gazdasági helyzet javulásával látta lehetőnek. Gazdasági helyzetünknek azóta még rosszabbra fordulása igazat adott azoknak, akik a hivek újabb megterheltetését célzó javaslatokat mellőzni s a legszükségesebbre szorított pénzügyi teheremelési is, időileg kitolni látták szükségesnek. — Új teherként a zsinat csak a külbirtokosok eddigi adójának kétszeresére emelését fogadta el, mig a közalap megerősítését célzó javaslatot, hogy az egyenes adó V2, esetleg 1%-a vettessék ki a mostani 8 filléres kivetés mellett a közalap céljaira, elfogadta ugyan, de ennek életbeléptetését a konventre bízta épen úgy, mint a nyugdíjszabályzat életbeléptetését. A mezőföldi egyházmegye egyik felterjesztésében az iránt keresi meg egyházkerületünket, hogy a konventen sürgessük meg az életbeléptetést, de úgy gondolom, hogy a mai egyre súlyosabbá váló viszonyok között az indítványozó egyházmegye sem tartaná kívánatosnak, ha az eddigi terhekhez minden időhaladék nélkül újabb terheket róna ki az egyház a terhek alatt különben is roskadozó hivek vállaira. A liturgia életbeléptetéséről részint külön egyházmegyei határozatban, részint az esperesi jelentésekben valamennyi egyházmegye azt jelenti, hogy az minden zökkenő nélkül életbe volt léptethető s ma már egyházkerületünk minden egyházában az új liturgia rendelkezései szerint végzik lelkészeink az istenitiszteleti szertartást. Amily örvendetes jele ez híveink megértésének, amellyel a lényegében nem jelentős, de azért istenitiszteleti rendtartásunk szempontjából rendkívüli előnyöket nyújtó változásokat fogadták, annyira sajnálatos, hogy a liturgia egy, különösen a mi egyházkerületünkben meglévő szép vallásos szertartásról, az egyházkelésről rendelkezéseket nem foglal magában. A tárgysorozat rendjén alkalma lesz egyházkerületi közgyűlésünknek ezzel a kérdéssel, mint egyik egyházmegyénk felterjesztésével foglalkozni, a magam részéről itt csak rámutatni kívántam arra, hogy az egységes rendezést s ennek a hagyományos szép szertartásnak a fenntartását magam is rendkívül fontosnak és kívánatosnak tartom. A zsinat a fent érintett törvényjavaslatok letárgyalásávai be végezte tulajdonképen a maga feladatát s most már csak a szövegegyeztetés és haimadik olvasásban a végleges szöveg elfogadása van hátra. Remélhetően ezzel még október hó folyamán végez a zsinat úgy, hogy megalkotott egyházi törvényeink még ez évben felterjeszthetek lesznek megerősítésre s ha a körülmények kedvező összehatása folytán lehetséges lesz a megerősítést még ez évben elnyerni, akkor a meghozott törvények, mint egyházi törvényhozásunk legújabb alkotásai a jövő évtől kezdve már életbeléptethetők lesznek, hogy a gyakorlati életben bizonyítsák be célszerűségüket és egyházi életünk fejlesztésére alkalmas voltukat. Zsinati üléseink alkalmával alakult meg, mint az egyház nem hivatalos bel-O j Du' missziói munkásságának egyik fontos tényezője a Református Szeretetszövétség. Ennek megalkotásánál eredetileg egyházunk különböző szeretetintézményeinek megvédése a nehéz gazdasági viszonyok közepette volt a cél s ezért maga a Szövetség Védőszövetség néven indult életútjára. A megalakulásnál azonban célszerűbbnek mutatkozott a félreértést okozható Védőszövetség helyett a Szeretetszövetség címet adni ennek a charitativ célokat szolgáló egyesületnek, mely hivatva van arra, hogy egyházunk erőit ezen a téren egyesítve, minél áldásosabb munkásságot fejtsen ki. Tárgysorozatunk rendjén hivatalosan is
