Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-04-13 / 15. szám

1930.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

63. oldal.

I VEGYESEK 1

(«í ©

@<S@@®©@®®®®®®®®®®©®®®®®®@®®®®©®®®©®®®®®

Felhívjuk a Nagy tiszteletű Lelkész Urak figyelmét, hogy a nagypénteki perselypénz a Nagypénteki Református Társaság által nevelt árvagyermekek részére, nevezett Társaság gondnoki hivatalához (Budapest, //., Szilágyi Dezső tér 3.) küldendő be.

— Személyi hír. Dr. Antal Géza püspök úr, aki a hét folyamán a fővárosban részt vett a* közös protestáns bizottság ülésén és az egyetemes református konvent tanácskozásain, szombaton délután székhelyére visszaérkezett s tavaszi püspöki kőrútjának megkezdéséig itthon tartózkodik.

— Gyászhir. Részvéttel értesültünk, hogy Csefkó József ref. segédlelkész Debrecenben, 24 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Halálát szülei, öt testvére és menyasszonya gyászolja. Á megboldogult a gimnáziumot Pápán, a theologiát Debrecenben végezte. Az Úr vigasztalja meg hátrahagyott szeretteit.

— Dr. Ravasz László dunamelléki püspök Bereczky Albert budapesti lelkész kíséretében március 30-án túlsó Komáromban istentiszteletet tartott, mely alkalomból a régi dunántúli egyházkerületnek e legnagyobb temploma zsúfolásig megtelt református és másvallásu hallgatósággal. Délután Bereczky Albert végezte az istentiszteletet, este pedig a templomban vallásos estély volt, amelyen dr. Ravasz László bibliamagyarázatot tartott, előimát Galambos Zoltán komáromi lelkész, záróimát dr. Ravasz László mondott Bereczky Albert a magyar reformátusság lelki megújhodásáról beszélt. Rácz Elemér magyarsóki lelkész felesége orgona kíséretével hegedült, Göttl Erzsébet szavalt és a Ref. Ifj. Egyesületnek a Ref. Leánykor énekkarával egyesült vegyeskara énekelt. A Komáromi Lapok külön cikkben foglalkozik a látogatással, mely a gyülekezetre felejthetetlen benyomást gyakorolt.

— A Protestáns Munkaadók és Munkások Világszövetségének hollandiai titkára, Amelink H. és svájci ágának titkára, Haas-Schneider J. magyarországi kőrútokban folyó évi március 30-án Tatabányára érkeztek Horváth László és Töltéssy Zoltán lelkészek kíséretében s az evangélikusokat is gondozó ref. egyház által rendezett prot. munkásgyülés keretében áldott szolgálatot végeztek. A gyűlést délelőtt alkalmi istentisztelet előzte meg," melyen megjelent a tatai egyházmegye minden életrevaló megmozdulás iránt lelkesedő esperese, Löké Károly is, ki a délutáni ünnepélyen közének után a megnyitó imádságot s bibliaolvasást tartotta. Horváth László bemutatván a külföldi vendégeket, mindkettőnek előadását tolmácsolta. Amelink H. a Szövetség mibenlétét, célját és Hollandiában elért eredményeit ismertette; Haas-Schneider J. pedig különösen azokat a problémákat tárta fel, melyekkel hiába birkózik az egyes ember s amelyeket Isten Igéjének alapján, az egyházzal karöltve, a munkaadók és munkások testvéri összefogása oldhat csak meg, anélkül, hogy politikai pártot képeznének:

1. gazdasági tekintetben (Selbsthilfe, Bruderhilfe, Gotteshilfe) ; 2. a szükséget megelőző gondoskodásban (kér. közösség ; törvényes úton javítani a munkás helyzetén, szemben a törvénytelen — forradalmi — úttal); 3. a kér. személyiség nevelésében (a keresztyénség keretein kivül nincs megoldás; a soc. kérdés = vallásos kérdés, nemcsak anyagi előnyökről van szó, hanem a jó lelkiismeret — a bünbocsánat — és istengyermekség tudatáról is). Az egyszerű munkástestvérek ajkán felhangzó, mélyhatásu bizonyságtevéseket Tatár István bányatársulati számtiszt, egyházi jegyző köszönte meg az idegen nyelvek között élő és ható ugyanazon Lélek aposztrofálásával. Az egyházi vegyeskar éneke, Vargha István irredenta dala (Kovács Béla helybeli kántor szerzeménye), Dvorák Ede—Kovács Béla duettje élénkítették a tartalmas műsort, melyet a helybeli lelkész hollandnémet-magyar nyelven elmondott Úri imádsága és a Himnusz eléneklése rekesztett be. — A Népház nagytermét szinültig töltő gyülekezet egyrésze s az ifjúság azután a templomba gyűlt, hol Töltéssy Zoltán lelkész, K. I. E. nemzeti titkár ismertette az Ifjúsági Egyesületek munkáját lenyűgöző közvetlenséggel. Március 30-ika a tatabányai munkásgyülekezetnek Isten jókedvéből való napja volt, melynek eredményeiről, adja Isten, hogy mielőbb örvendetes hírekkel számolhassunk be.

