Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-08-16 / 33. szám
140. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. az életét én érettem és az evangéliumért, megtalálja azt«. És az Ő ítélete a másokért való szolgálatban elfogyatkozó, az önmegáldoztatás tüzében elégő szolgák felől ma is és mindig is ez: »Jól vagyon, jó és hű szolgám ,jőjj be az én örömömbe!... Mint a gabonamag, minekutánna elhalt, sok gyümölcsöt terem, úgy hoztál te is az én nevemért végzett munkában való* összeroskadásoddal sok gyümölcsöt az én dicsőségemre, annakokáért még többre bízlak ezután!«... lm ezt tanítja, ezt prédikálja nekünk az alája rendeltek védelmében forgószél által megpaskolt, szárnyashad által kifosztott, takarodok által lebecsült, avatatlan gazda által elitéit ama »papkévék« sorsa, az evangélium szemüvegén át nézve az igazságot. Szól ez a tanítás nemcsak nekünk, a szó szoros értelmében hivatásos papoknak, hanem nektek is, világi papjaink, sőt szól ez kivétel nélkül minden keresztyénnek. Mindenkire bízott az Úristen lelkeket, kiket őriznie, pásztorokba kell. Kire egy eklézsiát, kire egy gyermeksereget, kire egy traktust, egy szuperintendenciát, kire csak egy kis családot. De mindenkinek a Krisztust kell szolgálnia abban a Tőrben, ahová állíttatott. Ä Krisztust szolgálni pedig nem lehet másként, mint az élet odaáldozásáig elmenő, hősies engedelmességgel az Ő parancsai követésében. És ez sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint: »annyiszor halni meg, ahányszor elvesznének különben a ránk bízottak közül, annyi terhet, kínt és szégyent hordozni, amennyit amazok együttvéve, annyiszor érezni a csatavesztés fájdalmát, ahány sikertelen szót szóltunk«. (Ravasz.) Más szóval: mindeneknek mindenné lenni s ebben a kollektiv szerepben »idegszálankint tépetni darabokra!« Isten embereinek mindig ez volt a sorsa. Pró-< fétasors ez, de jutalma is »a próféta jutalma« leend. Ha áldozatos hűséggel hordozod a rád mért szolgálat terhét, megérkezik egyszer érted is suhanva, ragyogón az Illés lángszekere. Lehet, hogy valóban tüzes szekér lészen az, kínosan égető szenvedésé, de az utolsóé, s rajta vissza már, hazatérsz Ő hozzá, kinek ügyét a földön hűséggel szolgáltad, akinek szent missziójában tested-lelked emésztődve elégett, életed lassan fogyó gyertyaként ellobogott. Az a szolgálatban összeroskadt test és lélek lészen majd a mennyei Biró előtt a legbeszédesebb apológiája a te hűségednek. Az örök Biró sorra veszi majd annak az összetört testnek és léleknek minden sebeit, hisz ismeri, tudja, mert számon tartja, vala* mennyinek történetét. Itt egy seb, ismerem, — szól az igaz Biró — ezt akkor kaptad, mikor hátratéve a nép kedvezését, hátra a magad hasznát, hátra az egész világot, egyedül az élő Isten akaratáról tettél bizonyságot száddal és cselekedeteddel. Ott az a másik seb, tudom, ez meg ama gyalázkodás 'nyomán fakadt fel vérző ajkával rajtad, mely akkor ért, mikor nem énekelted azt az éneket, mit az a nép kívánt tőled, ki néked a kenyeret adta. Az a harmadik seb akkor marjult ki rajtad, mikor más véleményen mertél lenni, mint a többiek s azok kikacagtak érte. Egyik idegszálad akkor pattant szét, mikor emésztett népes családod gondja s aggasztott az Úr örökségének, a fiáknak jövője. A másik idegszálad akkor morzsolódott össze, mikor a lelki munkáé mellett a testi munka szerszámait is fel kelle venned s kezeiddel