Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-23 / 12. szám

1930 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 51. oldal. volna. Úgyszintén a fogoly címszóban adni kellett volna a Canabis chukar és Francolinus francolinus tudományos madárnevek mellett azok magyar neveit is. Az előbbit Brehm alapján talán szirti fogolynak, a másikat meg vagy frankóimnak mint Brehm nevezi, vagy pedig a Révay Lexikon nyomán vörös vagy francia fogolynak lehetett volna magyarul megne­vezni. E megjegyzéseink azonban semmit sem vonnak le a füzetek értékéből; ezeket is legmelegebben ajánl­juk olvasóinknak. j. L. Müller Vilmos: Sundar Sing. Fordította ifj. Bi­­berauer Richard. Előszóval ellátta és átnézte Czeg­­lédy Sándor. Budapest, 1930. Filadelfia Diakonissza- Egylet kiadása. 8-r. 94 1. A huszadik század első , negyedének nagy apostolával foglalkozik a kis könyv. Sundar Sing az indiai előkelő család fia, kinek oly csodálato­san ragadja meg ifjú lelkét Krisztus, lemond min­den születési előjogról, gazdagságról, magára veszi családja haragját, átkát s mint kitagadott, otthon­talan zarándok (sadhiu) járja India falvait, váro­sait, hogy bizonyságot tegyen pogánytesvérei mil­liói előtt Jézus Krisztus üdvözítő erejéről és isteni hatalmáról. De ez nem elég. Mint zarándok behatol az elzárt Tibetbe, mert ennek megtérítése égeti a lelkét. Bár minden alkalommal életét teszi kockára, mert Tibetbe keresztyén misszionáriusnak bemenni egyet jelent a halállal, több éven át megismétli ezt az utat, valahányszor a Himalája zord tele annyira enyhül, hogy a szorosok járhatók és Isten csodálatos módon mindig kiragadja a halál torkából. Az év többi részében bejárja India déli tartományait, ahol ezrek­­tizezrek hallgatják az indus lélek égő szomjúságával beszédeit. Ura parancsára felkeresi a nyugati államokat is. Eljön Európába, majd Amerikába, nem mint prédi­káló, hanem mint bizonyságtevő tanítvány, mert mint mondja, nálunk »prédikálnak eleget«. Azonban a nyu­gati keresztyénség nagy kiábrándulás volt a számára. »A pogányok magukkészítette bálványokat imádnak, de kereső lélekkel, ellenben a nyugati keresztyénség, önimádatba merült«, mondja egy helyen. Általában lesújtó minden szava, mellyel a Nyugat keresztyén­­ségéről szól. »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akiket az arany súlyosan megterhelt s én megnyugosztlak titeket« mondja az amerikaiakra, kikhez bizonyára így szólna Jézus. »Az emberek Európában évszázadokon át benne éltek a keresztyénség áldásaiban, de a ke­resztyénség nem hatolt beléjük. Materiálizmus és in­­tellektuálizmus keményítették meg a sziveket« mondja nekünk európaiaknak. Bár kétszer kel útra Nyugatra s mindenütt a legnagyobb ünnepeltetésben van része, szerény és alázatos mindig s alig várja, hogy vissza­térhessen indiai hazájába, a-»csendbe«. Szerinte az elpártolt Nyugat helyett Jézus most a pogányok kö­zött kezdi kijelenteni magát, mert ott szívesen fogad­ják és tisztelik Öt. Azért jött ő is a pogányok közül hozzánk, hogy bizonyságot tegyen Jézusról azok előtt, akik elpártoltak tőle. Életét egyetlen történelmi egy­háznak a szolgálatába sem állította. Ezért nem kerül­hette el a támadásokat sem. Egy jezsuita közönséges csalónak nevezte. Nem kevésbbé volt része protestáns racionalistak és ortodox theológusok részéről is tá­madásban, de akik őt személyesen látták, beszédét hallgatták, valami lebilincselőt éreztek lényéből ki­sugározni, ami magasra emelte őt, a többi fölé. Egy­házi méltóságok, püspökök, érsekek (anglikán) jelen­létében is azt kellett érezni, hogy ő mindenkinél na .h gyobb. 