Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-12 / 28. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 28. szám. Pápa, 1931 julius 12. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..................................................——....... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. .....................-.................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FÖMUNKATÁKSÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: DR.TÓTH LAJOS THEOL FŐISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK. A keresztyénség unió mozgalmának a jelenlegi helyzete. A stockholmi konferencia üzenetet küldött az egyházaknak, hogy milyen szempontok figyelembevétele mellett tekintsék nemzetközi viszonylatban, a gazdasági, ipari, szociális és morális problémákkal szemben való kötelességeiket. Hangsúlyozza, hogy olyan korban élünk, amikor az anyagi érdekek elsődlegessége tönkretette a nyugati gondolkodásmódot s a civilizációt csak abban a mértékben lehet keresztyénnek tekinteni, amennyiben céljául olyan személyiségek formálását tűzi ki, akiket az Ember fia vezérel. Nemzetközi viszonylatban az egyház nem hagyhatja tovább, hogy a kormányok egyedül vezessék a nemzetközi akciókat. A háború bűn, örökre le kell mondani róla. Istennek minden néppel terve van s ezért minden népnek külön jellemet adott és külön hivatást jelölt ki. A népek tehát kötelesek az emberiség közös céljai érdekében együttdolgozni. Gazdasági szempontból csak az a felfogás egyezik meg az evangéliommal, amejy^ az általános és nem az egyéni érdekeket keresi. Szociális téren proklamálta az egyén, a család, a házasság, a munka, a pihenés és az osztályok problémáival szemben az evangéliom szociális alapelveit. Megható a proletársághoz küldött üzenete a názáreti ács nevében : »Miért fordultatok el a heroikus Főtől, az igazság Bajnokától, a reménység Óriásától, a vérző Árbócőrtől, aki, hogy kikémlelje az új föld partjait, felment a Golgota megfigyelő helyére«. A gyakorlat az eszme kategóriák közé való kivetítése. A cselekedet a hitből fakad. Azért következett szükségszerűen Stockholm után Lausanne, hogy valóban egyakarattal dolgozhasson gyakorlatban a keresztyénség, lehetőség szerint megtalálva a hit és szervezet terén is a közös alapokat. Nem arról volt szó, hogy a keresztyénség sokféle ágazatát sietve összeegyeztetni igyekezzenek, hanem csak helyzetképalkotásról s a következő évtizedek döntsék el, mit lehet és érdemes tenni. Világosan kitűnt, hogy mi a közös alap, mi a különbség a gyűlésen tanácskozó felekezetek között. Egyek a következőkben: 1. Tankérdésekben mindnyájan állítják, hogy az Atya a Fiúban jelentette ki magát és hogy a Szentlélek biztosítja nekünk a győzelmet a kétség, az elcsüggedés, a bűn és a halál fölött. 2. Lelki kérdésekben: közös tapasztalatuk van Jézus Krisztusban, amely az Úrvacsorában való részvételben fejeződik ki. 3. Erkölcsi és szociális téren közös kötelességeket vállalnak, amelyeket & stockholmi gyűlés határozott meg. 4. Missziói területeken közös üzenetük van: az evangéliom. 5. Egyháztanban közös bizonyságuk van: az egyház az a misztikus test, amelynek a megdicsőült Krisztus a feje. 6. A szimbólum és szertartások területén hirdetik, hogy a szentség a láthatatlan kegyelem látható jele.1 Az ellentétek a tekintélyről alkotott felfogásban rejlenek. Szemközt áll a mai keresztyénségben az egyház vagy a lélek által való kijelentés tekintélye. Másszóval az Isten és ember között közbenjáró pap, vagy az inspirált próféta tekintélye. Nyomukban a hitvallások szerepe, az egyház fogalma, a szolgálat természete és a sakramentomok. Az orthodox egyház szerint a bét első oekumenikus zsinat végzéseit minden egyház köteles elismerni, amelyik az orthodox vallással közösségre óhajt lépni. (Tudjuk, hogy a hetedik zsinat hozta be a képek kultuszát.) Ezzel szemben vannak prot. vallások, ahol —sajnos — semmiféle hitvallás nincs. Még az olyan történelmi egyházban is, mint a francia református egyház, az őskeresztyén hitvallások is állandó kritikáknak vannak kitéve, nem is említve a kálvini hitvallásokat. (Az agg Doumergue a »Christianisme au XX. siede« kálvini irányú egyházi lap 1931. jan. 15-iki számában erősen felemeli szavát a kritizálok ellen. Kifejti, hogyan lehetne még csak gondolni is az egyházak uniójára, amikor az összes kér. egyházak közös szimbóluma, az »Apostoli Hitforma« újabb és újabb támadást kap egyházi férfiak részéről. Az egyik kifogásolja Pontius Pilátus nevét. Mit keres ez az apostoli hitformában. Törölni! A másik számára túltömött, a harmadiknak üres, mig végül előáll a negyedik, aki több lírát követel bele.) Az egyház fogalmát illetőleg szemben-áll egymással egyik oldalon az egyház csalhatatlansága, másik oldalon a tudomány fénye mellett szabadon vizsgálódó prot. lélek. A szolgálat természetét nézve a nem prot. egyházak szerint a tanítás charismája kézrátétel útján adódik tovább az apostoli kortól kezdve. Ezen kívül önkényesség és az egyéni elhivatás téves fantáziája áll. Mig prot. oldalról hangsúlyozzák a szolgálat prófétai elveit. A legátlátszóbb szakadékot a sakramentomokról való felfogás támasztja. Az egyházszakadások centrumában a Krisztussal való egyesülés mikéntje áll. Glermanos mondja: »Világos, hogy ezekben a kérdésekben való megegyezés csak bizonytalan frázisok s az ellentétes vélelmények közt alkotott kompromisszumok útján érhető el.« De viszont az áron megvett egység úgy is magyarázható, mint a lelkiismeret szabadságáról való lemondás. (Folyt, köv.) Pataky László. 1 Vilfred Monod: Unée de Témoius Paris, 1929. — A Hit- és Egyházszervezet viiágmozgalmának végrehajtó bizottsága Angliában, High Leighben tartja ez évi gyűlését augusztus 18—21-ig dr. Temple yorki érsek elnöklete alatt. A gyűlés legfontosabb tárgya a Hit- és Egyházszervezet második világkonferenciája idejének, helyének, tárgysorozatának és előadóinak megállapítása.