— Lelkészbeiktatási és belmissziói ünnep Csákberényben. A csákberényi gyülekezetnek egyhangú meghívással megválasztott lelkipásztorát: Kathona Gézát, folyó évi április hó 6-án iktatta be állásába Medgyasszay Vince esperes, ehker. főjegyző, lélekemelő szép beszéddel. Az új lelkész fiatalos tűzzel s lelkesen előadott pásztori beköszöntőjét áhitatos figyelemmel hallgatta az egész gyülekezet. Úgy az egyhangú választás, mint a presbitérium tagjainak a templomi ünnep után tartott gyűlésen s a beiktatási lakomán tett nyilatkozatai azt látszanak igazolni, hogy az új lelkipásztor szeretetreméltó s közkedvelt egyénisége a kölcsönös megértés és békesség szellemét biztosítani fogja a gyülekezetben. — Ugyanaznap délután belmissziói ünnep tartatott a templomot zsúfolásig megtöltött gyülekezet jelenlétében, Miklós Géza sz.-fehérvári, Vargha Sándor magyaralmási és Ábrahám János móri lelkészek közreműködésével.

— Lelkész kibúcsuzás Kutason. Március 23-án lélekemelő ünnepnapja volt a kutasi ref. egyháznak. 23-án búcsúzott el 40 éven át volt lelkésze: a nyugalomba vonuló Mezey Pál, ki r életének minden munkásságát a kutasi egyháznak adta. Épített templomot, lelkészlakot, iskolát — épített és adott a sajátjából —, mig végül búcsúbeszédjének elmondására neki magának nem maradt ereje. Ezen a napon felekezet- és társadalmi különbség nélkül mindenki ott volt az istentiszteleten, hogy a kibúcsuzást meghallgassa, melyet Luk. 16—17 alapján tartott bevezetés után Beck Gergely h. lelkész olvasott fel. „Ha el is megyek közületek, szivem, melyet tinektek adtam: veletek marad.“ És a szemek megteltek könnyel, a szivek fájdalommal; a templomot pedig betöltötte a csöndes zokogás. Áldás után P. Kovács József szólt a gyülekezet nevében s megköszönte a 40 év áldásos munkáját, végül ígéretet tett, hogy az igazi lelkipásztor emléke a gyülekezetben örökké élni fog. A templom előtt az ott levő sokaság megvárta a pásztort, hogy mégegyszer megáldja. A presbitérium külön búcsúzott el s nevében Huszár Aladár felsőházi tag, egyházmegyei gondnok, a kutasi ref. egyház tb. gondnoka szólott. „Szívért mi is szivet adunk, de ezzel nem leszünk szegényebbek, sőt gazdagodunk. Á nyugalomnak ideje legyen békés, legyen boldog s a búcsuzás után találjon örömet gyermekei és unokái körében.“

— Cserkészvezetők tanácskozása Sárospatakon.

A sárospataki református cserkészcsapatok vezetőinek meghívására április 6-án mintegy 20 református cserkészvezető megbeszélést tartott Sárospatakon a cserkészmunka időszerű problémáiról. A jelenlevő cserkészvezetők egyértelműen odanyilatkoztak, hogy a cserkészet jellemnevelő munkája csak akkor lehet eredményes, ha az az evangéliumon alapszik. A tanácskozás folyamán megvitatták az evangéliumon alapuló cserkészmunka módszereit is. A megjelent cserkészvezetőket a főiskola nevében dr. Mátyás Érnő közigazgató üdvözölte, mire Vitéz Faragó Ede orsz. vezetőtiszt válaszolt. Tóth Kálmán az evangéliumi cserkészmunka fejlődéséről tartott előadást. Délután Tárcsy Árpád tanár vezetésével a cserkésztisztek megtekintették a Rákóczi-várat, a főiskola könyvtárát pedig dr. Gulyás József könyvtárnok ismertette. Este hangulatos tábortűz fejezte be a nap programját. Kollégiumunk cserkészcsapatát a tanácskozáson Horváth Endre cserkészparancsnok képviselte.