1929 április havában Sundar újból Tibetbe in­dult s azóta nyoma veszett. Lehet, hogy a veszélyes útban pusztult el, az is lehet, hogy mártírhalált halt. Az eddigi kutatások nem vezettek eredményre hollé­tére vonatkozólag. Egy bizonyos, hogy akármilyen módon jutott Urához, most Vele boldog együttlétben van. Mikor leteszi az ember ezt a könyvet kezéből, úgy érzi, hogy egy gazdag, bővölködő életszemlélet után körülötte minden sivárrá, kicsinnyé és szegénnyé lesz. Hol van a magyar Sión Krisztusban bővölködő élete? Aki látni akar jobban, olvassa ezt a könyvet. Kapható az Egyházkerületi Iratterjesztésben. Sz. E. @@®®®®®@©@@®®®®@®®®®®®®®®®®®®@®@®@®©®@® I VEGYESEK 1 @ © @@@®®®@®®®®@@®®®®®®®®®®®®@@®®®®®®®®®®®® — Dr. Antal Géza püspök úr március 15-én délelőtt érkezett Hágába. Az állomáson fogadtatására megjelent a Németalföldi Magyar Szövetség hágai csoportjának küldött­sége. Horváth László megható szavakkal üdvözölte püspök urat, aki az állomásról a követségre hajtatott, ahol Török Béla hágai magyar követ a tiszteletére dejeunert adott. Dél­után impozáns keretek között ünnepelte meg március idusát a hollandiai magyarság. Hágában a Paulez-szálló termeiben, nagyszámú magyar és a Magyar Szövetség meghívására igen szépszámú előkelő hollandus közönség jelent meg. Az ünnepségen Antal Géza dr. püspök úr tartott egyórás előadást Magyarországról és a magyar népről, amit a kö­zönség igen nagy érdeklődéssel hallgatott végig. — Kormányképviselő. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a folyó iskolai év végén meg­tartandó érettségi vizsgálatokhoz a pápai ref. gimnáziumhoz Nagy József pécsi Erzsébet tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt, a csurgói ref. reálgimnáziumhoz Torday Lajos budapesti Vili. kér. állami Zrínyi Miklós reálgimnáziumi rendes tanárt küldötte ki kormányképviselőnek. — A Magyar Kálvin Szövetség Bernát István felső­házi tag vezetésével f. hó 20-án, csütörtökön délután 5 órára a Nemzeti Múzeum állattárának előadói termébe (VIII., Baross-utca 13. földszint) huszonöt egyesületet hivott egybe, mely értekezleten a megrendült családi élet védelmére szük­séges teendőket beszélték meg. — Nyugdíjaztatás. Az országos református lelkészi nyugdíj és özvegy-árva gyámintézet végrehajtó bizottsága folyó hó 5-én tartott ülésén Vikár János szalafői lelkészt saját kérelmébe, 49 betöltött teljes szolgálati év alapján, folyó évi julius hó 1 napjával nyugdíjazta. Ugyancsak saját kérelmére nyugdíjazta a bizottság László János lábatlani lelkészt 49 betöltött teljes szolgálati év alapján folyó évi október hó 1. napjával. — Lelkészbeiktatás. A zsigárdi ref. gyülekezet egy­hangú meghívással megválasztott új lelkészét, Kalicza Lászlót, március 16-án iktatta be lelkészi állásába Pap K. Árpád vág­­farkasdi lelkész, esperesi megbízott. A felemelő ünnepélyen megjelentek többek között Tóth Kálmán tb. esperes, deáki, Boross Kálmán kamocsai, Sándor Benő negyedi, Galambos Zoltán komáromi lelkészek, Füssy Kálmán szenátor, Koczor Gyula, a magyar nemzeti párt kerületi elnöke, dr. Baranyay József lapszerkesztő. Kalicza László szívből fakadó bekö­szöntő beszédjét nagy figyelemmel hallgatta a gyülekezet. A hívek a vendégeket magyaros vendégszeretettel fogadták s részükre közebéd volt. A közebéden a zsigárdi ref. leány­kor tagjai szolgáltak fel, ugyanők több szép vallásos éneket is elénekeltek. — A Hit és Egyházszervezet Világkonferenciájának Végrehajtó Bizottsága a svájci Mürrenben, 1930 augusztus 26—29-én tartja évi gyűlését, amelyen a Theológiai Bizott­ság tagjai is megjelennek. A mozgalom főtitkára a nyárra Genfbe helyezi át irodáját. A mürreni gyűlés egyik előkelő szállodában lesz, ahol a költségek tekintélyes részét Sir Henry Lunn, a mozgalom lelkes pártfogója, vállalta magára.

Next

/
Thumbnails
Contents