is fáradnod, keresned, pótolnod a különben fogyatékos kenyeret. Ama könnyek nyomai sem vesznek el a mindeneket látó tekintete elől, mik akkor folytak alá keserű cseppekben orcádon, mikor minden istenes hűséged mellett is semmibe se vett, sőt lesajnált ez a kaján világ. Isten igaz Biró, ki az ő ügyéért hozott egyetlen áldozatot sem felejtend el. Micsoda vigasztalás ez nekünk és micsoda buzdítás is egyszersmind, hogy a hűség amaz oltárára, melyre szolgálatainkat és imádságainkat helyeztük, tegyük fel szívesen, ha kell, az egészségünk maradékát is! A Jézusnak nyújtott örökélet lesz az osztályrésze annak, ki az Űrért való szolgálatban áldozatos önmegtagadással forgolódott. Jézus mondja: »Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya«. Igen. Csszeroskadásunk ennek a szolgálatnak igájában: szebb, örök épületünk fundamentuma!... Elégésünk, elhamvadásunk áldozatainak tűzében: felgyúlásunk soha ki nem alvó, örök, égi lánggá!... A meghalásunk: az igazi megmaradásunk!... Óh, hirdesse ezt a boldogító reménységet és vigasztaló igazságot mindnyájunknak szolgálataink folyamán mindennap a gabonamag példája és mindenkinek itt közöttünk, akár mint lelkipásztor, akár mint világi pap forgolódik is az Úr szolgálatában, örök intésül csengjen a lelkében a Timotheushoz intézett ama mély értelmű apostoli üzenet: »Szenvedj, az evangyéljsúft munkáját cselekedned, szolgálatodat teljes mértékben betöltsd!« (II. Tim. 4:5.) Ámen. A tatai református egyházm. gyűlései. Ismét elmúlt egy év s újra lezajlottak egyházmegyénk gyűlései. Július 14-én reggel fél 9 órára hívta össze esperesünk a belmissziói bizottságot, hogy az egy év alatt végzett munkákat Baráth József előadása alapján számon vegyük. A beküldött jelentő ivek alapján megállapítást nyert, hogy a munka minden gyülekezetünkben kisebb-nagyobb mértékben folyik, azonban a jelentő-ivek nem alkalmasak arra, hogy tiszta képet nyújtsanak, épen azért szükséges azok teljes átdolgozása, a lehetőségig való egyszerűsítése, amire a bizottság javaslata alapján egyházmegyei közgyűlésünk fel is kérte a konventi belmissziói bizottságot. De felkérte arra is, hogy a jelentő-iveket kellő időben bocsássa ki a lelkészi hivatalokhoz, mert az indokolatlan késedelem sok zavart és kellemetlenséget okoz. Beszámolt a bizottság az Esztergomban tartott belmissziói napról s Örömmel állapította meg, hogy annak a lelkek felrázására igen jó hatása van, azért elhatározta, hogy a következő télen Tatán tart belmissziói napot. Elhatározta bizottság, hogy a dunaalmási Kerkápoly-Bodor és Balogh Dénes szeretetházak működésébe, amint a viszonyok lehetővé teszik, anyagi támogatással belekapcsolódik, de addig is felhatalmazza az esperest, hogy gyűjtés útján gondoskodhassék az egyházmegye arra legjobban rászorult, fiú gyermekének neveltetési költségeiről. A konventi missziói lelkészi állás megszervezése nem is szükséges, de nem is valósítható meg. A missziói bizottság esperes és egyházmegyei gondnok elnökök mellett a következő tagokból alakult újjá. Előadó: Baráth József. Tagok: Nagy Kornél, Csizmadia Dániel, Süvegh István lelkészek, Zsemlye Gyula tanító, Thaly Dezső, Takács Béla és V^rju József világiak. Á missziói bizottság gyűlése után következett a lelkészgyámoldai közgyűlés, majd Besse Lajos elnöklésével a lelkészértekezlet. Tekintettel arra, hogy esperes a belmissziói gyűlést imával és bibliaolvasással
