Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-11 / 2. szám
8. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1931. tűnt civilizációk közül, de magunkat nem a magunk mértékével mérjük, hanem a Jézus személyének fehér fényében vizsgáljuk meg. Kívánjuk, hogy Kelet tartsa meg a maga saját lelkét, — mert csak így tud alkotni. Nem azért vagyunk ott, hogy a nyugati civilizációt ráragasszuk: Keletre, hogy aztán abból önmagunk halovány másolatát hozzuk elő. Nekünk mélyebbre, — ennél végtelenül mélyebbre kell hatolnunk. Azért sem vagyunk ott, hogy Keletnek egy kaptafára húzott, szigorú -egyházi és theológiai rendszert adjunk, azt mondván: »Vagy a maga egészében fogadjátok ezt el, vagy sehogy«. Jézus az evangélium, — önmaga az örömhír. Azokban az 'első napokban az 'emberek kimentek és Jézust és a feltámadást hirdették. De mint ahogy a folyó felveszi a színét annak a talajnak, amelyen végig folyik, épúgy a keresztyénség is keresztül folyván a különböző faji és nemzeti felfogások talaján, azokról bizonyos színezetet kapott. Mi sok mindent hozzáadunk a központi üzenethez, — Jézushoz. Az evangéliumot színező tényezők némelyike megérdemli, hogy megmaradjon, mert valóság szülte, van azonban közöttünk olyan is, mely nem bírja ki az átültetés megrázkódtatásait. Az átplántálás pedig minden organizmusra nézve megrázkódtatással jár. Sok, Keletet látogató prédikátorsztárt láttam és tolmácsoltam beszédjét. Az eredmény igen sokszor szánalmas volt. A retorikai részeknek és a finom körmondatoknak, mint lefordíthatatlan elemeknek kihagyása után nem maradt elég gondolati alapjuk, amit át lehetett volna menteni az idegen nyelv új köntösébe. Vitákra épített egyházi rendszereink némelyike elveszíti jelentését, ha teljesen más légkörbe helyezzük át. De Jézus egyetemes. Ő kibírja az átültetés megrázkódtatásait. Ö mindenki szivéhez szól. Civilizációnkat és egyházi rendszereinket rendelkezésére akarjuk bocsátani Indiának, hogy csak anynyit vegyen át belőlük, amennyi szándékainak megfelel. Mi magunk azonban nem sokat foglalkozunk -ezzel. Mi Krisztust akarjuk neki odaadni és arra ösztönözzük, hogy Krisztust saját géniuszán és életén keresztül értelmezze. így az értelmezés őseredeti és eleven lesz. Ha iez a nézőpont sérti is felekezeti kevélységünket, mindenesetre javára lehet. Ha nem azért vagyunk Indiában, hogy a fentemlítetteket megcselekedjük, miért vagyunk hát ott? Hisszük, hogy három nagy, elemi hiány van Kelet és Nyugat életében, megfelelő cél a jellem számára, szabad, teljes élet és Isten. Hisszük, hogy Jézus ezt a hármat megadja, még pedig úgy, mint senki más. (Folyt, köv.) — Adomány. Hódmezővásárhely városa a főisiskola négyszáz éves jubileuma alkalmából könyvtárunknak adományozta Szeremlei Samu: Hódmezővásárhely története cimü öt kötetes művet, mely a könyvárusi forgalomban már nem kapható. Amidőn e helyen is megköszönjük az értékes adományt, nem mulaszthatjuk el külön is kifejezni hálánkat dr. Soós István polgármester és Vajda Béla takarékpénztári vezérigazgató uraknak, akik a kiutalás és a kiegészítés körül mélyen leköteleztek bennünket. Lelkész-képzés és tovább képzés Tóth Ferenc korában. (Az egyházker. lelkészért, felolvasta : Dr. Tóth Endre theol. tanár.) A tatai esperesi megye kiküldöttségének munkája: Különbséget kell tenni a már hivatalban levő és a még ezután kikerülő prédikátorok közt. Egyszerre nem lehet semmi állandó szabályt csinálni, a) A már kinn levőket nem lehet kényszeríteni a munkálkodásra, legfeljebb a vizitáció alkalmával, — különösen az ifjabb — prédikátorok katechizaciói az esperesek által átnézessenek. A katechizaciók közül a jókat ki is lehet nyomatni. Politikus újságokat járassanak a prédikátorok, mindannyian külön, vagy együtt többen. A Tudományos Gyűjteményt is járassák. Minden tractusban járassák a Literatur Zeitungot. Vegyenek könyveket. Ezeknek jegyzékét az esperesek mindig megnézzék. Állítsanak fel tractusonként bibliotechát, a szegény prédikátorokra való tekintettel. Évenként felváltva gyakorlati tárgyú s tudományos kérdésekről tételeket adjon ki ^pályázatra a superini tendentia. Egy tractualis és egy superintendentialis Tudós Társaságot kellene felállítani, amely ki is adná az értékes munkákat. Ez a Társaság üléseit mindig a tractualis vagy a superentendentialis gyűlést megelőzőleg tartaná, felolvasásokkal. Ne csak theologiával foglalkozzék ez a Társaság. — Nyomdát kellene felállítani az iskola székhelyén, hogy az érdemes munkák könnyen kinyomathatók legyenek. Illendő fizetésük legyen a prédikátoroknak, hogy teljesen a rájuk tartozókkal foglalkozhassanak. Hétköznapokon bibliamagyarázatokat is tartsanak a prédikátorok. A konfirmándusokat mindig ők tanítsák. Ez ugyan így van most is, legalább is így kellene lenni. A felsőség legyen pontos a rendelkezések végrehajtásában, de legyen körültekintő is. Gyűlések alkalmával jó lenne vitákat is tartani, de ez nem lehet, mert amúgy is hosszúra nyúlnak a gyűlések, b) Az iskolákat úgy kell átszervezni, hogy azok legyenek az átteremtő műhelyek. Mérsékelt fenyítéket lehessen csak alkalmazni az ifjúsággal szemben. Meg kell szerettetni velük a professzoroknak a tudományt, nem beléjük verni. Ne penzumokat diktáljanak, hanem magyarázzanak. A diákokat, ha egyszer levizsgáztak, nem kell kényszeríteni a további leckére járásra. Ezek foglalkozzanak valamely tudománnyal. A professzorok jelöljék ki számukra, hogy milyen könyvet olvassanak. Kapjanak kézbe könyvjegyzéket, könyvismeretet, az olvasnivalókról. A főiskolai könyvtárt növelni kell s használja azt az ifjúság is. A theologián kívül más tudományokat is tanítani kell a főiskolán. így pl. nagyon jó volna, ha tanítanák az éxegezist, meg az ékesen szólás mesterségét, magyar stilisztikát, németét, meg esetleg katechetikát is. Természetesen akkor több professzori kathedra kellene. — A professzorok kisérjék figyelemmel az ifjúság könyvkészletét. A kalkulust a szoros igazság szerint osztogassák. Mivel pedig a protestáns mágnások a XVII. század végétől megkevesbedtek s így azoknak udvarában az iskolából kikerülő ifjak nem tartózkodhatnak, academica promotióra kerülnek. Ez a papságra készülők számára a második stádium. Ennek tulajdonképeni célja a pénzszerzés. Fontos tehát, hogy csak jó rectoriák legyenek, rosszak ne, mert az utóbbiakon nem gyüjthtetnének pénzt a továbbtanulásra. A helybeli prédikátor, meg a tractualis kormány ügyeljen az academicus rector tudományos foglalkozására. A begyült
